Koponya Sziget

9. - Újra a börtönben

-Gyerünk! Gyorsabban, csürhe banda!! Itt loholnak a nyakunkon!! -üvöltöztem a legénységgel, miközben végigmentem a fedélzeten.

A spanyolok valóban itt voltak, szinte már nekünkjöttek hátulról. Miután áthaladtam a nyüzsgő tömegen, odasettenkedtem a mentőcsónakhoz. Ideális időpont a szökésre, ugyanis mindenki fejveszte rohangál... Levágtam a tartóköteleit így a csónak a vizen landolt... Gyorsan lemásztam a hajó oldalán és helyet foglaltam benne. Rekordtempóban evezni keztem minél messzebb a hajóktól. A spanyolok körülzárták a Fekete Gyöngyöt és megcsákjázták. Borzalmas volt ezt így végignézni, dehát a terv miatt mindent... Összeszorított fogakkal eveztem tovább. Nem lehettem messzebb 50 méternél, amikor kiáltozásokra lettem figyelmes... A francba... Hamarabb lebuktam, mint gondoltam.... Az egyik spanyol tiszt rám mutogatva kiabált.

-Ott van!! Megszökik!

Hamarosan megjelent mellette Navarro is.

-Le a vízre!! Élve kell!! Hozzátok ide!

Három csónak csapódott a vízbe, tele katonákkal és rohamtempóban haldtak felém. Hiába eveztem minden erőmből, lassan utolértek engem. Felpattantam és levettem a kabátomat. Így amikor mellémértek, egy gyönyörű fejessel a vízbe vetettem magam. Az egyik tiszt is felállt, ledobálta magáról a fegyvereit és utánam úszott. Küszködve haladtam előre, néha néha hátranézve, de szerencsére nem láttam senkit, aki követett volna. Ekkor azonban egy kéz ragadta meg a bokámat és lerántott a víz alá. Levegő hiányában rúgkapálni kezdtem, így szerencsésen pofánrúgtam a támadómat. A katona persze elengedett, így sikerült felúsznom a felszínre. Nagy levegőt véve ziháltam majad kétségbeesetten továbbúsztam. Ám a spanyol ismét rámvetette magát. Befogta a számat, és magáhozszorított a derekamnál fogva, hogy mozdulni se tudjak. Rúgtam, csapkodtam, de semmi sem segített. Az egyik csónak mellénk ért, a többi katona felrángatott és lefogott. Tehetetlenül vergődtem, majd mikor nem volt más megoldás, lenyugodtam és csak annyit mondtam:

-Kérem a kabátomat!

Az egyik spanyol átmászott a mentőcsónakba és felkapva a kabátomat visszaszállt mellénk. Unottan vágta hozzám a ruhadarabot, majd mit sem törődve velem evezni kezdett a többiekkel. Visszaérve a flottához, felrángattak a hajóra. Navarro kapitány elé taszigáltak és a vállamnál fogva térdrenyomtak elötte. A Gyöngy legénysége egy sorban állt, mindegyikőjük elött pedig egy fegyveres spanyol foglalt helyet. Remek a helyzet, mit ne mondjak... Navarro rám emelte a tekintetét és szikrázó szemekkel elém lépett.

-Hol... Van... A gyűrű?!? -hangja remegett a dühtől... Ilyen megszállott fószert se láttam még...

-Nincs nálam... -feleltem nyugodtan.

-Motozzátok meg! -eresztette el a füle mellett a válaszom.

Két katona lépett hozzám és tetőtől talpig végigtaperoltak... Kiforgatták a kabátom zsebeit és háromszor átnézték az ujjaimon elhelyezkedő gyűrűket. De hiába...

-Mondom, hogy nincs nálam! -jelentőségteljes pillantást vetettem a kalózra, akivel a fogadást kötöttem. Az végül elhaló hangon megszólalt.

-Nálam van...

A kapitány felkapta a fejét és a kalóz elé lépett. Lenézően végignézett rajta.

-Add ide!

A szerencsétlen hiába kereste, nem találta a gyűrűmet... Vajon miért... Végül Navarro megunta, így őt is átmotozták. Sikertelenül...

-Hol van?? Hazug kutya! -kissé felhúzta magát a spanyol....

-Én... Én esküszöm, hogy nálam volt!! A boldogtalan anyám szívére esküszöm!! Lehet hogy akkor vesztettem el, mikor idehurcoltatok! Lehet, hogy már a tenger mélyén pihen....