-Kalózok!! Kalózok!!! -harsant fel egy kétségbeesett kiáltás a fedélzetről.
Már vagy két napja utaztam a kereskedőhajón, ahol mindenki rohadtul kedves volt. Néha majdnem felpofoztam őket, hogy ne játsszák nekem az úriembert, de aztán rájöttem, hogy ezek nem csak úgy tesznek, hanem azok is. Tudjátok, van akinek szívből jön a kedvesség... Hát igen. Bár eddig még sosem láttam ilyet. Alkalmazni pedig... Még meg sem próbáltam... De ha rajtam múlik, nem is fogom. Kicsit visszataszító ha valaki kedves... Nem gondoljátok?
Kapkodva rohantam fel a lépcsőn, majd a korláthoz szaladva megpillantottam a kalózhajót. A bárka igen közel volt már, csodálom hogy csak most vették észre.
A kapitány mellém lépett és a vállamra helyezte a kezét.
-Ne féljen, kisasszony! Minden rendben lesz! A kalózok nem érhetnek utol minket. Gyorsabbak vagyunk.
-De utol fognak érni...
-Nem, nem tudnak. Gyorsak vagyunk, mint a villám. -mosolygott rám bátorítóan.
-Látom, nem voltam elég érthető: Azt mondtam, 'utol fognak érni'! -nyomtam a kapitány nyakának a pisztolyom- Ez parancs!
A legénység ledermedve nézett ránk. Feléjük fordultam, de a férfit nem engedtem el.
-Tetszik a meglepett pofátok... Ezek szerint jó színész vagyok. -mosolyodtam el- Csak nem gondoltátok, hogy egy finom úrihölgy vagyok? Jajj kérlek, ez szánalmas...
-Kalóz vagy?
-Nem elég egyértelmű?
-És most mit akarsz tenni? -sziszegte a fogai között a túszom.
-Várni. Megvárjuk a hajót. De hogy addig se unatkozzatok, akár el is beszélgethetünk.
-Rendben. Akkor mondd el az igazat. Hogy kerültél ide?
-Balszerencse. Főképp. Igazából kidobtak.
-A kalózok?
-Nem. A spanyolok. Összetűzésbe kerültem egy flottával. És úgy döntöttek, hogy megbarátkoztatnak a cápákkal.
-Megérdemelted...
-Ó, nem... Dehogy. Csak kölcsönvettem tőlük valamit és nem nézték jó szemmel.
-Mit loptál tőlük?
-Azért nem kell mindent tudnotok...
-Pedig ennyivel igazán tartozol. Elláttuk a sebeidet, te meg átvertél minket.
-Tévedsz. Nem tartozom semmivel nektek. Bár meg kell hagyni, tök rendesek voltatok... Majd meglátom, mit tehetek értetek.
Ebben a pillanatban a kalózok megcsákjázták a hajót.
-Áh, na végre. Azt hittem, sosem értek ide. -fordultam az újonan érkezettekhez.
-Mi folyik itt? -vakkantotta oda az egyikük.
-Szívesen. Amúgy Kalapos Shannon vagyok, és szeretnék eljutni egy kikötőbe.
-Mit keresel a hajójukon, kalóznő? -mondta gúnyosan.
-Már mondtam. Egy kikötőbe tartok.
-És nincs hajód?
-Volt. Amíg el nem fogtak a spanyolok. De mindegy is. Ha nem baj, most átszállok a hajótokra.
-Csak tessék. Mi addig kifosztjuk a kereskedőket.
Megragadtam egy kötelet és átlendültem a kalózbárkára.
-Samara, vigyázz a kislányra, nehogy valami galibát műveljen! -kiálltott át a kapitány és mellé még kacsintott is egyet.
-Samara? -hökkentem meg.
Ekkor egy női hang válaszolt mögülem:
-Bizony... Hazug Samara. Személyesen.
-Oh, ilyen nincs! -fordultam meg és vigyorogtam bele a barátnőm képébe.
-Shannon! Az ég áldjon meg, mit keresel itt??
-Hosszú sztori...
-Van időm.
-Neked van, de nekem nincs. Most még el kell intéznem valamit. Mondd, hogy is hívják a kapitányt?
-Rémfog.
-Rémfog? Miért hívják így?
-Khm... Majd meglátod.
-Alig várom.
A kereskedőhajó felé fordultam és úgy kiabáltam át.
-Rémfog!!! Igen, kapitány uram, önhöz beszélek! Hagyd azt a hajót elmenni. Szabadon engedjük őket!
-Hogy mivan?
-Mondom szabadon engedjük őket!
-Milyen jogon szólsz bele?
-Uram, ő itt Shannon. -szólalt meg a barátnőm- Shannon Sparrow. És ahogy elnézem, megjárta a poklot. Biztos nyomós indoka van rá.
-Szeretném hallani azt a nyomós indokot.
-Ezek az emberek segítettek nekem. Ennyivel tartozom nekik.
-Ennyi? Emiatt engedjem el őket?
-Kifosztottad őket. Ez nem elég? Már nincs hasznod belőlük. Engedd utukra.
-Mivel ilyen szépen nézel rám... Rendben. Mindenki vissza a Ladikra!!
A kalózok elkezdtek visszaugrálni. Elengedték a keresledőket, akik kétségbeesetten próbáltak minnél messzebb kerülni a Ladiktól. De hiába menekültek meg, túl szép volt ez, hogy igaz legyen. És hát nem is volt igaz, mivel a következő pillanatban Rémfog kiadta a parancsot a tüzelésre. Az ágyúgolyók szétroncsolták a hajó oldalát, a víz elárasztotta a belső teret, a feketék süllyedni kezdtek. Utolsó esélyként a vízbe vetették magukat és úszni kezdtek, azonban az örvénylés magával rántott mindenkit. Amint a tenger összecsapott a hajó felett és a víz újra nyugodtan hullámzott, odafordultam Rémfoghoz.
-Oh, ezt igazán nem kellett volna.. -döntöttem oldalra a fejemet, majd vállat vonva a kabinok felé vettem az irányt.
A kapitány felröhögött. Én pedig elkövettem azt a hibát, hogy ránéztem mindhárom fekete ormótlan fogára. Igen... Összesen három saját volt neki. A többi pedig tűhegyes ezüstfog volt, élesebb mint egy tigrisé. Felszisszentem amint megláttam a fogsorát, de ő meg sem lepődött a reakciómon. Zavartalanul folytatta a nevetést.
-Vicces lány vagy te. Azt hittem, ennél jobban meg fog viselni az elsüllyedt hajó.
-Kalóz vagyok. -válaszoltam nemes egyszerűséggel- Nem tudok érzelmileg kötődni másokhoz.
YOU ARE READING
Koponya Sziget
FantasyA nevem Kalapos Shannon. ...Semmi? Komolyan nem mond semmit ez a név? Chhhh... Akkor mondom másképp: én vagyok Shannon Sparrow. Na, már mindjárt jobb. Igen, én vagyok a híres Jack Sparrow (kapitány) törvénytelen húga. Jó, mi? ...