Miraculous: Új világban

1. Rész

Éppen vége lett  a sorozatnak, amikor az automatikus szundi kikapcsolta a TV-t. Letettem a távirányítót az ágyról tekintve, hogy nem lesz ma már rá szükség, magamra húztam a takarót és mély álomba szenderültem. 

Reggel, amikor kinyitottam a szemem nem a saját ágyamban voltam, nem is ágyban voltam, de még csak nem is a lakásunkban.  Egyből kiment az álom a szememből, amikor észrevettem, hogy egy iskolapadon fekszem. Körülnéztem, forgattam a fejem ide-oda. Nem a mi sulink volt, de mégis olyan ismerős. A falon lógó órára pillantva tekintve észrevettem, hogy fél 8 van. Nekem suliba kéne mennem, de...azt se tudom hol vagyok. Nem nagyon érdekelt utána, hogy a sulit kajtassam. Főleg miután hangokat hallottam, rengetek hangot. Mindenki beszélgetett, és az ajtóüvegen keresztül láttam, hogy páran megindulnak a terem felé, ahol én is vagyok. Teljesen lesokkolódtam, bújjak el, vagy ugorjak ki az ablakon vagy...de késő volt, jöttek. Leszálltam az asztalról, és a padra leültem gyorsan, mintha természetes lenne az ott létem. Gyorsan még előkaptam a telefonom, nehogy találkozzon valakivel a tekintetem, majd csak lesve oldalra pillantva azt hittem teljesen hülye vagyok, vagy egyszerűen meghaltam, esetleg kómában vagyok. Bizony pedig, ez a valóság volt. A terembe belépett Chloé, nem...nem egy random emberke...Chloé Bourgeois. Igen...az, aki a Miraculous világában él. Utána jöttek sorra, Kim, Nino, Alya, majd az akit a legjobban vártam Adrien. Igen...egy probléma volt...én pont az ő helyén ültem. Ott állt előttem Adrien, és Nino arra várva, hogy leülhessenek, én pedig csak pislogtam. 

- Itt ültök? Ó bocsi, nem tudtam...új tanuló vagyok. -életem legrosszabb hazugsága volt. Tudtam, hogy itt ülnek, azt is tudom, hogy Adrien egy és mindenképp ugyanaz mint Fekete macska. Mindent tudtam.

- Semmi gond. - mondta Adrien, a tőle már ismert mosollyal - Adrien vagyok, ő pedig Nino. - mutatott a haverjára. Uncsi szöveg volt, én már ,,profi" voltam, de mutatnom kellett a semmit sem tudó aranyos, újonct. 

-Bori -mosolyogtam, és álltam fel, aztán rájöttem arra, amire visszakérdezett Nino is.

- Cserediák vagy? - értetlenkedett.

- Öhm...igen..Magyarországról. Tudjátok Budapest...meg...ilyenek.

- Az zsír! - mutatott egy ,,like"-ot Nino, majd leültek. Mindenki megérkezett kivéve Marinette. 1 perc volt az első óráig, leültem a helyére, tekintve, hogy nem volt máshol egy sem. Becsöngettek. Marinette még mindig sehol, Alya pedig az utolsó pillanatban ült le mellém.

- Szia, Bori vagyok. - suttogtam.