Éppen vége lett a sorozatnak, amikor az automatikus szundi kikapcsolta a TV-t. Letettem a távirányítót az ágyról tekintve, hogy nem lesz ma már rá szükség, magamra húztam a takarót és mély álomba szenderültem.
Reggel, amikor kinyitottam a szemem nem a saját ágyamban voltam, nem is ágyban voltam, de még csak nem is a lakásunkban. Egyből kiment az álom a szememből, amikor észrevettem, hogy egy iskolapadon fekszem. Körülnéztem, forgattam a fejem ide-oda. Nem a mi sulink volt, de mégis olyan ismerős. A falon lógó órára pillantva tekintve észrevettem, hogy fél 8 van. Nekem suliba kéne mennem, de...azt se tudom hol vagyok. Nem nagyon érdekelt utána, hogy a sulit kajtassam. Főleg miután hangokat hallottam, rengetek hangot. Mindenki beszélgetett, és az ajtóüvegen keresztül láttam, hogy páran megindulnak a terem felé, ahol én is vagyok. Teljesen lesokkolódtam, bújjak el, vagy ugorjak ki az ablakon vagy...de késő volt, jöttek. Leszálltam az asztalról, és a padra leültem gyorsan, mintha természetes lenne az ott létem. Gyorsan még előkaptam a telefonom, nehogy találkozzon valakivel a tekintetem, majd csak lesve oldalra pillantva azt hittem teljesen hülye vagyok, vagy egyszerűen meghaltam, esetleg kómában vagyok. Bizony pedig, ez a valóság volt. A terembe belépett Chloé, nem...nem egy random emberke...Chloé Bourgeois. Igen...az, aki a Miraculous világában él. Utána jöttek sorra, Kim, Nino, Alya, majd az akit a legjobban vártam Adrien. Igen...egy probléma volt...én pont az ő helyén ültem. Ott állt előttem Adrien, és Nino arra várva, hogy leülhessenek, én pedig csak pislogtam.
- Itt ültök? Ó bocsi, nem tudtam...új tanuló vagyok. -életem legrosszabb hazugsága volt. Tudtam, hogy itt ülnek, azt is tudom, hogy Adrien egy és mindenképp ugyanaz mint Fekete macska. Mindent tudtam.
- Semmi gond. - mondta Adrien, a tőle már ismert mosollyal - Adrien vagyok, ő pedig Nino. - mutatott a haverjára. Uncsi szöveg volt, én már ,,profi" voltam, de mutatnom kellett a semmit sem tudó aranyos, újonct.
-Bori -mosolyogtam, és álltam fel, aztán rájöttem arra, amire visszakérdezett Nino is.
- Cserediák vagy? - értetlenkedett.
- Öhm...igen..Magyarországról. Tudjátok Budapest...meg...ilyenek.
- Az zsír! - mutatott egy ,,like"-ot Nino, majd leültek. Mindenki megérkezett kivéve Marinette. 1 perc volt az első óráig, leültem a helyére, tekintve, hogy nem volt máshol egy sem. Becsöngettek. Marinette még mindig sehol, Alya pedig az utolsó pillanatban ült le mellém.
- Szia, Bori vagyok. - suttogtam.
ESTÁS LEYENDO
Miraculous: Új világban
Novela JuvenilMi lenne, ha bekerülnél a kedvenc sorozatod világába? Ha az egykoron csak animált karakterek igazi, emberi valójukban állnának előtted? És ha ezek az emberek az Adrien Agreste, és Marinette Dupain-Cheng nevet viselnék?