Miraculous: Új világban

13. Rész

- Mi az, hogy nyugi? Nem szeretném, hogy megtudja ki vagyok, és nem is szabadna megtudnia. - vette sűrűbben a levegőt.
- Nyugi. Nem. Fogja. Megtudni. - mondtam tagoltan.
- Biztos?
- Persze! Vagyis...mint említettem, még. - mosolyodtam el.
- De... - temette arcába a kezét.
- Naaa, nincs baj. Viszont biztos vagyok benne, hogy örülnél, ha megtudnád a drága Macskád kilétét.
- Hát...persze érdekel a dolog valamilyen szinten. Viszont ne hívd a drága Macskámnak, mint gondolom nagyon jól tudhatod van, aki tetszik.
- A tetszik enyhe kifejezés...- mormogtam halkan.
- Mi?
- Áh semmi, semmi..., de most nem ártana lefeküdni nem? Mármint...nem szeretném kierőszakolni, hogy itt aludhatsak, de sajnos nincs más lehetőségem.... - mondtam kissé belepirulva.
- Persze, persze. Nyílván nem küldelek ki az utcára.
- Köszönöm... - vakartam meg kínosan a tarkómat felpillantva Marinette-re.

~

Másnap az iskolában bevallom, kicsit kínosan éreztem magamat Adrien társaságában. Furcsa volt belegondolni, hogy képes voltam utána szaladni, és megölelni. De megtettem, nem mint ha bánnám, sőt örülök neki. Nem mellesleg ő is egész rendes volt hozzám, így az agyam nem igazán tudta felfogni, hogy az, az idióta szívem miért kalapál ennyire, ha nincs is semmi komolyabb gond. Márpedig akármikor találkozott akár csak a tekintetünk is, iszonyatosan zavarban éreztem magam. Néha próbálta keresni a társaságom, hiszen Nino lebetegedett, de általában más lányok, főleg Chloe társaságát élvezte, vagy volt kénytelen elviselni, de ez már részlet kérdés. 

- Bori! - kapott el a folyóson irodalom előtt.

- Öhm..igen? 

- Csak arra gondoltam, hogy mivel te úgy is egyedül ülsz, és Nino is lebetegedett nem lenne kedved oda ülni hozzám?

- Nos...bár az asztal kitűnő társaság volt lehet, hogy akkor ott hagyom, és átülök...-nevettem halkan.

- Rendben, akkor irodalmon. - mosolygott, majd tűnt el a tömegben.