Miraculous: Új világban

15. Rész

Az ölelés hiányában elkezdtem hazafelé, pontosabban Marinette háza felé baktatni. Körülbelül 1 perc se kellett volna, hogy odaérjek így lekanyarodtam egy utcába. Mindeközben még az eső is eleredt, de mindez nem igazán foglalkoztatott, hiába voltam már csuromvizes.  Minden egyes lépésnél érdekes hangot adott ki a cipőm annak köszönhetően, hogy átázott, és vizes volt belül. Egyre jobban csak szakadt az eső, én pedig még mindig csak sétáltam lényegében fogalmam sem volt, hogy hol. Vizes volt a hajam, a ruhám, és az arcom is. Viszont az arcom nem csak az eső, hanem a könnyek végett is. Sétálás közben rengeteget tudtam gondolkozni ezen az egész én-Marinette-Adrien-Katica-Macska ügyön, és rá kellett jönnöm, hogy minden kétséget kizárva úgy látszik beleszerettem Adrienbe. Persze ekkor bárki kinevethetett volna, hogy nyilván egy modellbe esem bele, mert jól néz ki. Viszont ez koránt sem így volt. Engem egyszerűen csak Adrien fogott meg, nem az Agreste név, és nem a szőke haj, hanem az egész lénye, a személyisége, valamint az, amit szinte nap, mint nap megtesz Párizsért. Úgy éreztem magam mint, aki elárulja saját magát. Hiszen mindig is tartottam Adrientől, már csak azért is, mert megannyi lány vágyakozik utána, én pedig nem akartam beállni a sorba. Elkezdtem a telefonomon visszaolvasni a beszélgetéseinket, amikre általában este került sor, mielőtt elaludtunk volna. És most, hogy valóban úgy éreztem, hogy szeretem elkezdtek a könnyeim patakokban lefolyni az arcomról, hiszen tudtam, hogy azzal a könnyedséggel, amivel eljutottam az országba, ugyanúgy bármikor akaratomon kívül visszakerülhetek oda, ahonnan jöttem. Tisztában voltam a dologgal, hogy ha valamely módon sor kerülne arra, hogy Adrien viszonozza az érzelmeim, azzal megkockáztatnám azt is, hogy, amikor visszakerülnek a világomba sérülést okozzak neki. És nem fizikailag, hanem lelkileg. Én pedig túlontúl szerettem őt ahhoz, hogy elrontsam a boldogságát. Rengeteg érzelem kezdett el uralkodni felettem hirtelen, és a sírógörcs kerülgetett.  A könnyeimtől kezdett minden elmosódni az egyetlen dolog, amit láttam, az egy lila kis pillangó volt, ami felém repült. 

- Akumatizált állapot-

Hirtelen rengeteg mennyiségű önbizalom, és tettvágy kerített hatalmába mikor egy hang hozzám szólt. 

- Hercegnő, Halálfej vagyok. Erőt adok neked, hogy együtt lehess a te hercegeddel, és magadhoz láncold! Cserébe egyetlen dolgot kell megtenned, el kell nekem hoznod Katica és Fekete Macska talizmánját. 

-Igen...Halálfej. - húzódott vigyorra a szám és elindultam az iskola, azaz Adrien tartózkodási helye felé. 

Az épület már üresen állt, a tornacsarnokból szűrődött ki egyedül fény, ahol a diákok vívtak. A tornacsarnok ajtaja vettem az irányt. Nem igazán tudtam mi történik velem, vagy miért teszem azokat, amiket teszek, de tetszett, hogy Halálfej megértett, és egy esélyt adott nekem. A már szinte vérben forgó szemeim csak Adrient keresték.  Mint valami emberi radar találtam meg az én hercegem. Újdonsült ruhámhoz tartozott egy bilincs is, amit használtam is.  Halálfejtől kapott erőm segítségével egy pillanat alatt a hercegem mellett teremtem, és magamhoz bilincseltem. 

- Bori...? - kérdezte Adrien félénken. 

- Én már nem Bori, hanem a te Hercegnőd vagyok!

Az emberek pánikba estek, és kirohantak az épületből, majd a TV váltotta fel őket, hogy élőben közvetítsék az eseményeket. Én viszont csak felkaptam az én hercegem, majd elrohantam vele, majd felugrottam egy ház tetejére vele. Hirtelen Katica jelent meg előttünk. 

- Te...? Bori? - csodálkozott ő is.

- Te ismered őt? - kérdezte Adrien Katicát. 

- Elég! - ordítottam. - Bori csak egy gyenge kislány volt, én már Hercegnő vagyok! - nevettem fel.