Miraculous: Új világban

8. Rész

- Hát....erről akartam beszélni. - rugdostam a földet.
- Értem...- ragadt át rá is a feszült hangulat. Majd a feszültséget, és csendet Adrien telefonja törte meg. Az apja hívta. Visszafogottabb, és félénkebb hangnemben beszélt az apjával. Bár az apja szegénnyel annyira kiabált, hogy a telefonból kihallatszva én is hallottam. Körülbelül fél, vagy egy percig beszéltek mikor letették. A beszélgetés után pedig hirtelen szomorkásabb hangulata lett Adriennek.
- Uhm nekem mennem kell...- állt fel a padról. Talán már automatikusan álltam fel én is, és öleltem meg, ám már ő is visszaölelt. Biztonságban éreztem magamat a karjai között, de el kellett engednem, mert nem egy gagyi romantikus filmben vagyunk.
- Akkor szia! -köszönt el.
- Szia! - integettem.
Gondolkoztam, hogy utána menjek, vagy ne. Arra jutottam, hogy hagyom, had menjen. Viszont végül mégis utána indultam. Épp átment a zebrán, amikor lihegve utolértem.
- Adrien! Esetleg, ha gondolod írhatsz, ma is vagy....
- Rendben, majd írok. - vágott közbe a mondandómba, és mosolyodott el.
- Oké, akkor majd várom, szia!- mosolyogtam én is egy apró rózsaszín árnyalattal az arcomon.
- Szia! - intett, és ment el.

Egy kis ideig néztem, hogy elmegy Adrien, majd Marinetteék háza felé vettem az irányt. Bandukoltam az utcán, amikor hirtelen Fekete Macska ugrott elém. Hirtelen hátrahőköltem, majdnem elesve.

- Jó estét hölgyem! - hajolt meg.
- Szia Macska! - nevettem el.
- Most mi az?
- Semmi, csak olyan ari vagy Fekete Macskaként. - túrtam bele a hajába.
- Ez természetes! - nevetett, leplezve azt, hogy elpirult.
- Öhm....lehet egy kérésem?
- Persze...mi lenne az? - kérdezett vissza enyhe dadogással.
- Hát...tudod arra gondoltam, hogy mi lenne ha elmennénk, ahol nem lát senki és...
- Hogy mi?! - vágott közbe.
- Ne értsd félre...csak arra gondoltam, hogy esetleg átváltozhatnál előttem. - néztem NAGYON cuki szemekkel. Csak sóhajtott, és mérlegelte a dolgokat.
- Kérlek, tudom, hogy ki vagy és...csak kíváncsi lennék arra, hogy átváltozol.
- Legyen...- kapott fel, és ugrált át velem pár háztetőn majd megérkeztünk az egyik kis utcába - Biztos?- tett le.
- Igen, kérlek Adrien!
- Fekete Macska...- suttogta durcásan kissé, majd visszaváltozott. Eltűntek a fekete ruhái, a fülei, és a maszkja is. Cserébe ott volt előttem Adrien, és Plagg.