Miraculous: Új világban

11. Rész

- Mi-mi? Ki beszél itt Marinetteről? - vörösödött el.

- Nekem nem kell hazudnod. - nevettem el kínosan magam.

- Hogy jut egyáltalán eszedbe ilyen? Nem is hasonlítunk... - kezdett el remegni csöppet a hangja.

- Ne álltasd magad Marinette. Nekem igazán megmutatkozhatsz, sőt még Halálfej csatlósa sem vagyok, csak...egy messzi helyről érkeztem, ahol...módomban állt tudni, hogy ki vagy...

- Messzi hely? - helyezte jojójára a kezét majdnem, hogy észrevétlenül.

- Nyugi. - léptem egyet hátra, kezeimet pedig védekezés képp felemeltem.

- Szóval? - kezdte el a levegőben pörgetni fegyverét.

- A JÓ ISTENÉRT NYUGODJ MÁR MEG!  - fakadtam ki. Kicsit úgy láttam, hogy megijedt a kiabálás hatására, és az arcán is meglepettség volt, de minden esetre a jojóját már nem pörgette tovább, és az egyre lassabban pörgött, majd csak lógott a kezében.  Sóhajtottam egyet majd belekezdtem a mondandómba.

- Szóval, ha már egy kicsit megnyugodtál, akkor talán elmondanám ezt az egészet! De, hogy ilyen gyerekesen viselkedsz semmi nem fog megoldódni. Tudom, hogy Marinette vagy, és kész. Felesleges titkolnod, vagy tagadnod. Viszont mielőtt mondanád nem, nem fogom elmondani senkinek. Viszont most az lenne a legjobb, ha elmennénk valahova, és elmesélném neked az egész történetet. - mondtam végig hadarva, igen kevés levegővel így egy csöppet lihegtem utána.

- Rendben, legyen...akkor menjünk fel hozzánk - nézett nagy kék szemeivel rám, majd magához szorított és jojója segítségével a tetőteraszukra vitt kettőnket. Ott egy utolsó, pillantást vetett még rám, majd visszaváltozott.