Miraculous: Új világban

14. Rész

  ~  

A teremben még egy kicsit vívódtam, hogy hova üljek, közben kezemben az irodalom cuccomal. Ennek viszont Adrien egyértelmű kézjele vetett véget, amivel mutatta, hogy menjek, és üljek le mellé. Körülbelül egy másodpercnyi tétovázás után meg is indultam az első sorban elhelyezkedő pad felé, majd letettem a cuccomat az üres helyre.

- Akkor nem baj ugye, ha ide ülök? 

- Miért lenne az? Én hívtalak. 

- Uhm..Rendben. - ültem le végül én is. 

Egy nagyjából egy percen át tartó kínos csend után viszont próbáltam újbóli beszélgetést kezdeményezni.

- Amúgy nem zavar, hogy tudom...érted?

- Hmm? - nézett rám, miután kizökkentettem a gondolatmeneteiből. - Óhh, értem. Mivel alapból tudtad igazából annyira nem zavar.

- Annyira?

- Nem tudom, igazából fura ez a helyzet, de ne aggódj, örülök neki, hogy bízhatok benned. - mosolyodott el. 

- Uhm értem. - pirultam el halványan. 

A rövid beszélgetésnek hamar vége is lett, amikor megszólalt a csengő és bejött a terembe Mrs. Bustier. A tanár érkezésére mindenki tisztelettudóan felállt, és köszöntötte a tanárt. Az idő a szokásosnál is lassabban telt. Minden keservesen lassan eltelő perc szenvedés volt. Én viszont az óra alatt a Francia irodalom csodálata helyett Adrien-en kattogtam. Óra közben volt pár szóváltásunk, de nem igazán voltak különösen érdekesek, és az első sorban nem is igazán volt kivitelezhető a beszélgetés. Ezen felül viszont jó volt érezni, hogy ott ül mellettem, és jó volt érezni a közelségét is. Óra végén szétszéledtek az emberek, és egyedül maradtam a teremben. Visszaemlékeztem az elmúlt pár nap történéseire. Elég sűrűek voltak a napok, és még a kávézóba is be kell majd mennem. Mivel péntek volt, tudtam, hogy egy ideig nem fogom Adrien társaságát élvezni, de nem is igazán éreztem leküzdhetetlen vágyat a könnyes búcsúvételtől. Így egy ,,Majd jövő héten találkozunk"-al elbúcsúztam, de az ölelés elmaradt. Mind Marinett, mind az osztály, és mind a magam büszkesége miatt.