Miraculous: Új világban

6. Rész

Kimentem a kis épületből, majd elkezdtem újból sétálni. Tényleg féltem, hogy Fu mester megtiltja, hogy a helyzetről beszéljek Adriennel, ezért nem is mondtam el. Tovább sétálgattam, már szinte beletörődtem, hogy az utcán alszom, amikor megláttam egy pékséget. Odarohantam, viszont szomorúan láttam, hogy az ajtóra ki van téve a Zárva felirat. Nézelődtem még egy picit, és megláttam Marinettet a tetőerkélyén olvasni. Majdnem elkezdtem kapálózni, és azt kiabálni, hogy Marinette, amikor eszembe jutott, mi lenne ha Katicát kiabálnék? Megfordultam, nehogy észrevegye, hogy nézem és elkezdtem kiabálni.
A szemem sarkából visszanézve láttam, hogy visszaszaladt a szobába, majd Katicaként visszasurrant, és leugrott hozzám.

- Katica, úristen! - tettem már majdnem őszintének látszó kiabálást.

- Hívtál nem? Gond van? -nézett körül. -valakit akumatizált Halálfej?! - vette elő jojóját.

- Nem csak...- pirultam el.- tudod...most érkeztem ide, és nincs egy fori...frankom sem. És....nincs pénzem hotelre, vagy ilyesmire.

-Uhm....megvan! Van egy kedves lány, Marinette. Ő nála biztos eltöltheted az éjszakát. Itt lakik pont, ha gondolod elintézem. - vakarta meg a tarkóját kicsit szégyenlősen, egy mosollyal az arcán.

- Persze, köszi! Akkor...leülök a padra és várok. - mondtam. Erre ő biccentett és eltűnt.

Pár perc múlva már Marinette formájában nyitotta ki a pékség ajtaját és behívott. Beszélgettünk arról, hogy osztálytársak vagyunk meg ilyenek. Nem említettem neki se Katicát, Fekete Macskát, de még Adrient sem az este. Először akartam Adriennel beszélni, aztán jöhet Marinette. Reggel Marinettet a kwamija helyett én keltettem. A szülei nagyon kedvesek voltak, nekem is csomagoltak reggelit, és kaptam tiszta ruhákat. Kicsit késve, de elindultunk az iskolába. Amikor a suli elé értünk megérkezett Adrien is. Marinette nagy dadogás közepette valahogy kinyögött egy ,,Sziát". Én odamentem hozzá, majd a fülébe súgtam, hogy majd elmondom, amit tegnap akartam. Marinette szemében bár volt egy kis féltékenység, de nem tette szóvá. Bementünk a terembe és mindenki leült, én pedig a terem végén találtam egy új padot, így én is letudtam ülni. Amíg nem csöngettek be nézegettem a közösségi oldalakat, amiken Adrien is fent volt. Én pedig bejelöltem, meg bekövettem mindenhol. Becsengetés után, jött is a tanár órát tartani, én pedig gyorsan eltettem a telefont. Az óra közepén megláttam, hogy a padban pihenő telefonom világít, és értesítések jelennek meg. Adrien visszajelölt, és visszakövetett mindenhol. A pad alatt gyorsan ráírtam.

Bori: Szia! Ma ráérsz? Esetleg órák után?

Adrien: Szia, ömm...valahogy megoldom, miért?

Bori: Tudod...amit...

Adrien: ?

Bori: Amit elakartam mondani tegnap, arról a tudok mindennel kapcsolatban.

Adrien: Oh..persze. Hol? mikor?

Bori: Hát az van, hogy nem nagyon ismerem Párizst.

Adrien: A park tudod hol van?

Bori: Oda találok :)

- Bori! Mit csinálsz a pad alatt?! - jött oda a tanár.

-Öhmm...semmit... - csúsztattam a combom alá a telefont, ami utána rezzent egyet. A tanár pár megvető pillantás után arrébb állt, én pedig rögtön megnéztem a telóm.

Adrien: Ennél nem is lehetnél feltűnőbb xD

Bori: Nah, tök profin elrejtettem viszont a telefont

Ezek után a tanár elég gyanakvóan nézett még rám, szóval hagytam az üzengetést. Egyszer, kétszer még pittyegett a telefonom, de nem néztem meg. Órán teljes odaadással rajzoltam a füzetemben, mivel mintha kínaiul magyarázott volna a tanár. Amikor kicsengettek odamentem rögtön Adrien mellé, aki még csak pakolászott.

- Neked mikor lenne jó? - álltam a pad előtt.

- Esetleg 6-kor?

- Nekem jó. - mosolyogtam. - Akkor majd a parkban! - intettem neki majd elmentem. Az időközben kapott szekrényembe bepakoltam a fizika cuccom, majd kivettem az irodalmat és bementem a terembe. Viszonylag gyorsan telt el ez a pár óra, ami még volt, és mehettünk haza. Nagy nehezen kivártam azt a pár órát, ami a találkozóig telt el, majd 6-ra kimentem a parkba, és leültem egy padra várva Adrient.