Reni és Cortez élete Párizsban [SZÜNETELTETVE]

Augusztus 28 "kedd"

Sziasztok! Remélem tetszeni fog az írásom. Várom a visszajelzéseiteket. :)

Reggel mikor felébredtem ott feküdt mellettem álmaim fiúja, álmaim városában Párizsban. Minden tökéletes volt... Egyenlőre. Szerencsére szabad volt a fürdőszoba szóval elmentem tusolni, felraktam egy enyhe sminket. Mikor visszamentem a szobánkba Cortez épp félmeztelen volt. Lehajtottam a fejem nehogy meglássa, hogy úgy néz ki a fejem mint egy paradicsom. Visszadőltem még az ágyba miközben vártam, hogy végezzen és gondolkoztam hogy mit kéne ma csinálni. Ahogy így gondolkoztam hirtelen hallottam egy nagy huppanást és a következő pillanatban Cortez keze ölelte át a derekamat hátulról. Megfordultam és az első észrevételem az volt, hogy még mindig félmeztelen amitől még jobban vörösebb lettem a másik pedig, hogy eszméletlenül szép szeme van. És így feküdtünk egymás melllett kitudja mennyi ideig. Egymást nézve.
-Mára is városnézést terveztél?
-Neem. Elsőbb gyorsan elmegyek a postára utánna pedig az egyetem könyvtárába. Neked mi a terved mára?
-Veled lenni.
Miután ezt kimondta hosszasan megcsókolt. Khm... Szerintem félóráig egész jól elvoltunk. Nem igazán siettem már a postára... Volt jobb dolgom is.
Miután mind a ketten megreggeliztünk (tegnap Justine hozott a pékségből bagettet) elindultunk. Elsőbb a postán feladtam a naplómat. És mentünk a könyvtárba. Amint beértem felcsillant a szemem a rengeteg könyv láttán. Gondolom látta rajtam, hogy egy ideig nem megyünk sehova. Szóval leült egy székre, elővette a zenelejátszóját és zenét hallgatott. Én pedig azonnal el is tüntem a sorok között. Körülbelül másfél óra telhetett el mikor megtörtént az az eset ami végül elrontotta az egész napomat. Szóval miközben az egyik könyvet olvasgattam egyszer csak valaki megállt mellettem és köhintett eggyet. És az a személy nem más volt mint  Arnold.
-Ó szia Arnold!
-Szia Reni.
-Hogy hogy te itt?
-Jöttem megnézni az egyetem könyvtárát ha ez nem lenne elég valószínű.
Hirtelen egy mérges hangot hallottam magam mögül.
-Pont ebbe a könyvtárba kellett jönnöd Neményi? Pont ide? Ahova Reni fog járni szeptembertől?- kérdezte Cortez ingerülten.
-Nézd Cortez. Akár hiszed akár nem az emberek szoktak könyvtárba járni akkor is ha nem a barátnőjüket kísérik. Ezért mivel úgy tudom, hogy ennek a könyvtárnak rengeteg remek könyve van, gondoltam eljövök és megnézem.
-Rendben megnézted húzhatsz is.
-Előbb még Renivel szeretnék pár szót váltani ha nem baj. Hiszen barátok vagyunk.
-Mi...mi már épp menni készültünk mert már választottam könyvet.- igazából ez hazugság volt ugyanis épp vissza akartam tenni a kötetet amikor megjelent Arnold. De szerettem volna minél hamarabb kikerülni ebből a kényelmetlen helyzetből.
-Rendben. Akkor majd máskor beszélünk. Szia Reni. - és amint befezjezte a mondatot adott egy puszit az arcomra. És a fülembe súgta, hogy ő örökké szeretni fog és soha nem mond le rólam.
Láttam, hogy ha nem tűnünk el akkor Cortez akár melyik pillanatban elkezdhet üvölteni. Szóval megfordultam és elindultam. Annyit még hallottam hogy Cortez azt mondja, hogy szálljon le rólam. Visszanéztem és láttam hogy Arnold mosolyog és engem néz. Délután a lakásba voltunk és miközben Cortez a szobába gitározott. (Annyira durván bánt a gitárjával, hogy egy húr el is szakadt, ezért káromkodott egy szépet ami a konyhába is kihallatszot.) Én épp gondolkoztam, hogy vajon Kingát vagy Virágot hívjam-e elsőnek. Kingáról eltudtam képzelni, hogy már szigorú ütemtervet készít magának szóval gondoltam nem zavarom. Virág a második csöngésre fel is vette.
-Szia Renii!
-Szia. -mondtam kevésbé lelkesen hiszen még mindig Arnold mondatai jártak a fejembe. Soha nem mond le rólam. Mégis mit akar csinálni?
-Mi a baj? Mi történt? Szóljak Ricsinek hogy beszéljen Cortezzel?
-Nem, nem kell.
-Akkor mi a baj?
-Arnold.
-Ííí mi történt?
-A könyvtárban voltunk és találkoztunk Arnolddal. Olyan nagy dolog nem történt. Szokás szerint beszóltak egymásnak. Inkább az a baj, hogy Arnold olyat mondott ami nem megy ki a fejemből.
-Jujj, mit?
-Hogy ő örökké szeretni fog és soha nem mond le rólam.-miközben Virággal beszéltünk észre se vettem, hogy valaki van még a szobában rajtam kívül. Cortez. És hallotta amit mondtam Virágnak Arnoldról. Ajjaj.
-Virág, figyi majd visszahívlak de most muszáj letennem.
-Oki. Szia. Ja és Ricsi üdvözöl.
-Rendben én is őt szia.
Még mindig az ajtófélfának dőlve nézett előre. Egyenesen a szemembe.
-Nézd. - gondoltam akkor megtöröm a csendet. - Arnold nem tud semmit sem tenni. Én téged szeretlek.
-Tudom de akkor is féltelek attól a pszihopatától. Ha legközelebb közeledbe mer menni én nem tudom mit csinálok vele.
-Értettem. Leviszem a szemetet. (A költözés alatt összegyűlt egy kicsi.)
-Oké.
Összeszedtem a hulladékzacskókat és lementem az utcára kidobni. Épp akartam vissza menni mikor valaki megfogta a kezem hátulról, visszarántott és sikítottam egyet.
Arnold volt.
-Figyelj Cortez rossz hatással van rád. Egyszer majd ezt belátod. Nem emlékszel mennyit sírtál miatta? És én mindig ott voltam neked. Én vígasztaltalak. Egyszer még belátod, hogy Cortez csak egy menő fiú volt. A gimnáziumban. Aki miatt rengeteget szenvedtél. De majd ha meglátod milyen. Én itt leszek. Várni foglak Reni. Mert még mindig szeretlek.
-Arnold, kérlek szépen értsd meg hogy én Cortezt szeretem. És szeretni is fogom. Ez ellen nem tudsz semmit se tenni.
-Majd azt még meglátjuk.
-Mostmár engedj el kérlek. Vissza kell mennem.
-Majd még beszélünk Reni. Biztos vagyok benne. Egyszer hibázni fog Cortez. És akkor én itt leszek.
-Szia Arnold.
Amint eltűntem az ajtó mögött kitört belőlem a sírás. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy Arnold még mindig nem mondott le rólam és ennyire próbálkozik.
Mielőtt beléptem a lakásba megpróbáltam lenyugodni, hogy Cortez ne vegyen észre semmit. Nem sikerült. Beléptem és azonnal vele találtam szembe magam.
-Ennyire megszeretted a szemetet, hogy kidobás közbe elbúcsúztál mindegyiktől egyenként. - mondta borzasztó szép mosollyal. Azonban amint meglátta a fejemet ami tiszta piros volt a sírástól azonnal komolyra váltott az arca.
-Mi történt?
-Arnolddal találkoztam.
Ekkor behúzott a szobánkba ugyanis a a nappaliban ott volt Justin és Jean-Luc is.
Leültünk az ágyra egymással szembe.
-Mi történt? - kérdezte idegesen
Ekkor én elmondtam neki az egész beszélgetés. Amikor azt meséltem, hogy mondtam hogy szeretem akkor láttam egy kis mosolyt az arcán de hamar eltűnt.
Miután befejeztem a mondandómat Cortezen láttam hogy épp elképzeli, hogy most mit tenne Arnolddal ezért muszáj volt megszólalnom.
-Nézd én téged szeretlek ezen semmi nem fog változtatni soha.
-Tudom. Én is szeretlek.
Amint kimondta hogy szeret odahúzódott hozzám és megcsókolt... Többször... És hát közben úgy döntöttünk hogy hát akkor lefekszünk aludni...  Egyszer tényleg aludtunk csak épp nem azonnal... Jobb dolgunk volt...

Cortez: 5/5 Szereteem
Arnold: 1/5 Nem tudom mit kezdjek Arnolddal. Néha megrémít amikor eszembe jut az amit mondott.
Könyv: ?/5 Remélem azért nem olyan rossz könyv