Csak Te 🔥 Levi Ackerman ff.

1.

  Tanak Shizuka vagyok egy teljesen jól nevelt lány, aki minden tantárgyból kitűnő tanuló, a diákok kedvelnek és a tanárok kedvence vagyok. Boldog családban nőttem fel, a szüleim mindent megadtak nekem, amire szükségem volt. Közel nyolc hónapja élünk Erennel párkapcsolatban, miután szerelmet vallott azután, hogy hazakísért. Persze ennél régebb visszanyúlik a történetünk, menthetetlen kémiából, ezért a segítségemet kérte. Ez a kezdeti barátság tartott közel két hónapig, mielőtt komolyra fordulhatott volna a dolog.

  A tökéletes ellentétem Levi Ackerman. Rossz tanuló, minden nap talál okot arra, hogy kalibát okozzon és összeverekedjen valakivel. A tanárok utálják, a diákok pedig három részre osztódnak. Vannak azok, akik csodálják és vele együtt lógnak - akár órán, akár szünetben; vannak azok, akik rettegnek tőle; és vannak azok, akik egy pillantásáért odaadnák a karjukat. Rosszfiús imidzsével több száz lány szívét megnyerte nem számít mekkora bunkó vagy seggfej tud lenni. És persze, hogy a legszebb lány, Petra Ral a barátnője.

  És ahogy lenni szokás, ki nem állhatjuk a másikat. Utálom a gőgögségét és hogy folyton jelenetet rendez vagy hogy nulla szégyenérzete van, bárhol bármilyen körülmények között falják egymást Petraval egymást. Mióta az eszemet tudom sose jöttünk ki jól egymással pedig én próbálkoztam, de tényleg. Talán egyedül az óvodában voltunk még jó barátok -, mert igen ovi óta ismerjük egymást -, de aztán általánosban kezdett megváltozni a dolgok. És már csak azt vettem észre, hogy megutáltam...

  Itt ér véget a szép és felszínes történet mesélés és elmondom mi lapul a színfalak mögött. Nem, nem vagyok sorozatgyilkos vagy szektás, de lehet ott fogok kikötni a sztori végére.

  A családom közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek mutatjuk magunkat az emberek előtt vagy az interneten. Nem tudom mikor fordult először az, hogy apa megvert, az okára sem emlékeztem, de ahogy nőttem fel rendszeressé vált. Vannak napok, amikor megúszom, vannak, amikor nem, amiket azzal próbálok meg elkerülni, hogy legtöbb időmet a városba töltöm. Anya tisztában van azzal, hogy apa stressz levezetésnek használ, ám semmit sem tesz ellene. Őszintén szólva ezen nem nagyon csodálkozok, ahogy nőttem fel, észrevettem furcsa, apró jeleket rajta. Amikor véletlenszerűen megáll, bámul a semmibe az ijesztő mosolyával és motyog valamit az orra alatt. Ha rákérdeztem mindig azt mondta, hogy a barátaival beszélget.

  Anyától nem várhattam segítséget, még akkor sem, amikor sírva megmutattam az egyik sérülésemet. Hazugnak hívott mikor elmondtam neki, ezután pedig még jobban megvert apa. Ekkor kezdődött el az, hogy az éjszakák többségét, ha nem is az egész éjjelt, de igen későig kinn maradok, hogy elkerüljem a szüleimet.

  Vagy Erennél alszok, bár vele való kapcsolatom is igen érdekesen alakul. Talán fél éve lehettünk együtt, amikor megláttam valaki mással csókolózni. Nem láttam a lány arcát, viszont Eren jellegzetes mosolyát bármikor felismerem, amivel rám mosolygott a legelső randinkon és amivel most erre a lányra mosolygott. Azonban azóta sem említettem meg a dolgot, nem a csókról beszélek, hanem a női parfümről, amit érzek rajta péntekenként, a halvány szívásfoltokról a nyakán vagy mellkasán, a karmolásokról nyomok a hátán, a nem fogadott hívásokról a telefonján vagy az üzenetekről.

  Egészen addig küzdöttem magamért és nem csupán túlélni szerettem, harcoltam egyedül az egész rohadt világ ellen. Mindent azért tettem, hogy nap, mint nap valami boldogságot megéljek és hogy egy nap, majd minden rossz jóra váljon. Küzdöttem azért, hogy igazán boldog legyek, de akkor, abban a pillanatban eltört bennem valami és semminek sem láttam onnantól kezdve az értékét. Nem éreztem semmi mást sem a csók láttán, mint árulást, ürességet és félelmet.