Az Erdő Farkasai

1. fejezet 7. rész

Mi után a mindenki csillapította az éhségét elkezdhettük megtervezni az új falut. A mai napra nem terveztünk semmi mást. Olyan dél lehetett amikor eldöntöttük Nikivel hogy elmegyünk csak úgy lovagolni. Kicsit felfedezni az erdőnek ezt az érdekesebb és titokzatosabb részét.
-Hanry elmegyüng egy kicsit Nikivel oké?
-Rendben van, de sötétedésre érjetek vissza.
-Oké.
Ezzel el is búcsúztunk és elindultunk, az út nagy részén beszélgettünk. Kicsit többet megtudtunk egymásról, ezek a túrák voltak erre a legalkalmasabbak.
-És milyen most a város?
Kérdezte Niki érdeklődően.
-Hát, nem megmondom őszintén nem nagyon szerettem. Folyton csak a kocsikat lehet hallani, és gyakran még hétvégéken is hallom hogy dolgoznak, építenek valamit. Miért te jártál már ott?
-Igen még amikor a szüleim éltek.
-Sajnálom, ha szabad megkérdeznem.. mi történt velük?
-Egyszer egy járvány ment végig az egész erdőn, ők is elkapták és gyógyszerek és komolyabb ellátás nélkül belehaltak.
-Miért nem kértek segítséget a városból?
-A városlakók úgy tekintenek ránk mint valamilyen állatokra. És nem igazán szívlelik ha odamegyünk.
-Ez teljesen igazságtalan. Ugyanolyan jogotok van ellátáshoz mint mindenki másnak, ti is csak emberek vagytok.
-Igen, az lehet de ők ezt nem értik. Egyébként emlékszel a fiúra aki először idehozot?
-Igen, nagyjából.
-Nagyon feltűnően néz téged. Akárhányszor a közelébe mész lesüti a szemét.
-Még észre se vettem.
-Szerintem szimpatikus vagy neki.
-Ugyan már, nem is ismer és én se őt.
-Ezen lehet változtatni!
Mondta Niki viccesen és egy kicsit sejtelmes hangon.
-És mégis hogyan?
-Ő a bátyám, és őt tekintettem a szüleimnek is miután..nah igen.
-Tényleg?
-Igen, ha akarod megemlítem neki hogy beszéljen veled.
-Hát, nagy baj nem lehet belőle.
Mondtam, majd elkezdtünk visszafele vágtatni, mert lassan sötétedett.
Mikor visszaértünk direkt a fiúval szemben ültem, hogy megnézzem igaz e amit Niki állít. És tényleg, a szimpátia minden létező jelet mutatta felém. Miután este átbeszéltük szokás szerint a nap fontosabb eseményeit mindannyian elmentek a dolgukra. A többség aludni, az aznapra kiállított őrök a helyükre. Én még kémleltem egy ideig a csillagokat és én is elaludtam, csak úgy a fejemet egy farönknek támasztva.