Az Erdő Farkasai

2. fejezet 7. rész

A reggeli felkelés nem ment valami könnyen Paul mellett, jó lett volna ott feküdni egész nap. No de szép álom szép álom, ezer a munka, tovább kell haladnunk az új falu építésével. Egész szépen halad a házak alapjai már megvannak, van egy alap szerűsége az egész tábornak. Vadászni szerencsére nem kell menni egy darabig a fiúk bőségesen jöttek haza a minap a vadászatból. Reggeli megbeszélés tábortűznél akárcsak este megszokott volt, megbeszéltük ki mit csinál, berendeztük beosztottuk a napunkat. Így összehangolva tudtunk hatékonyan dolgozni mindenkinek megvolt a maga kis feladata amit csinált. Mihelyst megvolt a reggeli Nikivel ketten elvállaltuk a további alapanyag, fa és egyéb gyűjtést, így szokásosan sétálgatunk beszélgetünk, de azért a munka is halad rendesen. Összeszedtem magam majd Nikihez indultam, ő már lent várt a sziklák előtt.
-Szia Niki, jó reggelt ismét!
-Jó reggelt! Pault ma reggel nem láttam az ágyában, ahogy téged sem, megint együtt aludtatok a sziklánál?
-Hú ne is mond, a bátyád kész isten ugye tudod? Annyira elbűvölő, örülök, hogy végül bemutattál minket egymásnak.
-Igen én is örülök, régen láttalak ilyen boldognak. Na elég a csevejből lesz még rá időnk bőven, induljunk arra dél felé, mikor jöttünk haza láttam arrafelé rengeteg ágat amit felhasználhatnánk.
-Oké, rendben, mutasd az utat mester.
-Csak maga után hölgyem.

Hasonlóan viccelődve telt a mai délelőtt is, ebédre visszamentünk a gyűjtött cuccokkal. Kaja után kicsit megszusszantunk, egész nap farönköket és ágakat pakolni nem igazán nőies feladat volt, de azért kisebb pihenőkkel bírtunk vele. Szerettünk így szabadon élni azt csináljuk amit szeretünk azokkal akiket szeretünk, de mégis hasznára vagyunk az embereknek a családunknak. Amint a délutáni kis pihenéssel végeztünk már nem mentünk vissza gyűjtögetni, inkább segítettünk a többieknek. Igazából mindent ahol kellett egy-két kéz ott nagyjából hasznunkat vették pakoltunk, barkácsoltunk és hasonlók.

Hanry a vezetőnk és Sara pedig felügyeltek mindent néha ők is besegítettek, de hát valakinek irányítani is kellett az eseményeket. Közben amikor feléjük jártam mintha rólam hallottam volna de biztosan csak képzelődöm.., inkább folytattam a dolgom.
Mindeközben:
^*^*-Te mit gondolsz Tessa-ról? Egész jól beilleszkedett, Paullal és Nikivel nagyon egymásra találtak. Nekem nem tűnik egyáltalán veszélyesnek, és meg kell hagyni nagyon jól bánik az íjjal és az állatokkal, meg persze mindenki mással is. Olyan mintha teljesen ide született volna.
-Szerintem is teljesen megbízható a lányt látom benne akiről tudod annyiszor meséltem, hiszem, hogy talán ő lehet az aki megszabadítja népeinket a viszájkodástól. Ideje lenne már farkast választania nem gondolod?
-Nem korai még? Bár már több mint egy éve nálunk van és teljesen tiszta, csupa szív egy teremtés és nagyon tehetséges, ha pedig korai lenne a farkasa úgyis tudni fogja. Jó tanítás lenne neki ha lenne egy a lován kívül akiért teljesen ő felel és ő neveli.
-Rendben, ahogy gondolod, baj nem lehet belőle. Nagyon szimpatikus, megérdemel egy esélyt azok után ami otthon történt vele, egyszerűen ép ésszel fel nem fogható, hogy hogy lehetnek ennyire elvetemültek az emberek csakis a pénzért.
-Hát igen, a saját lányukat képesek lettek volna üzletből eladni, borzasztó, szégyen ami ebben a világban folyik. ^*^*

-Te Tessa!
Kiabált oda hozzám Niki
-Igen? Mondjad.
-Nem megyünk le a tóhoz ha végeztünk? Ott aludhatnánk.
-De okés szólok Williamnek hogy a vacsi után elmegyünk.
-Rendben, majd előbb elmegyek aztán addig elkészítem a lovakat meg teszek az egyik nyeregtásgába egy kis kaját ha megéheznénk.
-Örülök, majd a többieknek is meg kéne mutatni, annyira gyönyörű.
-Igen valamikor mindenféleképpen ha nem lesznek nagy dologban.

Már estefelé járhatott ilyenkor sötétedni kezdett, lassan mindenki abbahagyta amit csinált, körbeültük a tüzet, átbeszéltük a napot ettünk szórakoztunk, majd megbeszéltem Williammel, hogy elmegyünk estére Nikivel. Szerencsére mostanában engedékeny hangulatban van így azonnal rá is bólintott a kérésre. Mikor végeztem mindennel Niki már ott várt a kész lovakkal ahogy meg lett beszélve. Elindultunk, olyan este 10 lehetett mikor sikeresen odaértünk, tüzetraktunk, hogy elrettentse a vadakat, dumáltunk egy jót, azért munka közben nem csak fecsegés az élet. Majd olyan éjfél körül mikor a hold már az égbolt tetején ékeskedett és hatalmas korongként tükröződött a tó vizében, a kimerültség hajtotta fejünket álomra, hogy másnap újabb izgalmakra felkészülten ébredjünk ebben a csodás erdőben.