Az Erdő Farkasai

1. fejezet 8. rész.

Reggel korán felkeltem, a többiek még aludtak gondoltam elmegyek sétálni és gondolkozok azon amit Sara a báttyáról mondott. És arra a döntésre jutottam, hogy beszélek vele, de hol is kezdhetném hisz még a nevét sem tudom. Talán megkérem Nikit hogy beszéljen vele. Mire vissza értem a táborhoz Niki, Williammel beszélt a mai vadászatról.
-Jó reggelt!
-Szia Tessa jó reggelt!
Köszönt Sara egyidőben Williammel.
-Ma mikor megyünk?
-Ma nem megyünk, a tegnapi őznek megmaradt a fele és útközben elfogtuk azt a három nyulat is.
-Rendben, Sara alszik még?
-Nem tudom nézd meg.
Niki nem volt az ágyban, nem mintha azt a darab szőrt ágynak lehet nevezni. Gondoltam hogy hasznosan teljen az idő, faragok pár nyíl vesszőt, mert kezdtünk ki fogyni belőle. Eltelt körülbelül egy óra és Niki meg jött, futni volt.
-Szia, jó reggelt Niki!
-Szia!
-Beszélhetünk egy kicsit?
-Aha persze, mondjad csak.
-Na ugye tegnap szó volt a bátyádról.
-Igen, na érdekel? Bszéljek vele?
-Ha nem gond megismerném.
-Okés, akkor váltok vele egy-két szót veled kapcsolatban.
Mondta Sara kedvesen és izgatottan.
Én még visszafeküdtem aludni mikor felkeltem az egész tábor felkelt mindenki tett vett. Leültem egy kiálló sziklára nézni a tájat, mikor Sara báttya jött oda hozzám.
-Szia Paul vagyok.
Kezdte ő a beszélgetést.
-Szia.
-Ugye nem zavarlak?
-Nem dehogy, gyere ülj le.
Elkezdünk beszélgetni, kicsit megismertük egymást, egy egész napunk volt rá. Aztán úgy döntöttünk, hogy mivel ő is imádja a lovakat ki lovagolunk és ott folytatjuk tovább a beszélgetést.
-Niki mennyit mesél arról hogy miért kerültem ide?
-Annyit mondott, hogy a szüleid miatt, és a legjobb barátod apja miatt.
-Igen igazából ennyi az egész. És azt hogy miért menekülök a szüleim elől?
-Azt nem.
-Hozzá akartak adni a legjobb barátomhoz.
-Nem csodálom hogy elszöktél.
-El akkor szöktem amikor Dave apja fegyvert szegezett rám.
-Jézusom! Ez rettenetes.
-Én is ezt gondoltam, addig amíg nem találtam rá erre a közösségre. Itt mindenki barátja mindenkinek, és együtt próbálják megoldani a problémákat nem pedig egyedül hősködnek.
-Ezért szeretek itt élni, olyanok vagyunk mint egy nagy család.
-Jó nagy család.
Fűztem hozzá viccesen. Eközben visszaértünk a táborhoz. Délután volt már, valahogy nagyon gyorsan ment vele az idő. És jó érzés volt vele beszélgetni. Niki izgatottan fogta meg a kezem és húzott el. Kihúzott belőlem minden egyes részletet.
-Hé, hé lassabban, nyugi.
-Bocsi csak annyira cukik lennétek.
Niki egyszerre volt, szülő aki féltett, barát aki támogatott és testvér aki a másik fél érdekeit nézte.
Este már Paul mellett ültem a tűznél. Nagyon fura volt ennyi idő alatt senkiben sem bíztam meg. Nem tudom mi volt velem. De igazából akkor nem is érdekelt. Este sokáig beszélgettünk még. Aztán mindketten elaludtunk. De az én fejemben még átfutott az a gondolat, hogy ez egy új fejezet kezdete lehet az életemben. És már lassan jobban kötődöm az itteni életemhez mint az otthonihoz, a szüleimhez, az ottani barátaimhoz, itt jobban otthon éreztem magam.