Az Erdő Farkasai

1. fejezet 2. rész

Felkelek és rájövök, hogy szombat reggel van. Lemegyek regelizni de még senki sincs lent, még mindenki alszik. Ránézek az órára és elcsodálkozok.
-Fél hét! Jézusom úgy volt hogy ma sokáig alszom, fárasztó hetem volt, no persze amikor nem kéne tudnék. Na sebaj, megreggeliztem felöltöztem és elmentem a lovardába ahol tízkor találkozok Davevel.
-Szia Rach!
-Szia Tess!
-Jöttem lovagolni Démon az istállóban?
-Nem, az új lány lovagol rajta de mindjárt végeznek. Addig segíts nekem szalmabálákat pakolni.
-Oké.
-És mit csinálsz a hétvégén?
-Igazából semmi érdekeset vagyis holnap, ma találkozok Davevel. És te?
-Csak a szokásos. Lovagolok, takarítok,  és segítek a többieknek.
-A tök jó. És esetleg délután nem érnél rá?
-De persze. Hol találkozzunk?
-A kávézónál, 15.00-kor jó?
-Igen.
-Akkor ott, na megyek látom végeztek Démonnal. Szia!
-Szia!
Lepucoltam és újra felnyergeltem Démont mert nagyon megizzadt és elfáadt hagytam egy kicsit pihenni. Ezután előkészítettem Csillagot Davenek.
-Ezt nem értem úgy volt hogy tízkor találkozunk most meg már negyed tizenegy van.
-Hello!
Ugrott elő Dave egy szalmabála mögül.
-Úristen nagyon megijesztettél!!
-Bocsi de ezt nem hagyhattam ki.
-Nem vicces. Mindegy, valamenyire megy azért a lovaglás?
-Igen de csak egy kicsit, egyszer voltam lovagolni. Ahol az alapokat megtanították.
-Értem akkor nyeregbe!
-Mi semmi felkészülés?
-Az volt a felkészülés ameddig beszélgettünk. Ne gyere, találékony vagy találd fel magad.
-Ne menj el!
Szia a pályán találkozunk.*halkan kuncog*
-Ezt még vissza kapod!
Dörmögte magában Dave. De mivel meghallottam visszafordultam és segítettem neki.
-Segítsek vagy ráálsz egy szalmabálára?
-Szalmabála.
-Oké.
Felszált Dave is és kimentünk a pályára. Bemelegítettünk, mivel Csillag éléggé ragaszkodik Démonhoz ezért Davenek nem volt nehéz irányítani csak ment Démon után.
-Na milyen?
-Égész jó még barátkozok a magassággal.
-Miért Csillak nem is olyan magas?
-Igen az lehet de én kicsi vagyok.
-Nem is csak még szokatlan neked a ló mozgása meg hogy ennyi mindenre kell figyelni.
-És most mit csinálunk?
-Ha készen álsz mehet az ügetés.
-Felőlem.
-Akkor csípővel vegyél fel egy gyorsabb ritmust és kicsit sarkald meg.
-Júj ez nagyon ráz.
-Lazulj el, ülj nyugodtan és vedd fel a ló ritmusát.
-Tök jó tanár vagy!
-Köszi de nem vagyok olyan jó csak jól magyarázom el azt amit megtanultam.
-Ki tanított lovagolni?
-Az apám. Mehet valami nehezebb úgy látom ez már nagyon megy.
-Hát szeretem a kihívásokat, mehet.
-Oké vágtázni fogunk, kicsit dőlj hátra és belső kezeddel fogj meg a sörényéből egy csomót a külső kezeddel meg a nyereg hátsó részét. Megvan?
-Aha.
-Legyen laza a csípőd és sarkald meg. Csillag vágta!
-Nem is olyan nehéz.
-Csillag lépés!
-Nagyon ügyes voltál!
-Köszönöm.
-Enyi elég lesz mára, lórol vigyük be őket az istállóba.
Bevittük a lovakat az istállóba lenyergeltük és lepucoltuk őket. Mielőtt mentünk volna kaptak egy répát a jó munkáért. Hazamentünk és hazafelé beszélgettünk lovakról, meg egymás életéről. Hazaértem ledobtam magam az ágyra és lementem ebédelni.
-Anya délután elmegyek Rachelel sétálni.
-Oké mikor jösz?
-Nem tudom.
-Vacsorára legyél itthon apáddal valamit szeretnénk mondani.
-Rendben.
Megebédeltünk és mielőtt elmentem volna rendet raktam a szobámba és utána olvasgattam.
-Így elrepült az idő? Mindjárt indulnom kell.
Felöltöztem és elindultam.
-Szia!
-Szia!
-Rég láttalak.
-Mhm én is, reggel.
-Akkor megyünk?
-Igen, merre?
-A régi falu fele.
-Miért pont arra?
-Mert az olyan nyugott.
-Oké
-Miről beszéljünk?
-Nem rudom. Tudsz jó vicceket?
-Tudok egy párat.
-Na haljuk.
-Hogy hívják a süket macskát?
-Nem tudom. Hogy?
-Sehogy úgyse halja.
-Na jó. A fárasztó viccekkek hagyjál.
És így beszélgettünk tovább.
-Vissza is értünk.
-Ez gyors volt. Mennyi az idő?
-18.17
-Akkor nekem mennem kell anyum azt mondta vacsorára legyek otthon, fogalmam sincs mit akarhat.
-Akkor szia. Jó éjszakát!
-Neked is, szia!