Az Erdő Farkasai

2. fejezet 1. rész

*^*^Újjab reggel itt. Már teljesen túlléptem a szüleimen. Olyan érzés volt mintha okkal lennék itt. Valahogy itt teljesen más a személyiségem. Sokkal nyitottabb lettem az új dolgokra, új barátaim voltak. Egy teljesen új ember lettem, mondhatni egy élesen új életbe ceöppemtem bele, újjászülettem. Viszont egy dolog nem változott, az emberek és az állatok iránti érzelmeim. Csak most másik emberekhez, állatokhoz kötődöm. Furcsa, sosem gondoltam volna hogy ennyire meg tudnék változni. Vagy talán ez nem is változás? Talán ez az én igazi énem aki eddig a felszín alatt rejtőzött.*^*^
-Jó reggelt, hogy aludtál?
Jött oda és köszönt Paul, annyira kedves volt mint velem addig senki, érdekes érzés pár nap ismeretség után érzelmeket fűzni emberekhez, én mégis ezt tettem.
-Jó reggelt! Jól, és te?
-Én is.
-Ennek örülök, jó hallani.
Bearanyozta a napomat egy ilyen kérdéssel.
És ezzel elég rövidre zártuk a beszélgetést. Aztán William jött oda hozzám és megkérdezte hogy mit tervezek mára mert el kéne menni őrködni amíg a fiúk fát vágnak az új falu alapjaihoz.
-Én mára semmi különöset nem terveztem maximum elmentem volna futni Nikivel de arra még így is van idő, szóval felőlem.
-Rendben. Akkor összekészülnek és mennek, te a nyugati őrhelyhez mész James helyére.
-Okés.
Megreggeliztem és indultam is a helyemre. ^*^*Egész végig azon gondolkoztam mi lenne ha komolyabb lenne a dolog Paullal. Mert teljesen világos volt, hogy ő többet akar barátságnál. Mondjuk ez láthatólag nem izgatott engem mert nagyon szimpatikus volt. Sok közös volt bennünk, külsőleg és belsőleg is. A hajunk, a szemünk színe, az ugyanazon dolgok iránti érdeklődésünk. De féltem. Féltem attól, hogy előbb utóbb meg fog unni, úgy mint mindenki, vagy egyszerűen átver, vagy kihasznál.
"Csak egy dolog van ami egy álmot tönkre tud tenni: a kudarctól való félelem"
De elgondolkoztam azon, hogy mi lehet a legrosszabb ami történhet. És arra jutottam hogy az már nem egyszer megtörtént velem és akkor is túléltem, most is túl fogom. És ez még nem is jelenti azt hogy be is fog következni az amitől tartok. Sok minden nem úgy történik mint ahogy mi azt eltervezzük, de ha az össze is dől nem kell egyből elfelejteni és az egészet úgy ahogy van kidobni a kukába. Helyre kell hozni, amit nem lehet azt meg se tudjuk próbálni, de ha meg se próbáljuk akkor biztos nem fog menni.^*^*
-Szia Tessa! Itt vagyunk, mehetsz mostmár nyugodtan ha dolgod akad, köszi, hogy beugrottál helyettem.
Köszönt rám James
-Oké, de igazán nincs mit.
Ezután megkerestem Nikit és megkérdeztem tőle hogy nincs-e kedve eljönni velem futni vagy lovagolni egyet.
Ő azt mondta, hogy lenne de még el kell intéznie pár dolgot addig csináljak valamit majd szól ha végzett és mehetünk.
Úgy döntöttem megkeresem Pault és beszélek vele egy kicsit. Meg is találtam fát gyűjtött a szokásos esti tűzhöz.
-Szia! Van kedved beszélgetni?
Felcsillant a szeme és úgy mondta hogy igen mintha egy kicsgyerknek nyalókát ajánlottak volna fel.
El is kezdtün beszélgetni és úgy ment az idő, el is felejtettem hogy Nikivel megbeszéltük hogy elmegyünk. De eszembe jutott az is, hogy azt mondta amikor végez megkeres, úgyhogy nem aggódtam amiatt hogy elkések. Nem bírom hangsúlyozni mennyire jó vele beszélgetni akármilyen témában. Éppen a szüleimről és a barátaimról beszgettünk amikor odajött Niki és mondta hogy mehetünk.