Az Erdő Farkasai

2. Fejezet 6. rész

Már hajnalban megébredtem a madarak vad csicsergésére, Niki még bőszen aludt nem volt szívem felébreszteni. Leültem annak a gyönyörű tavacska partjára amit este találtunk. A hajnali első törekvő napsugarak megcsillantak a víz tükrében ezzel az amúgy vadító kék vízre narancssárga árnyalatokat festve. A tavirózsák csipkéje hullámzott a reggeli szellőtől. Ezért a látványért megérte hajnalban nem visszaaludni. Lassan Niki is ébredezni kezdett, ezért köszöntöttem.

-Jó reggelt!
-Jó reggelt Tessa, úristen mióta vagy te ébren?
Szólalt meg álomtól rekedtes mégis kedves lágy hangon Niki.
-Nem régóta, egy-két órája kB, néztem ezt a csodás tavat ameddig fel nem ébredtél.
-Hú ez nappal még szebb, meg kell mutatunk a többieknek is!
-Mindenféleképpen!

Fellebbent bennem egy kép hirtelen, ahogy Paullal a naplementét csodáljuk csak kettesben, milyen romantikus is lenne, hallgatni a madarak énekét és csak egymásnak lenni mindenkitől és mindentől távol, olyan idili lenne, elképzelni is varázslatos.
Majd ahogy abbahagytam az ábrándozást Nikivel nekiláttunk a cuccok összepakolásának, felszereltük a lovakat. Majd elindultunk vissza az csapáson amit a lovak hagytak tegnap a nagy sietségben.

-Hagynunk kéne valami jelzést az útról, hogy biztosan megtaláljuk legközelebb a csapást
-Remek ötlet!
Támogattam Nikit majd egy darab rongyot masniztam fel az egyik faágra, amely a csapás felől az útra nyúlt be.
Lassan-lassan visszaértünk a táborba, a késedelmünk miatt a fiúk már a táborban voltak a hosszú vadászatról eredményesen visszatérve. Legalább 3 heti zsákmányt szereztek így egy darabig a kisebb kiegészítések mellett nem kell majd foglalkozni a kajával. Jó is, az új falu felépítéséhez kellett is a plusz energia, és idő is. Megláttam Paul aranyszín barna haját a szívem majd kiugrott nagyon hiányzott ebben a pár napban. Leszálltam és Niki kezébe nyomtam a kantárt, majd egyik pillanatról a másikra Paul nyakában kötöttem ki. Mivel a kapcsolatunkról csak kevesen tudtak frissessége miatt, a pillanat tört része alatt csodálkozó pillantásom sokaságát éreztem magunkon, bár ami azt illeti nem zavart, kissé gondom is nagyobb volt annál, végre újra láttam őt, a világról is megfeledkeztem.
Majd a "nagy találkozás" után visszatértünk mindketten eredeti dolgunkhoz, megbeszéltük, hogy naplemente után közvetlenül találkozunk a sziklák lábánál, ahol esténként a közös időtöltésünk helyét találtuk meg. Picit távolabb volt tábortól, de nem túl messze, pont annyira, hogy egy kicsit kettesben lehessünk és ne zavarjanak.

-Niki várj, jövök!
Kiáltottam Niki után aki már elindult a lovakkal a helyükre.
-Jó na, tudtam ha elindulok utánam jössz
Kacagott, majd leszereltük és elengedtük a lovakat az ideiglenes karámba amit ágakból fák törzsei közé kerítettünk el. Mivel Nikinek is voltak más barátai rajtam kívül és nekem is ott volt Paul, na meg már sötétedett, elbúcsúztunk jó éjszakát kívánunk majd elváltunk az este további részében. Miután Nikitől elváltam a közös helyükre mentem Paulhoz. Még nem volt ott bár szokásosan előbb végeztem a dolgokkal mint terveztem, ezért végignéztem a naplementét és eltöltöttem egy kis időt a kellemes, jóleső magányban. Nem kellett sokat várnom, Paul is hamarosan megérkezett a megbeszélt helyre. Kibeszéltük a külön töltött 3 nap eseményeit, majd csak bámultunk a semmibe összebújva egymásnak néha puszikat adva, elfáradtam, a fejemet az ölébe hajtottam és ő simogatott. Így elaludni a lehető legjobb volt amit életemben eddig átéltem. Majd lassan ő is álomra engedte fejét és így aludtunk a reggeli nap simogató ébresztőjéig.