Last chance (TaeTen NCT ff.) [BEFEJEZETT]

3. fejezet ~

Taeyong:

- Tae! - a főnököm hangját hallom meg a pult elől, mire odakapom a fejemet.

- Oh, helló! Segíthetek valamiben?

- Szia! Csak azért zavarlak, hogy lesz egy megbeszélésem, úgyhogy hazamehetsz, előbb zárunk. Lejárt a munkaidőd - mondja Daniel biccentve az ajtón lógó, táblát elfordító Jenora.

- Rendben. Akkor megyek is. Köszi - mosolyodok el, majd leszedem a kötényemet, még gyorsan megszámolom a maradék pár wont, s hátra felé veszem a lépteimet. Miután átöltöztem, valamint Daniel elmegy, elköszönök a kollégáimtól, aztán kilépek az ajtón. Remélem Ten eljön ide, ahogyan ígérte tegnap ebédnél. Az üvegajtót átlépve, a parkolóba sétálok, ahol meglátom a kocsimnak dőlve. Irtó szexi látvány, mondanom sem kell. Egy fekete, pöttyös ing takarja a felsőtestét, ami egy kicsit ki van gombolva, fekete farmer van a lábán, a lábán pedig egy egyszerű Adidas sportcipő pihen. Ő ma külön táncon volt Liával, én pedig visszatértem a munkahelyemre, közben pedig nézegettem instagramon a képeket, amiket ma feltöltöttek. Nem könnyű nem gondolnom semmi rosszra, de megbízom benne.

- Szia, Bébi - köszönök, egy gyors csókot hintve a szájára, amitől elvigyorodik.

- Hello. Azt hittem le fogod harapni a fejemet.

- Az már este és reggel is megvolt, de...

- De reggel egyébként is morcos vagy tudom, tudom... - forgatja meg a szemét, ami nagyon aranyossá teszi őt. Kapok az alkalmon, míg mielőtt folytatja esetleg a kioktatásommal, hogy fogjam vissza a féltékenykedést, és kinyitom neki az ajtót.

- Köszi, nagyfiú - behuppan, beköti magát, aztán természetesen telefonozni kezd. A volán mögé ülök, én is becsatolom a biztonsági övemet, indítok, perceken belül, pedig már a főúton haladunk.

- Akkor a nővéredhez? - kérdezi, mire elvigyorodom.

- Aha.

Mi fogunk vigyázni az unokahúgomra Byulra, mert a nővérem állásinterjúra megy, a sógorom pedig dolgozik, mint mindig. Leparkolunk a ház előtt, a húgom pedig egyből kiront a kertes ház ajtaján, s a kocsiig meg sem áll. Kipattanok, kinyitom előtte az ajtót, mire bevetődik hátra. Két perc múlva a nővérem is feltűnik egy gyereküléssel.

- Sziasztok! - köszön mosolyogva, berakja az ülést az autóba, utána gondosan beköti Heebyul-t.

- Ten! - hunyorog a barátomra, aztán kinyitja az ajtómat és megölel. Elnevetem magamat, de természetesen visszaölelem.

- Vigyázzatok rá!

- Vigyázunk! Legyél ügyes!

- Megpróbálok! - nevet fel. A kislányához lép, majd megpuszilja az arcát.

- Legyél jó, fogadj szót Taeyongnak! Nemsokára megyek érted!

- Oké mami! - mondja csilingelő hangján, ezt követően Taesun rázárja az ajtót. Bepattanok ismételten a vezetői ülésbe, beköti magát, mi pedig gázt adunk búcsúzkodás után, s a lakásomba, illetve, lakásunkba vesszük az irányt.

- Mizu hercegnő? - hajol hátra mosolyogva Ten.

- Anya nem szeret téged - rakja karba a kezét, miközben morcosan a barátomra néz.

- Anya néha nem komplett. Először ismerd meg Tent! - vigyorgok a visszapillantóba, egyenesen ránézve.

- Hát jó! - sóhajt színpadiasan, mi meg felnevetünk.

Ahogy a tömbházhoz érünk, kinyílik a kapu, mi pedig leparkolunk a mélygarázsba.

Ten: