Ten:
Este még érzékelem, ahogy Taeyong bebújik mellém valamikor hajnalok-hajnalán, de fel egyértelműen nem kelek -e miatt. Jó sokáig el volt. És hamar le is lépett, mert, hogy reggel, amikor felébredtem - na, jó igazából délben, úgy sincs semmi dolgom, akkor meg miért ne aludjak sokáig -, csak a hűlt helyét, illetve az összetúrt ágyneműt találom. Persze, egy üzenet, vagy bármi, hogy leléptem, sehol. Bár... Amúgy is dolgozni ment, nincs miért aggódnom. Ja, mégis. Már elmúlt dél, én még pizsamában flangálok keresve az életkedvemet, miközben egy óra múlva tánc próbám lesz, utána pedig még egy énekórára is be kéne, hogy nézzek. Nem, hogy itthon maradnék enni, olvasni, vagy, ha nagyon rám jönne az öt perc, még többet takarítani. Tegnap egész belejöttem. Igaz, hogy a fél ház, még ugyanúgy áll, mint előtte, ám legalább a nappalit a fürdőt és a mi szobánkat sikerült nagyjából elintéznem. Bezzeg a konyha, amit most igénybe vennék, tiszta piszok. Nem, hogy tegnap ezzel kezdtem volna... Késő bánat. Most ehetek a retkes konyhában. Semmi kedvem a mai naphoz. Előre látom, ahogy Taeyongot fogom idegesíteni és nyafogni neki, mert nyűgös vagyok. Szerencsés...
Jobb híján, meg rákényszerülök egy kis müzlire tejjel, bár, hogy ezzel hogy fogom kihúzni a másfél órás táncomat, még én sem tudom.
Amint sikerült leküldenem a szegényes reggelimet, nekiállok néhány edényt elmosogatni, amik nem a gépben vannak, mielőtt még elindulnék. Ezzel jól el is megy az időm, mert marad konkrétan 32 percem arra, hogy odaérjek. Gyorsan leharcolom magamról a pizsimet, majd felkapva valami utcai ruhát, indulok bepakolni a táskámba pár olyat is, amit majd az edzésen viselhetek. Még bedobok melléjük egy dezodort, törölközőt, tus fürdőt, aztán már indulásra kész vagyok. Mivel még maradt majdnem 20 percem nyugodt szívvel kezdhetek gyalogolni a kiadó felé. Az ajtót gondosan bezárva magam után, lépek ki a lakásból, majd a még egészségesebb életmód érdekében hanyagolva a liftet, cikázom le a lépcsőn. Lent még köszönök egyet a portásnak, és már lépek is ki Szöul napsütéses utcáira...
Taeyong:
- A bérlakások minden lehetséges bérlőjével foglalkozunk. Megkérdezhetnénk őket: Mi lenne az a legmagasabb összeg, amelyet egy belső körbe eső lakásért hajlandóak lennének havonta megadni?
Ezt az összeget az illető bérlő rezervációs árának nevezzük. Minden egyes potenciális bérlő megjelölne egy ilyen összeget. Mivel az emberek jövedelmük és igényeik, ízlésük és sok egyéb szempont szerint (pl. gazdag-szegény) különböznek egymástól, általános esetben ezek az összegek is különböznek egymástól. Rendezzük ezeket az ajánlatokat sorba fölülről lefelé: 50000, 49000, 48000 won/hó, s így tovább. Ha csak egyetlen ember lenne hajlandó 50000 wont is megadni, valamint, ha az érvényes piaci lakbér 50000 won volna, akkor csak egy lakást adnának bérbe. Kinek? Épp ennek a személynek. Egyszerű belátnunk, hogy 49900, 49800, 49100 wonos lakbér mellett is csak egyetlen lakás lenne kiadva, és azt az 50000 wonos rezervációs árral rendelkező bérlő venné ki.Tegyük fel, hogy a sorban következő ajánlat 49000 won. Hány lakást adnának ki 49000 wonos lakbér mellett? Kettőt. Milyen lakbérszint mellett adnának ki továbbra is csak két lakást? Amíg az érvényes piaci lakbér a harmadik legmagasabb ajánlatot (48000 wont) el nem éri. Értve? - vezetem közben az új dolgozóimon, kik most hallgattak végig egy két órás, jegyzetelős megbeszélést. Válaszul heves bólogatásba kezdenek, így folytatom. Ez az utolsó szakasz, amit ma át akartam velük beszélni.– A rezervációs árakat elhelyezhetjük egy diagramon, a fenti ábrán látható módon - mutatok a vászonra, mire éppen vetítem az említett dolgokat -, a függőleges tengelyre a rezervációs árakat mérjük fel, a vízszintes tengelyre pedig azon személyek számát, akik az adott rezervációs árat hajlandók megfizetni. Feltesszük, hogy minden diák csak egy lakást szeretne kivenni. Az ábrát más módon is szemlélhetjük - lapozok a diával -, ugyanis az ábra, nemcsak az egyes egyének rezervációs árait mutatja, hanem azt is, hogy hány ember kíván lakást bérelni különböző árak, lakbérek esetén. Jól látható a függvényszerű összefüggés: minél alacsonyabb az esetleges lakbérszint, annál több diák lenne hajlandó lakást bérelni. A szóban forgó összefüggést mutató - jelen esetben lépcsős - függvényt keresleti görbének szokás nevezni. Nos, úgy vélem, mára ennyi. A héten nem leszek már, a hétvégén Thaiföldre utazom, de ígérem, munkaügyi dolgokkal is foglalkozok majd egy kicsit. Kellemes pénteket mindenkinek - mondom, majd neki állok pakolni, s a jobb fülemhez emelve a telefont, felhívom Tent. Közben azért haladok, s elindulok az irodámba, hogy felvegyem a kabátom, szóljak a titkárnőmek, beszaladjak még anyuhoz elköszönni, aztán indulhassak haza. Holnap indulás Thaiföldre, de addig még jegyet kell venni, be kell pakolni, és szabadságot kell kivenni Tennek. Jó sok meló ez is, ám megérni, ugye?
YOU ARE READING
Last chance (TaeTen NCT ff.) [BEFEJEZETT]
RomanceTaeyong és Ten pár éve megismerkedtek egy internetes oldalon, ám 1 éven keresztül nem beszéltek, mivel Ten gyakornokoskodott. Az idő alatt nem hallottak egymásról semmit, de mégis ott jártak egymás gondolataiban a másik tudata nélkül. Ez a történet...