Last chance (TaeTen NCT ff.) [BEFEJEZETT]

10. fejezet~

Taeyong:

A házhoz érve kigondolkodtam magamat, és úgy döntöttem, hogy minél előbb visszamegyek, annál jobb. Valószínűleg Ten kiutált a világból, hiszen mégiscsak hitegettem azzal, hogy leállok a cigarettával, mégsem tettem. Lalisa miatt is paprikás rám, ezért szinte nincs jogom az országában maradni.

Rekordsebességgel pakoltam össze a cuccaimat, hogy mihamarabb távozassak a háztól, így hát az alkalmon kapva elköszöntem a szülőktől, akik értetlen fejjel bámultak rám, de miután felvilágosítottam őket a dologról, egyből megértették a helyzetet, bár ten apukája nemigen nézett rám túl szépen.

Szinte rohanva hagytam el a házat, s azonnal ki is fogtam egy taxit, csak sajnos miközben a bőröndömet pakoltam be a csomagtartóba, Chipi is visszaért, viszont kicsit sem tűnt idegesnek, helyette inkább aggodalmat tükrözött a kiléte.

- Mégis... hova mész? - lépett hozzám közelebb értetlenül, de az arckifejezésemet meglátva kicsit látványosan húzta összébb magát. Őt meglátva valahogy ideges lettem, de nagyon erősen próbáltam uralkodni magamon, hogy ne robbanjak rá, és békésen visszamenjek Koreába. Most én leszek az a fél, aki elhagyja a másikat.

- Vissza. Az országomba, és szeretném, ha nem követnél. Úgy látszik a sors adott nekünk egy emberibb esélyt, de ugyanakkor azt is megmutatta, hogy túlságosan különbözünk egymástól. Te valami hozzád hasonló srácot érdemelsz, nem pedig engem, aki dohányzik, meg fura, "elbaszott"  barátai vannak. Ugye? - csóváltam meg rosszállóan a fejemet. - Eddig igyekeztem megváltozni miattad, de meguntam, hogy bármennyire is próbálkozom, nem veszed észre, hogy kevesebbet dohányzom, vagy figyelek rád jobban, csak azt szúrod ki, hogy mikor csinálom, és azt nem is figyeled, hogy mikor nem - dobtam le a földre a majdnem teli dobozomat, s tapostam rá telibe, mi miatt a szívem fájdult meg, de Ten most sokkal jobban idegesített, így alig kottyant meg. - Szeretném, ha tudnád, egyáltalán nem okollak, viszont mikor veled vagyok, úgy érzem, hogy megfulladok a megfelelési vágytól, és nem bírom tovább.

Látszólag ehhez már nem tudott mit fűzni, viszont a szemét már a könnyek kezdték el mardosni, mi miatt még jobban összeszorult a szívem, hiszen nem szívesen látom így, most mégis kihozta belőlem az eddig felgyülemlő kérdéseket bennem. Kifakadtam, mint annak a rendje, és megállíthatatlanul folynának a gondolataim, viszont az állapota miatt azt már nem kockáztatom meg, hogy elmondjam.

- Ég veled, Chittaphon Leechaiyapornkul. Legyen szebb életed nélkülem - csókoltam homlokon, majd a csomagtartót lecsukva huppantam be az ülésre, s a taxim már indult is.

Vissza sem néztem a ledermedt fiúra, ehelyett inkább a saját fejemet csapkodtam, és szidtam magam, viszont legbelül tudtam, hogy helyesen cselekszem, mert ha most nem megyek el, tovább kínozzuk egymást. Lehet, hogy gyenge vagyok, de vagy ez, vagy a kellemetlen érzéseim. Most gyűlölöm magam, hogy megbántottam, viszont úgy érzem, hogy hamar túl lesz rajtam.

A reptérre viszonylag hamar odaértem valamilyen fura oknál fogva, így a becsekkolás volt nehezebb, de azzal is röpke egy óra alatt meg voltam. Érdekes, hogy Ten még nem keresett, pedig ilyenkor mindig szokott. Lehet azért, mert kikapcsoltam a telefonomat? Igen, biztosan.

A gép szerencsére majdnem a becsekkolás után azonnal indult, így a helyemet elfoglalva már be is csatoltam magam, s egészen addig magam elé bámúltam, amíg a magasba nem emelkedtünk. Viszlát Thaiföld, viszlát Chipi.

Ten:

Ma van 3 hete hogy Taeyong kilépett az életemből. Ahogy kérte, nem kerestem, nem mentem utána. A kis kifakadása után nem mertem. Bár teljesen igaza volt, nem becsültem meg eléggé és tényleg mindenben csak a kivetnivalót kerestem. Pedig jó ideig álmodoztam arról hogy összejövünk, de mikor már tényleg komolyodhatott volna a kapcsolat, én mindent elszúrtam. Fogalmam sincs mit kéne tennem, keresni nem merem, mással pedig nem fogok ismerkedni. Taeyongra van szükségem, de piszkosul. Viszont ha meg is próbálkoznék újra kapcsolatba lépni vele, lehet én járnám meg mert elutasítás lenne a vége. Sőt egyenesen biztos, így maradok a fenekemen itt Thaiföldön és harmadjára is újrasírom a Han folyót, volt barátom hiánya miatt. Vagyis gondolom ezt fogom tenni, ha elment Kunpimook aki -mióta szívem elrablója visszatért otthonába, engem magamra hagyva-, szinte minden nap meglátogat.