Mostoha testvér. (+18)

17. rész Ápolás 🤕😏

Lydia szemszöge.

Mikor meg láttam a vérző Andrewt regtentően megilyedtem.
- Jézusom veled meg mi a fene történt?- rohantam oda hozzá.
- Semmiség.- legyintett.
- Ez neked semmiség? Fel van szakadva a szád és mondoklid van. Nem tört el semmid? Vagy Andy beszélj már - kértem. Kezével meg sinitotta az arcom.
- Ne aggódj.
- Már hogy a fenébe ne agodnek! Nézz már magadra. Gyere.- meg fogtam a kezét és az emeleti fürdőbe vezettem. - úgy ahogy te segítettél nekem most én seggitek neked. Nagyon meg ijesztetél. - még mindig a kezét fogtam. Fogtam egy nedves türülközőt és le tőrőlltem a vért ami az allan folyt. - el meséled hogy történt?
- Nem gáz. Szzz- sziszent fel a fájdalomtól. - Justinnal fociztunk de jőtt egy csapat faszfej. És megtámadták benünket. De ha látnád a masik személyt.- kacsintott és el mosolyodott.
- Bár imádom látni a mosolyod, ne tedd mert csak húzódik a sebed a szadon. - fogtam egy raktapaszt és a sebre helyesztem. Elővettem egy kis jeget és odaadtam neki hogy rakja a szemére. - addig gyere a szobámba és pihenj le. Szemmel kell tarcsalak.- mosolyogtsm most én. Le feküdt az agyamra addig én az ágy vigibe ültem török ulesbe.
- Ide feküdnél mellém? Lehet akkor hamarabb meggyógyulok.
Te kis huncut gondoltam magamba. Oda furakodtam mellé es hozzá bújtam. Nem tudom miert. Ismet enegedtunk a csábításnak. Felém fordult es meg csokólt. De fel sziszegett.
- Ne haragudj. A szád. - mondtam szomoruan
- Semmi baj. Inkabb adj ra puszit. - megpusziltam. Majd keze vándorló utra indult testemen. Halkan fel nyögtem mikor olyan tedtreszhez erkezett...