Mostoha testvér. (+18)

27. rész Justin🥺

Lydia

Tegnap este Andrew pulizni volt. És ma kicsit mintha -furcsán viselkedet volna azt vettem észre.
Ma at hívta justin szóval a közelébe se tdutam férkőzni.

Már kicsit unatkoztsam már a szobába és gondoltam biztos nem fognak haragudni ha betörök Dévénynél.
Már épp kopogni készültem mikor halottam hogy valamiről magyon hevesen beszelgetnek. Meg alldam az ajtaja előt és hallgatózni kesztem

- de én esku nem akartam megcsókolni azt a lányt...- ez andrew hangja? De az nem lehet... Ő nem cslat meg. Gondoltam magamaba.
- de nem andeww- kiáltott rá justin. - ilyen veltlenek nincsenek! Megcsaltad Lyidat. Már eleve abnormális hogy a hugiddal jársz... És ezt is eltitkoltad előlem. Pe9dg tútommal a legjobb barátod vág ők. Elmodnhattaf volna hogy van valakid...
- Justin meg kell értened. Nem mondhatod el senkinek.. Én csak
-nén kérheted ezt tőlem Andrew. Viszelt!
Ekkor eltört a mécses. Össze tőrtem. Le dermetten álltam az ajtaja előtt és üvöltöttem a fájdalomtól. Sirt am. Mint aki medve csapdaba lépett. Egyszer hasított belem a delsimeris miszerint a szerelmem megcsalt.
Mérhetetlen fajdlom járta át a tettem porcikait. Csak sírni akartam és el tűni a világ felszinérol.
Ahogy altam és dolgoztam fel az eseményeket egyszer csak justin lepett elem.
Mikor meglátod ő is döbbent arcot vágót.
- lyd..ia te...te mindent hallottál igaz?- kérdezte szomrouan. De nekem.csak folytak kőnyek szememből. - Gyere menjünk inen mielőtt ez arasz utána jön.- kézen ragadott és egészen azbutca sarokig meg sem álltunk. Szorosan átöleltem Justine aki karjaiba zárt. Hajamat simította én meg csak sírtam.
- tudom hogy most nincs erre szükséged és nem ezt akarod hallani kevésébe sem. De andrew nem.hózad váló. Ő mindig is iylen volt. Ismerem ősi kora óta. Soha nem tudod megmaradni egy lánynál se. A megcsalás pe9dg nem bocsánatos.- könnyes szeménél lassan rá néztem. Justin ekkor közelebb hajolt. És csak pislogtam nem tudtam mire készül.