Drunk and Beautiful

Második || A lebukás szélén

Cion szorított egyet a csípőjére tekert törülközőn, nehogy a sokkban hirtelen csak lehulljon róla, és elkerekedett szemekkel meredt a legjobb barátjára. Egyre jobban szüksége volt egy fejfájáscsillapítóra. Először jött az, hogy azt hitte, egyéjszakása volt, de az csak Kuu volt, majd kihányta a gyomrát, most meg hogy lefeküdt Kuuval. Nem feküdt le vele. Legalábbis nem emlékezett, hogy lefeküdt volna, de neki nem voltak hátsó fájdalomra panaszai, és Kuu is elég fürgén mozgott, szóval nagyon kicsi esélye volt annak, hogy együtt töltötték az éjszakát olyan értelemben.
– Nem feküdtem le vele. Miért? – Cion visszanyerte a lélekjelenlétét, majd a bőröndjéhez ment, hogy alsót és pólót keressen elő belőle. Kira vállat vont, ahogy a barátját nézte.
– Azok után, hogy este mennyire össze voltatok tapadva, meg hogy itt aludt, jogos következtetés volt, ezért nem jöttem utánad lefeküdni, miután láttam, hogy Kuu kisegített. – Kira megint csak vállat vont, és valami szöszt szedett ki a körmei alól.
– Mi van? – Cion gyorsan belebújt az alsójába, de egy pillanat alatt fagyott le a mozdulat közben. Még jobban kikerekedett szemekkel meredve Kirára. – Mit csináltunk?
– Csókolóztatok.
– Csak? – Az énekes felkapott egy pólót, majd a farmerját, és Kirával szemben leült az ágyára. – Mesélj csak, te mire emlékszel! Mi történt!
– Te nem emlékszel semmire? – nevetett fel a basszeros. Cion a fejét rázta. – És Kuu?
– Nem úgy tűnt, mint aki emlékszik bármire is – vont vállat. – Inkább mondd el, hogy mire emlékszel!
– Játszottunk, ittunk, ti beszélgettetek, nem hallottam miről, mert félig aludtam...
– Nem lehet, hogy a csókot is álmodtad? – hüledezett Cion továbbra is. Megrázta a fejét, és próbált valamennyi lelket keríteni magába. – Lehet annyira nem is komoly. Mármint, részegen már mi is csókolóztunk, meg Kuu is fix smárolt már le valakit ilyen állapotban – erőltetett nevetést, de Kira fejrázására elhalt.
– Nem csak úgy smároltatok. Nem egy véletlen csók volt. Sokkal... bensőségesebbnek tűnt, vagy nem is tudom, hogyan mondjam. Mind a ketten olyan gyengéden értetek a másikhoz.  – Cion némán ült az ágyon, gondolkodott. Mégis mi a jó fészkes fenéért csókolóztak ők? Mármint, Kuu aranyos volt és jóképű, ha nem ők lettek volna, akkor el tudta volna képzelni, hogy randizgatnak, vagy valami hasonló.
– Nem kérdezné rá Kuunál, hogy mire emlékszik? – nézett fel Cion reménykedő tekintettel a barátjára. Kira nagyot sóhajtott, és a hajába túrt.
– Nem akarok belefolyni. Miért nem te kérdezed meg?
– Mert te láttad. Én nem mehetek oda hozzá, hogy "Hé, rémlik, hogy smároltunk az este, vagy csak beképzelem?". Mert mi van, ha tényleg nem volt semmi köztünk? Csak rémeket láttál?
– Egye fene. De enyém a reggeli puddingod! – csapott Kira a térdére, majd felállt.
– Azt már valószínűleg Kuu elnyerte előlem, de a holnapit megkaphatod. Csípd el őt az étteremben, majd én is megyek. – Kira bólintott, majd fél másodperccel később már a szobán kívül volt, és gyors léptekkel haladt le reggelizni. Úgy látszik a koncert nélküli unalmas órák is valami érdekessel telnek majd.
Kuu egyedül ült az egyik ötszemélyes asztalnál, nem csoda, Ryoya és Shikina valószínűleg holnap reggelig sem fognak felébredni. Kira kihúzta a férfi melletti széket, majd helyet foglalt. Kuu előtt egy tálca volt, azon egy üres müzlis tál, és két tisztára nyalt puddingos pohár. Kuu tényleg megette Cion adagját is.
– Jó reggelt – mosolygott a basszeros a pinkre. Kuu elmosolyodott, és hátradőlt a széken.
– Jó reggelt. Cion visszadőlt? – nevetett a gitáros. Amennyit ivott tegnap az énekes, az nem is lett volna csoda. Kira is nevetett, majd ügyes csellel átterelte a témát.
– Olyasmi. Sokat ivott tegnap, meg úgy mindannyian. Te emlékszel valamire? – Kira az asztalra könyökölt, és a kezein pihentette a fejét. Kuu ideges lett, bár próbálta palástolni. Nincs az az isten, hogy Kira látta volna, nem láthatta, hiszen aludt. Kidőlt. Nem lehet.
– Nem igazán. Annyira, hogy játszottunk. Miért? Volt valami gázos dolog? – érdeklődött Kuu ártatlanul, a legkisebb jelét sem mutatva annak, hogy mindenre kristály tisztán emlékezett.
– Hát, ja. Bár én sem voltam teljesen magamnál, de úgy láttam, hogy Cionnal nagyon összemelegedtetek az este. – Kira minden mozzanatot figyelt Kuun, de semmit nem olvasott le róla, csak értetlenséget.
– Mennyire? – Kuu nagyot nyelt, és próbált gondtalanul csevegni, mintha ez mindennapos dolog lett volna.
– Csókolóztatok egy darabig. – Kuu csak meredt Kirára, az arca sápadt lett, majdnem visszahányta a reggelijét, és annak semmi köze nem lett volna az alkoholhoz.
– Tényleg? Semmi nem rémlik, lehet, én is kicsit túlmentem a normális mértéken – erőltetett nevetést a pink gitáros. Kira egy pillanatig még méregette őt, volt egy halovány sejtése, hogy Kuu hazudik, de nem firtatta tovább. – Cion... Ő emlékszik valamire?
– Semmire, KO az egész este, csak nála is rákérdeztem, hogy komoly volt-e ez a dolog.
– Miért, annak tűnt? – nevetett Kuu, mert mást már nem igazán tudott tenni. Már nagyon bánta, hogy engedett a kísértésnek, és megcsókolta Ciont. Most már csak abban tudott bízni, hogy ezen is csak úgy tovább siklanak majd.
– Ja, fogalmam sincs, nem emlékszem, csak hogy eltüntetek Cionnal, azt hittem azért, mert... nos, tudod, hogy együtt töltsétek az éjszakát. – Kuu fülig vörösödött, és elkapta a fejét. Kira egészen reggelig azt hitte, hogy ők este lefeküdtek Cionnal?
– Kétlem, hogy lefeküdtünk volna – hadarta Kuu, gondosan megválogatva a szavait, hogy Kira véletlen se találjon benne hibát.
– Szerintem az sem lett volna gond, ha mégis. Mármint, ez ugyanúgy normális – vont vállat Kira, majd felállt az asztaltól.
– Nem reggelizel? – nézett hátra Kuu, de Kira csak a fejét rázta.
– Már összehánytam Shikina mosdóját, inkább most passzolok. – És Kira már úton is volt, hogy beszámoljon a nagy semmiről.