Drunk and Beautiful

Harmadik || Sherlock és Watson

Cion idegességeben majdnem ismét elhányta magát, amíg Kira információkat derített ki neki, ő áttúrta a táskáikat, folyamatosan fejfájáscsillapítót keresve, de sehol nem lelt, így drámaian az ágyára vetette magát, és megpróbált visszaemlékezni az estére. Arra sem emlékezett, hogy mikor dőlt ki, vagy mi volt az utolsó dolog, amire válaszolt. Remélte, hogy Kira sikerrel járt, de a barátja nem tudott sok jóval szolgálni.
– Nem emlékszik a csókra. Pedig emlékeim szerint Kuu nem ivott sokat, kellően józan volt. Szóval lehet füllent. És a szexnél... ott nagyon zavarba jött.
– Te rákérdeztél, hogy lefeküdtünk-e? Meghibbantál? – meredt rá Cion a homlokát csapkodva. Kuu soha többet nem fog vele beszélni.
– Dehogy, nem így. Hanem elmondtam, hogy azt hittem.
– Nem igazán javítottál a dolgokon – forgatta a szemeit az énekes. Kira keresztbe fonta a karját a mellkasán.
– Nyugodtan odamehetsz ám te is kérdezősködni, ne engem cseszegess, ha te nem mered odatolni a képed!
– Jó, bocs. Oké, ha szerinted hazudik, akkor miért teszi? – meredt Cion a plafonra. Fogalma sem volt, hogy ez a csók miben volt másabb. Csókolóztak már korábban. Aludtak már együtt. Mi volt más ezúttal, ami ennyire feldúlta a dolgokat.
– Szerintem lefeküdtetek – vont vállat Kira, és ő ezzel lezárta a dolgot. Cion a szemeit forgatta, és mélyet sóhajtott.
– Annyira részeg voltam, hogy nem tudtam volna rá kellően vigyázni, szerintem a földön kúszna, ha részegen dugnám meg, vagy fogalmam sincs, soha nem dugtam még meg pasit. Én viszont a fájdalom legkisebb jelét sem érzem a hátsómban, ráadásul használt gumit sem találtam a kukában, és kétlem, hogy gumi nélkül csináltuk volna.
– Oké Sherlock, te mire gondolsz? – tette fel a nagy kérdést a basszeros. Cion mély levegőt vett, de nem tudott mit mondani. Ha Kuu józan volt, akkor minek kezdeményezett csókot? Ez volt itt talán a legnagyobb kérdés.
– Arra gondolok, hogyha tovább agyalok, és nem kapok valami fájdalomcsillapítót, megpusztulok. Kerítsünk valahonnan valami pirulát, meg egy kávét. Nincs a közelben Starbucks?

◘◘◘

Kuu az ágyán feküdt, néha lecsordult egy könnycsepp az arcán, amit azonnal letörölt, de többnyire csendben és mozdulatlanul feküdt az ágyán. A fejében újra és újra lejátszódott az esti jelenet. Még így, hogy talán le is bukott, nem bánta meg.  A gyomra beleremegett az emlékbe, és bizsergés futott le a gerince mentén. Újra akarta élni, de nem lehetett. Barátok voltak, kollégák, ha kiderült volna, hogy bele volt zúgva az énekesbe, az csak több gondot okozott volna köztük, míg végül arra nem jutott volna, hogy kilép. Úgy lett volna a legjobb neki.
A borús gondolataiból az ajtó csapódása rázta ki, majd megjelent a szobában egy nagyon borzas Ryoya. A fekete hajú gitáros felvont szemöldökkel nézett Kuura, majd tovább ment a bőröndjéhez.
– Szarul nézel ki – közölte Ryoya monoton hangon, mire Kuu felült az ágyán, és felvont szemöldökkel nézett rá.
– Te mondod? – pislogott nagyokat Kuu. Ryoya a fejét rázta, és ledobta magát az ágyára, hogy tovább aludhasson.
– Én ittam, és azért. Neked más bajod van. És attól nézel ki szarul – motyogta bölcsen a másik gitáros a párnájába. Kuu nagyot sóhajtott és átkarolta a térdeit.
– Ennyire látszik? – fordult felé Kuu. Ryoya felkönyökölt, és a pink gitárosra nézett.
– Nagyon. Mi történt? Részeg baromkodás? Mondjuk te józan voltál, nem?
– Te emlékszel valamire az estéből? Láttál valamit, ami... fura és más volt? – Kuu ezzel a kérdéssel kiverte Ryoya szeméből az álmot, a fekete kóc kupac feltornázta magát az ágyon, és szembe fordult Kuuval, majd hátra nyalta a haját, hogy az arca is látható legyen.
– Shikinán aludtam el, azt sem tudom, hány napig, szóval nem, semmi sem rémlik. Mit műveltél, ami ennyire felzaklatott? Valamit Cionnal?
– Mi van? – Kuu meglepetten meredt a másik gitárosra, aki csak úgy vállat vont.
– Láttam, hogy belehabarodtál. Nem nagy kunszt.
– Ennyire észrevehető? – riadt meg Kuu. Lehet, hogy azóta már Cion is rájött erre, és már azon gondolkodott, hogyan fogalmazza meg szépen, hogy kirúgja.
– Nem, alig. Nagyon ritkán. Mit műveltél este? Hulla sápadt vagy. – Kuu nagy levegőt vett, átgondolta, mit is mondjon, majd elvetette, és gyorsan kibökte.
– Csókolóztunk. Mármint, én megcsókoltam őt. És Kira látta. És nem tudom mit tegyek, mert most Cion is tudja már. Letagadtam, mintha nem emlékeznék semmire, de persze emlékszem. Meg ráadásul Cionnal is aludtam, és Kira azt hitte, hogy mi... hogy mi...
– Szexeltetek?
– Igen.
– Hát... Szerintem beszélned kéne majd Cionnal. Nem mondom, hogy vallj neki szerelmet, mert fogalmam sincs, hogy ő hogy érez, de tisztáznod kéne, hogy ez meg az történt. Mert így ő a sötétben tapogatózik, és azt mind utálunk.
– Igazad lehet – sóhajtott Kuu, és a pink tincsei közé túrt.
– Most már aludhatok, vagy szeretnél még lelkizni?
– Aludhatsz, persze. Köszönöm. – Ryoya megeresztett egy lágy mosolyt Kuu felé, majd visszadőlt a matracra, és egy percen belül már el is nyomta az álom, Kuu pedig ismét egyedül maradt a kavargó gondolataival.