Drunk and Beautiful

Másfeledik || Részeges emlékfoszlányok

Szerettem volna mindekit homályban tartani pár fejezet erejéig, de eredetileg is meg akartam írni ezt a jelenetet, csak nem akartam nagyon hosszú fejezeteket (mert akkor magasra teszem az elvárásaimat, és biztos hazavágnám a sztorit), szóval tisztázzuk le, hogy mi is az, amire Cion nem emlékszik.

◘◘◘

Cion az alkohol vaskos ködén át nézett Kuunak a kontaktlencsétől zöld szemeibe. A gitáros szomorúan hallotta, hogy a szexi énekesük egyáltalán nem tartja magát szépnek. Kuu az első pillanattól kezdve csodálta Ciont, nem csak a zenei tehetsége miatt, hanem mert jó alakja volt, és jóképű volt. Sőt, mi több, Cion egyenesen gyönyörű volt. Elképzelni nem tudta, az énekes miért nem látta magát annak.
– Tényleg nem tartod magad szépnek? – nézett Kuu komolyan a bandatársára. Cion egy ideig gondolkodott a kérdésen, vagyis amíg sikerült felfognia Kuu mit is mondott, majd megrázta a fejét.
– Nagy az orrom – nevetett fel, bár a nyelve megakadt, köszönhetően a sok alkoholnak, amit az este folyamán megivott.
– Akarod, hogy beverjem, hogy tetszen? – nézett rá hitetlenkedve Kuu. Cion csak nevetett, valószínűleg fel sem fogta, amit Kuu kérdezett tőle.
– Te szépnek találsz? – Cion ismét Kuura pillantott, fejét a saját vállán támasztotta. Kuu azonnal válaszolni akart, hogy ő a leggyönyörűbb férfi, akit valaha látott, és ennek semmi köze a sminkhez, a frizurához, mivel ő látta már az énekest ezek nélkül is, és még így is elbűvölte őt a természetes szépsége.
– Gyönyörűnek. – Kuu közelebb csúszott az énekeshez, míg a válluk össze nem ért. Egyik kezét Cion álla alá csúsztatta, és megemelte a fejét. Az énekes fel sem fogta, mi történik, amíg Kuu lágyan meg nem csókolta. Ajka óvatosan ért a másikéhoz, neki elég lett volna akár ennyi is, Cion ajkai azonban elnyíltak, Kuu pedig nem tudott ellenállni a kísértésnek, és elmélyítette a csókot. A nyelve lassan járta körbe Cion száját centiről centire, lassú táncot járt az énekes pezsgő ízű nyelvével. Nem akarta, hogy ez a pillanat elmúljon, de azt sem, hogy emlékezzenek rá. Olyan régóta vágyott erre a lehetőségre, a pillanatra, az esélyre, mégsem akarta az érzelmeinek súlyát az énekesre nyomni, mert ezek szerint neki is megvoltak a belső bajai.
– Cion. – Kuu szeme még csukva volt, ajka alig vált el centiméterekre az énekesétől, akinek karjai idő közben a nyaka köré fonódtak. Abban a pillanatban még az sem zavarta volna, ha a banda másik három tagja őket nézte volna. Hagyta, hogy az ajkai ismét Cionéhoz simuljanak egy utolsó csókra.
Kuu elhajolt, Cion kezeit finoman lehúzta a nyakából, és mélyen az énekes szemébe nézett. Reménykedett, hogy Cion ivott eleget ahhoz, hogy erre ne emlékezzen, amikor majd felébred. Nagyot nyelt, majd végül feltápászkodott, és az énekest is felhúzta. Cion alig állt a lábán, Kuuba kapaszkodott, hogy talpon tudjon maradni.
– Hol a kulcsod? – nézett végig rajta a pink. Cion a farmerja farzsebében kezdett kutatni, majd átadta a kulcsokat Kuunak. A gitáros vett egy nagy levegőt, majd megindult Cionnal a szobája felé. Nehezen, de eljutottak odáig, és sikeresen be is engedte magukat. Amint elengedte Cion derekát, az énekes eldőlt az ágyon, és nevetett.
Kuu egy pillanatig még nézte az énekest, végigsimított az arcán, ahogy lehunyta a szemeit, és lassan elnyomta az álom, majd ő is befeküdt mellé, szorosan hozzábújva, és egy utolsó imát mondott. Hogy Cion ne emlékezzen semmire.