Drunk and Beautiful

Negyedik || Tiszta víz a pohárban

Cion egy nagy adag tejeskávéval ült le az ágyára, amíg Kira elment, hogy gyógyszert szerezzen. A fejfájás és a ködös emlékek egyre inkább annak a teóriának az oldalára döntötték a mérleget, hogy Kuu azért hallgat, mert tényleg lefeküdtek. Igazából Cionnak nem lett volna vele baja, ittak, rég voltak együtt bárkivel is, és az ilyen előfordul néha, barátok, majd túl lesznek rajta. Ami jobban bökte, hogy Kuu nem mondott semmit, pedig valószínűleg emlékezett, így Cionnak maga kellett, hogy rájöjjön, mi is történt. Vagy mi nem.
Két óra után az énekes megunta a várakozást, és a fejfájása is alább hagyott már, így a folyosóra pillantot, hátha Kira visszaérkezett már. Elsétált a végéig, kidobta az üres poharát, majd visszasétált, és ezt negyedóra múlva megismételte. Kirát elnyelte a föld. Amikor végre valami motozást hallott a folyosón, ismét kirohant, de csak Kuut látta. A légkör azonnal furcsává vált, egyikőjük sem tudta, hogy mit mondjon, végül Cion törte meg a csöndet.
– Nem láttad Kirát? – Kuu a fejét rázta, és tanácstalanul nézett végig a folyosón. – Órák óta elment gyógyszerért, de valószínűleg elnyelte a föld.
– Lehet eltévedt – vont vállat Kuu, és a csend visszatért. Cion megköszörülte a torkát.
– Öhm... Akarsz beszélgetni? Hogy mi is volt az este, meg ilyesmi. Hogy őszinte legyek, nekem kiesik az egész, így csak remélem, hogy te többre emlékszel nálam.
– Oké. – Kuu bólintott, majd belépett Cion mellett a szobába, és Kira ágyára helyezkedett, hogy egymással szemben üljenek majd. A lábait törökülésbe húzta, az ujjaival meg az ölében malmozott.
– Szerintem kezdd te, te józanabb voltál – vágott bele Cion, egyből ledobva magáról a terhet. Ő nem fog rákérdezni a szexre.
– Nem feküdtünk le. Ezt itt leszögezem. Kira rákérdezett, de mi nem... nem csináltunk semmit – motyogta Kuu a manikűrjét nézegetve.
– És a csók? Arra is rosszul emlékszik, vagy tényleg...?
– Csókolóztunk, de ennél több nem történt. Visszahoztalak a szobádba, aztán itt elaludtam. Amúgy meg nem feküdnék le részeg pasival – tette hozzá suttogva. Cion bólintott. Ezzel a nagy rejtély megoldva, most jöhettek az apró kis részletek.
– És... miért? Volt valami oka, hogy megcsókoltál, vagy csak így jött ki? Egy hirtelen döntés miatt? – Cionból hirtelen megindultak a szavak, Kuu pedig igyekezett a legérzelemmentesebb arcát felvenni, és hanyagul válaszolni.
– Csak úgy jött. Fogalmam sincs, én is ittam, és valamiért csak úgy jött.
– Jelentett neked valamit? – Kuu azonnal felkapta a tekintetét, Cion pontosan őt nézte. Nem köntörfalazott, neki pedig gyorsan kellett valamit hazudnia, hogy nehogy leleplezze magát, ha már eddig olyan jól ment.
– Semmit. Neked? – vonta fel az egyik szemöldökét. Sietnie kellett, mert vészesen közel járt ahhoz, hogy elsírja magát.
– Nem hiszem, nem is emlékszem rá – mosolyodott el keserűen Cion. Kuu biccentett.
– Még be kell pakolnom, és szét vagyok dobálva, ne haragudj, de sietnem kell. Aztán ha Kira nem kerül elő, akkor szólj, és majd megkeressük! – Cion bólintott, Kuu pedig megerőltetett egy mosolyt, majd kilépett a szobából, átrohant a sajátjába, és úgy zárkózott be a fürdőbe, hogy ne keltse fel Ryoyát. Az arcán azonnal könnyek folytak le, kezével a száját takarta, hogy semmilyen hangot ne adjon ki. Hátát az ajtónak döntötte, és lassan lecsúszott rajta, majd percekig meg sem mozdult. Majd a percekből órák lettek, és Ryoya is felébredt, így kihívta Kuut a mosdóból. A pink gitáros lemosta az arcát, majd visszatért a pakoláshoz, amivel amúgy is kikamuzta magát.
Ryoya magához ölelte, amikor kilépett, majd hátba veregette, megszorította a vállát, és a bőröndje felé lökdöste. Volt alig fél órája, hogy bepakoljon, és abban az egyben igaza volt, hogy iszonyatosan nagy kupit hagyott. Nem is törődött azzal, hogy külön válogassa a szennyesét, mindent behajigált a bőröndjébe, egyedül a korrektorát csempészte bele a kabátjának a zsebébe, így a külsejével még tudott bajlódni, amikor a staffosok jöttek a bőröndökért. Kuu nagy nehezen, de eltűntette a piros foltokat a szeme alól, így viszonylag nyugodtabban lépett ki az üres szobából a többiekhez, a folyosóra. Kira lestoppolta a vezetést, Cion pedig az anyós ülést, pedig Shikinának jobb lett volna elől ülnie, mert nála még fentállt a veszély, hogy elhányja magát.
– Előre szeretném kérni, hogy ma este, ha lehet, kicsit kevesebb alkohol fogyjon – forgatta a szemeit a menedzserük, mire mind az öten bólintottak. Mivel holnap koncertjük lesz, egyikőjüknek sem volt kedve másnaposan színpadra állni.
– És nem az én szobámban iszunk! – jelentette ki Shikina. Szegény elég nyomott volt, két pasi aludt el rajta, reggel nem érezte egyik tagját sem, annyire elzsibbadtak. A csapat egyet értett, majd megindultak a kocsijuk felé, és célba vették a következő állomást.
Kuu Cion mögé ült, és már az első öt percben bedugta a fülét, a fejét az ablaknak döntötte, és aludni próbált. A mai bulijukat vagy kihagyja, vagy nagyon hamar lelép majd róla, de semmikép nem akart megint alkohol közelébe kerülni.