Drunk and Beautiful

Ötödik || Egy újabb részeges éjszaka

Kuu, de csak azért, mert Ryoya rábeszélte, egy pezsgősüveggel a kezében állt meg Kiráék szobája előtt. Semmivel sem volt jobb kedve, és nem is igazán akart itt lenni. Mi lesz, ha kicsit többet iszik, és megered a nyelve? Akkor fixen aláírta a kilépési papírjait. Nem, elhatározta, hogy iszik egy vagy két pohárral, és elmegy lefeküdni.
Mivel ebben a szobában két ágy volt, így mind az öten elfértek, senkinek sem kellett a földön nyomorognia. A kávésasztalt a két ágy közé húzták, és a csekély mennyiségű alkoholt tettek ki rá, hűen a szavukhoz, hogy nem fognak lerészegedi. Kuu viszont le akart. El akarta csak pár óráig felejteni, hogy mekkora butaságot csinált, és hogy mennyire pocsékul érezte magát.
Amint a pezsgő dugója elröppent, Kuu magához vette az üveget, és fél óra után már alig lötyögött valami az alján. Míg a többiek beszélgettek, ő csendben ült a sarokban, és az üveg szájával játszott, hol erre, hol arra simított végig rajta, majd le az üveg nyakán.
– Szerintem Kuu kiütötte magát – nevetett fel Kira, mire a másik három ember is a gitárosra nézett. A pink hajú egy ideig figyelmet sem szentelt nekik, csak az tűnt fel, hogy elhalt a beszéd, ekkor felemelte a tekintetét.
– Mi az? – A nyelve kicsit megakadt, mire a többiek kuncogni kezdtek, Kuu pedig morcosan nézett rájuk. Aranyosan festett.
– Az üveg aljára néztél? – fordult felé Ryoya, hogy elvegye az üveget, aminek alig pár korty volt már csak az alján, majd az asztalra tette.
– Inkább lefekszem – motyogta Kuu, majd kimászott mögöttük, intett egyet, és visszadülöngélt a szobájába. A többiek nem nagyon figyeltek rá jobban, ismét beszélgetni kezdtek. Nekik sikerült mértéket tartaniuk, alig egy vagy két doboz sört ittak és egy pohár szakét.
Cion nyújtózkodott egyet. Kicsit aggódott Kuu miatt. Az autóút alatt is csendben volt, most is kivonta magát a beszélgetésből, sejtette, hogy valami gondja volt, és reménykedett benne, hogy ne legyen köze a tegnap estéhez.
– Megnézem, hogy van Kuu. Vagy hogy sikerült-e egyáltalán a szobájába bemennie. – Cion felállt, Ryoya csak bólintott, és odaadta neki a kulcsát, majd tovább beszélgetett a basszerossal és a kis dobossal. Cion pörgette a kulcsot az ujjain, majd megállt Kuu szobája előtt, és próbált halkan bemenni. A gitáros az ágyán feküdt, arccal a falnak fordulva, mozdulatlanul. Cion sejtette, hogy elaludt, így nem is akarta őt tovább zavarni, de Kuu furcsán vett levegőt, ami Ciont még maradásra késztette. Leült a férfi ágyára, majd hátradőlt, hogy láthassa az arcát.
Meglepetten vette észre, hogy a gitáros ébren volt, arca könnyektől nedves, a szeme puffadt, és remegett az ajka. Cion a vállára simította a kezét, és picit rázogatni kezdte.
– Kuu, nézz ide! Mi történt? – Kuu átfordult a hátára, és a plafont kezdte bámulni, míg újabb és újabb könnyek folytak le az arcán, majd hüppögve megszólalt.
– Hülye vagyok. – Kezeivel az arcát takarta, de Cion elhúzta onnan, és közelebb húzódott hozzá.
– Miért lennél az? Mi történt? – A hangja lágy volt, aggódott a gitárosért, mert még soha nem látta őt ennyire kiborulva.
– Ő... Ő olyan szép. És szerintem gyönyörű, de nem veszi észre és... és én hülye voltam. – Cion nem jutott közelebb a megoldáshoz, továbbra is Kuu karját simogatta, hátha kicsit megnyugszik majd.
– Kit tartasz gyönyörűnek?
– Ciont. – Az énekes egy pillanatra lefagyott. Ezek szerint Kuu nem volt tisztában azzal, hogy ő ült mellette. Cion szorított Kuu karján, majd fölé hajolt.
– Kuu, én vagyok az. – Kuu sötét tekintetét vörös ölelte körbe, a szeme püffedt volt a sírástól, de még ezek után sem realizálta, hogy mégis kivel beszélgetett.
– Én... hülye voltam. Hülye voltam, hogy megcsókoltam, de nem tehettem mást. Ott ült mellettem, és... és olyan gyönyörű volt, csillogott a szeme, és én csak nem bírtam ellenállni. Hülye voltam, hogy beleszerettem. – A gitáros még jobban sírni kezdett, míg az énekes lefagyva ült mellette. Hirtelen minden összeállt a fejében, hogy Kuu miért titkolózott, hogy miért tette azt, amit. Hallgatni a barátja sírását, aki szerette őt, csak még jobban összefacsarta a szívét. Elhúzta a takarót, és befeküdt mellé, Kuu azonnal a karjai közé bújt, ő pedig addig simogatta a rózsaszín tincseit, amíg a sírása szipogássá törpült, majd elnyomta őt az álom. Fogalma sem volt, hogy mit hoz majd a reggel, de egyáltalán nem akarta, hogy eljöjjön.

◘◘◘

Kuu iszonyatos fejfájásra ébredt, ölelő karok között. Tudta, hogy hatalmas bocsánatkéréssel tartozik Ryoyának, amiért megint hülyeséget csinált, és mert a gitáros kénytelen volt megint vele aludni. Az egyik kéz a hátát simította, mire Kuu hatalmasat nyögött.
– Iszonyatosan fáj a fejem – morogta az alatta fekvő mellkasba. Érezte a vibrálást, ahogy Ryoya nevetett.
– Tudod így jár az, aki sokat iszik – mondta gunyorosan. Kuu a fejét rázta.
– Nem is ittam sokat, teljesen józan voltam – ellenkezett azonnal. Élvezte, hogy Ryoya gyengéden simogatta a fejét és a hátát.
– Tényleg, és arra emlékszel akkor, hogy miről beszéltünk az este? – kérdezett kíváncsian a férfi, Kuu pedig a homlokát ráncolta.
– Miről kellett volna? – Kuu felemelte a fejét, a tekintete viszont nem Ryoyáéval találkozott, hanem Cionéval. A szíve kihagyott egy ütemet, de nem maradt sok ideje, hogy azon gondolkozzon, mégis mi történt, a gyomra sürgetően a mosdóba vitte, majd a WC fölé görnyedve adta ki a gyomra tartalmát. Cion elfogta a haját, és mellé ült a hideg kőre, miközben a hátát simogatta.
Kuu arcán friss könnyek folytak le, részben, mert utált hányni, másrészt volt egy erős sejtése, hogy mit mondhatott az éjszaka, és előre érezte, hogy nem sokáig lesz még itt maradása.
– Mit mondtam... az este? – kérdezett két öklendezés között. Cion keze megállt a hátán, egy darabig csendben volt, a homlokát ráncolta, majd végül megszólalt.
– Elmondtad, hogy szeretsz. – Kuu lassan abbahagyta a hányást, már nem volt mit kihánynia, de nem hajolt el a csésze fölül. Arcán némán folytak le a könnyek, és úgy szólt oda Cionnak.
– Menj el, kérlek! – A hangja gyenge volt, az énekes pedig csak bólintott, majd felállt mellőle, és elhagyta a kis helyiséget. Kuu a WC csészének támasztotta a homlokát, azzal sem foglalkozott, hogy mennyire gusztustalan is ez, és csak hagyta, hogy a könnyei lefolyjanak az arcán.