Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

7-Együtt

A nap már a nyugati kollégium mögött játszadozott sugaraival. Eren fáradtan jött ki utolsó órájáról és kelt át a parkon, amikor valaki leszólította.

- Eren! - kiabálta egy barna hajú lány egy rózsás stand mögött állva

Eren érdeklődve megfordult

- Együtt járunk bioszra. - folytatta - Nincs kedved csatlakozni a diák tanácshoz? Hátha van valami jó ötleted! - lóbált meg egy listát a levegőben

Eren már lépett volna közelebb, hogy megnézze, mikor valaki elkapta a kezét. Mikor hátra fordult látta, hogy Levi néz bele zöld szemébe.

- Meg ne próbáld. - mondta keményen és nem engedett a szorításán

- Nem akarok semmit sem...- lepődött meg Eren

Levi szemmagasságba hozta kezüket majd mintha Eren leprás lenne elengedte majd sarkon fordult és készült volna elmenni de Eren utána futott. Most van elsőnek alkalma a kapitánnyal beszélnie.

- Köszönöm amit Arminnak mondott! - nézett Levire aki menet közben csak előre figyelt

- Tegezz. - mormolta

- Elnézést. - hebegte Eren mire Levi megtorpant és kérdőn Erenre nézett - Vagyis bocs! - nevetett fel kínosan

Levi tovább ment, Eren meg utána.

- Szóval köszönöm! - ismételte önmagát

- Tsh...- fújt egyet Levi - Szokjatok már le erről a folyamatos köszöngetésekről.

Eren felhúzta szemöldökét így inkább vissza nyelte a második adag köszönömöt.

- Merre mész? - kérdezte mert észre vette, hogy a kapu felé igyekeznek

- Tüntetni. - felelte röviden

Eren nem mondott/kérdezett többet csak ment előre.

Udvariatlanság lenne most csak úgy lelépni

Ezért szótlanul sétált mellette.

Ki megy tüntetésre elegánsan? Bár eddig a kapitányt csak ingbe láttam. Meg az évnyitón egy zöld pulcsiban. Még jó, hogy a zakója kánikulában nincs rajta. De miért maradnak ezek meg?

- Héj, kölyök! - zökkentette ki Levi Erent - Te is kijössz?

Eren csak most látta, hogy a nagy vaskapu előtt állnak. Petra a túl oldalon mosolyogva intett nekik a lábának meg egy tábla volt támasztva.

- Ja... öhm, nem. - kapott észbe Eren

Levi furán biccentett majd Eren tekintetébe fúrta a tekintetét egy pillanatra és Erennek olyan érzése lett volna mintha a lelkében turkálna. Végül Levi megfordult és átment Petrához aki vidáman a karjába karolt és elkezdett mesélni valamit. Eren nézte őket még egy percig majd hátra fordult és vissza felé indult. Már félúton járhatott amikor elhagyott egy bepiált társaságot és megcsörrent a telefonja. Armin volt.

- Haló?

- Eren! Láttuk Mikasával, hogy kifelé igyekeztél és hogy hoznál nekünk valami rágcsát? A többiek összeakarnak ülni beszélgetni meg ünnepelni, hogy bent vagyunk a csapatba. Van nálad pénz?

- Van. Hozok.

- Köszi! Fent leszünk a közös helységben!

- Rendben.

Lerakta. Eren sóhajtva vissza fordult. Kilépett a kapun majd pár méter után beért a városba ahol az emberek kezdtek egyre jobban éledezni a kánikula után. Egy hiányosabb öltözetű vihogó lány ment el mellette.