Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

11-Nehézségek

Reggel amikor kinyitottam a szemem hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Elsőnek is az érzés az, hogy ilyen jót még életemben nem aludtam az meg volt. De, hogy egy férfi fekszik mellettem már nem nagyon tudtam hova rakni. Majdnem hangosan felüvöltöttem amikor az alvó Levire néztem. A fülemben halkan szólt a Coldplaytől a Paradise. 

- Jó reggelt. - motyogta álmosan

- J-jó reggelt. - hebegtem - Bocsánat... Hogy zavartam.

- Ha zavartál volna akkor elküldtelek volna az esőben. - ásított és a szemembe nézett

Cuki. Nagyon... Túlságosan is. És szép. Hiába kemény, mégis nagyon...

- Eren. - zökkentett ki

- Hm?? - néztem rá értetlenül

- Szereted a kávét? - kérdezte

- Igen...

Levi bólintott.

- Zuhanyozz le. Addig én csinálok kávét. Ott van egy polc tele törülközőkkel, abból bármelyiket elveheted. 

Felálltunk és én a fürdőbe, Levi a konyhába ment. A hideg zuhany alá beállva idéztem fel az estét. Ahogyan Levi megcsókol a földrajz felett majd ahogyan nem engedi, hogy viharba elmenjek. Ahogyan felém hajol, ahogyan berak zenét. Majd este érzem a csípőmön a kezét és a szuszogását a tarkómon. Megrázom a fejem, majd az arcomra csapok. Elég. Elzárom a csapot majd lekapok egy törülközőt a polcról. Hirtelen kopogást hallok, mire felnézek. 

- Eren - hallom Levi hangját - Teríts magadra valamit.

A derekamra kötöm a törcsit.

- Igen? - kérdezem, mire nyílik az ajtó és Levi lép be

Rám sem nézve lerak a mosdó szélére egy gatyát meg egy pulcsit. 

- Öhm. Vissza veszem a sajátom - mondom neki, mire a szemembe néz és unottan megcsóválja a fejét

-Ne. Kimosom. - mondta felkapva a földre levett holmim

Oh. El is felejtettem. A higiénia. 

- Köszönöm - mosolyodtam el, mire Levivel olyan történt amin még én is meglepődtem

Elsőnek is mivel a hajamból csöpögött víz így automatikusan megtöröltem a szemem amibe csöpögött majd újra Levire mosolyogtam. Aztán eszembe jutott, hogy nem vagyok egy olyan hű de kigyúrt ember ami most menő, ezért egy kicsit el is vörösödtem. Akkor Levi tekintete elgyengült és a szemében apró csillogás csillant. És... És... az orrából elkezdett vékony csíkokban folyni a vér. Elkerekedett szemmel néztem ahogyan letörli majd ő is csodálkozva néz a kezére. Majd, megfordul és elmegy. Mikor magamra hagy tudatosult bennem. Olyan erővel jött rám a nevető görcs, hogy beleharaptam a kezembe, hogy nehogy hangosan kiadjak bármilyen hangot. Hogy lehet valaki ennyire aranyos ? Azt hittem, hogy kicsi lesz a ruha amit Levitől kaptam...mivel ugye... nem nagyon egyezik a méretünk. De nem. Jó lett rám. Sőt, kicsit nagy is volt. Egy halvány rózsaszín kapucnis pulcsi meg egy farmer. Mikor kimentem Levi éppen akkor jött be a kertből egy cica tápos zacskót szorongatva. Majd berakta a szekrénybe és  a két bögrére mutatott amiben a kávé gőzölgött. Leültünk a kanapéra és inni kezdtük. Csend.