Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

13 - Múlt ködében pt.1

Ez honnan? 

Találtam a régi kameránkon. Kérd meg Hanjit vagy a kapitányt, hogy meséljék el.

Elmesélni? Mit?

Hogy hogyan találkoztál velük! 

Találkoztam? Ezen a képen tudom, hogy én vagyok és Levi. Mi már... Találkoztunk volna? Hallottam, hogy Levi elzárja a vizet, majd pár perc múlva nyílik az ajtó és kilép. Arcán átsuhant valami aggódás féle ahogyan rám néz. Mellém ül az ágyra és megmutatom neki a képet. Szótlanul nézi a képernyőt, majd halvány mosolyféle jelenik meg az arcán. Ez az első alkalom, hogy mosolyogni látom. 

- Elég idegesítő szaros kölyök voltál. - nézett rám

- Szóval... Mi már találkoztunk. 

Bólintott.

- Nem emlékszel rá. Kicsi voltál. 

- Elmeséled? - kérdeztem törökülésbe ülve Levivel szembe 

- Anyukádék, mikor kb. 3 éves lehettél visszajöttek ide az egyetemet meglátogatni. Anyukád és Hanji nagyon jó barátnők voltak. Szóval hoztak magukkal és elakartak menni szórakozni együtt. Erwin, anyud, apud, Hanji meg Mike... Talán akkor lehettem 16 éves. Már akkor is laktam az egyetem területén. 

- Vigyázz rá! 

- Mi? Pápaszem nem nyomhatod csak így a kezembe! 

- Ugyan Hanji! Hagyd csak Rivaille...

- Ne már, hogy Levi ezt ne tudd megoldani! Csak egy gyerek! 

- Akkor anyud már épp nyúlt volna feléd amikor belekapaszkodtál a nyakamba és rádőltél a vállara. Ott azt hiszem változott bennem valami. De még az előtt soha sem vigyáztam gyerekre... Kivéve... - megrázta a fejét - A gyerek kezébe egy gyereket nyomtak, hogy vigyázzon rá. Nem tudtam mit csináljak veled. Minden esetre haza vittelek. Akkor még Erwinnel laktam. Volt egy külön kis lakás részem. Egyszerűen csak leraktalak a földre, majd tanácstalanul rád néztem. Rögtön elkezdtél tipegni összevissza és felderítetted a dolgokat. Azt sem tudtam, hogy mit eszel és hogy már szobatiszta vagy e. Ezért csináltam valami krumplis dolgot amit megtudtál enni. De előtte hoztál nekem egy ceruzát valahonnan és levágtad a földre, majd a nagy zöld szemeddel rám néztél. Leültem eléd a földre és megmutattam, hogy hogy kell rajzolni. Majd nagyon nagy koncentrációt mutatva rajzolni kezdtél. Egy szárnyat vettem ki a képedből te meg a falra mutattál ahol egy nagy zöld zászló volt felakasztva a Szabadság Szárnyai emblémával. Akkor még nem voltam ugye egyetemista így nem voltam a klub tagja de mindig mentem Erwinnel. Utána nem tudtam, hogy mit csináljunk ezért bekapcsoltam neked valami mesét és azt kezdted el nézni a kanapén. Egy ideig elvoltál vele, majd bejött az egyik macska és őt kezdted el piszkálni. Aztán gondoltam már enned kéne ezért felvettem egy köpenyt és az ölembe ültetve próbáltalak megetetni. Pár kanálnál többet nem ettél. Utána Carla hívott, hogy ha ettem vigyelek ki sétálni, hogy elfáradj és utána aludj. Rohadt meleg volt az nap így gondoltam kiviszlek az erdőbe ahol árnyékosabb. A kis gumi papucsodba rohangáltál a járdán én meg utánad. Aztán az úttestnél elkaptam a karod, hogy ki ne rohanj az autók elé és együtt átmentünk. De utána elakartalak engedni de beejtetted a kis kezed az enyémbe és úgy mentünk tovább. Végül beértünk az erdőbe és megmutattam a túra útvonalat fel a csillagvizsgálóhoz. Gyűjtöttél bogarakat meg kavicsokat. Én meg próbáltam minél tisztábban tartani a kezed, hogy utána a koszt ne nyald le a kezedről. Aztán visszaértünk és megfürdettelek mert csak az hiányzott volna, hogy széthord a homokot. Aztán végül még mindig nem voltál fáradt és folyton a macskát akartad simogatni. Így megfogtam a macskát és az ágyra dobtam. Aztán te is oda mentél és amint lefeküdtél mellé. Kezdett lecsukódni a szemed. Rád terítettem egy lepedőt és megfogtad a kezem. Megsimogattam a barna hajad és hagytalak pihenni. Aztán anyudék csöngettek így lassan felvettelek nehogy felébresszelek és kivittelek nekik. Ezer köszönetet mondtak meg vettek nekem egy desszertet és pénzt is akartak adni, amit természetesen nem fogadtam el. Végül már adtalak volna át amikor kipattant a szemed és felültél az ölembe és hozzátámasztottad a homlokodat az enyémhez. Mindenki csodálkozva nézett minket a sötét utcán a lámpák fényébe amikor nyomtál a szám fölé egy puszit. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy ki is vagy... Milyen ember... Végül anyudék elvettek tőlem és beraktak a kocsiba ahol azonnal visszaaludtál.