Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

27 - Mikasa Érzése

Levi nem szólt semmi, Mikasa esetére. Hiszen mennyi ilyet átélt ő is. Nem mondta, hogy gyilkos vagyok. Anélkül is tudtam.

- Megpróbálsz lábra állni? - nézett rám az orvos

Bólintottam, majd felnyomtam magam a széken és megpróbáltam a másik lábamat is lerakni. Az égető fájdalom a fejembe szállt és Levire támaszkodtam. Megfogott az oldalomnál és lépett velem pár lépést. Aztán visszaültem és mozgatni próbáltam ahogyan az orvos mondta.

- A barátjője feladata az, hogy naponta mozgassa a lábát. Vagy ha nincs barátnője akkor kérje meg a testvérét. - mutatott Levire

- Ő inkább a barát szerepet tölti be - nevettem fel és neki dőltem a hasfalának

- Oh - konyult le az orvos arcáról a mosoly és hideg tekintettel nézett ránk - Undorító.

Mintha nem hallottunk volna jól. Levi is elkerekedett szemmel nézte a fickót.

- Hogy mondja? - kérdezte

- Nem szégyeli magát? - nézett Levire - Elvenni egy kölyöktől a választói kézségét?

- Ön nem szégyeli magát, hogy beleszól más dolgába?

- Miért tenném? Ez a dolgom - csóválta a fejét önelégült mosollyal - Mocskos buz...

Nem tudta végig mondani, mert Levi lendült volna felé de elkaptam a karjánál.

- Menjünk - mosolyogtam - Köszönünk mindent.

Levi felkapott az ölébe és kifelé sétáltunk a kórházból. Levi arca feldúlt volt.

- Én örülök, hogy hallottam egy ilyen véleményt. - mondtam a nyakába kapaszkodva - Nem mindenki lehet befogadó.

Egy fitatal nővérke előtt sétáltunk el aki elmosolyodott a látványunkon.

- Igazad van kölyök. - nézett le rám Levi mosolyogva

- Legalább ha az éc megtalál minket... Tudjuk, hogy kihez jöjjünk.

- Ilyet ne is mondj - mondta Levi a fejét csóválva

Az autójába rakva bekapcsoltam magam és haza idultunk.

- Nem szeretek vezetni - indexelt ki Levi a kórház parkolójából

- Pedig jól áll. - mosolyogtam

- Eren Jäger - szóltak ki nekem

Elengedve Krista kezét felálltam és bementem a terembe. Négyen ültek az asztalnál. A szívemhez emeltem a jobbom, mire a meghallgatókból viszonozták azt.

- Eren Jäger vagyok, 19 éves, Trostból.

Bólintottak, majd felemeltem a papírt és felolvastam a szövegem. Mikor végeztem kimentem és megvártam Kristát végül együtt mentünk vissza a koleszba.

- Na és mi van veled? - néztem a mellettem sétáló lányra

- Semmi különös - mosolygott rám, de mintha egy kicsit hamiskás lenne

Nen firtattam. Vagyunk annyira jóba, hogyha valami van akkor elmondja. Lehet, hogy Ymirrel összekaptak.

Elköszönve tőlük bementem a szobánkban ahol Connie az asztalnál ült és a valamit nagyon hallgatott.

- Ah Eren - kapta fel az érkezésemre a fejét a gépéből - Ez nagyon jó. Összekéne rakni, hogy ki mit énekel.

A The Greatest Showra gondol.

- Benne vagyok. - ültem mellé és dolgozni kezdtünk

Időközben Jean és Armin is megérkezett akik tanulni kezdtek. Egy kis szünetet tartva nyújtózkodtam.

- Levi azt írta, hogy menjünk a parkba. - nézett fel Armin a telefonjából

- Nincs kedvem - hajoltam az asztalra

- Ugyan - nézett rám Armin a pulcsijába bebújva

Négyen bebugyoláva léptünk ki a hideg délutáni időbe. Már mindenki a parkba volt.

- Amikor azt írom, hogy gyertek akkor gyertek - nézett ránk Levi, mire bólintottunk - Megkaptuk a következő próbára a cuccot. - mutatott fel egy füzetet. Egy kottás füzetet.

Egymásra néztünk Connieval és bólintottunk.

- Zene - mondtuk egyszerre

- Zene? - kérdezte Mike

- Csak bízzátok ránk. - mutatott kettőnkre Connie, mire mindenki kérdőn Levire nézett

- Legyen - sóhajtott

Írói szemszög;

- Reiner! - kiáltotta Mikasa és a két fiú felé vette az irányt akik összerezzentek hangjára

- Mikasa - nézett a lányra a szőkébb

- Hát ti? - mutatott Mikasa a kiüresedett utcára

- Várunk valakit.

- Rég nem láttalak titeket a gyűléseken.

- Oh... Most nem igazán érünk rá.

Mikasa szeme összeszűkült. Nem tetszett neki ez a helyzet. Mintha  megérezett volna valamit.

- Akkor hol voltatok? - kérdezte Mikasa semlegesen

- Itt - ott - nevetett idegesen Berthold

- Miért vagy ideges? - kapta rá Mikasa a szemét

- Nem vagyok az.

Mikasa a tekintetébe olvadt ezzel késztetve Bertholdot a remegésre ahogyan a sötét szemekbe bámult.

- Reiner ezt nem bírom - akadt ki végül a magasabbik - Mondjuk el. Még nem késő.

- Eszednél legyél! - sziszegte a másik

- Mit? - kérdezte a lány

- Mi voltunk! - akadt ki Berthold - Mi mondtuk el, hogy Eren hol van. Mi akartuk a többieket elül....- nem tudta végig mondani, mert egy apró de erős ökölt érzett az arcába