Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

21 - "Szeretlek"

A szívgép megnyugtató ütemben csipogott és az infúzió lassan csöpögött. Kint nagy pelyhekben esett a hó ezzel eltakarva a napot. Szorgos nővérkék rohangáltak a termekben és a vizitek hangja kiszűrődött a folyosóra. A nyomasztó fehér falak lepelként borultak a kórházban. 

Eren mellkasa egyenletesen süllyedt és emelkedett, pillái néha - néha megrebbent. Körülötte virágok sorakoztak. Eren arcán kék és fekete vér alá futások és testén zúzódások étlenkedtek. Levi a mellette lévő széken nézte a kómában lévő fiút és próbálta a magában lévő dühöt elcsendesíteni. Egy gondolattól vezérelve kicsit közelebb hajolva hozzá a keze felé nyúlt. Mielőtt hozzáért volna visszahúzta a jobbját.

Mi van ha nem akarja?

Levi végül megrázta a fejét és keze közé vette a puha kezeket. Gerincén csúszott fel az a jól leső érzés. Sokat érzett Eren iránt. Többet mint ami elfogadható lenne egy egyszerű barátságban, ezt már az első napon tudta amikor meglátta az évnyitón. Ahogyan belenézett abba a zöldes kék szemébe. Soha sem tudta, hogy milyen a szerelem. De tudta, hogy ez az. Érezte a zsigereiben, de még sem tudta, hogy ezt, hogy fejezze ki a másik félnek. A mostani eset még jobban ráébresztette, hogy Eren olyan személy akit soha sem akar elengedni. 

Levi érezte, hogy arcán újra egy kósza könnycsepp ered útra, ahogyan Erent nézte. Végül felegyenesedett a székről és az ablakhoz sétált. Felfelé próbált pislogni, hogy visszanyelje a többit.

- Engedjenek be hozzá! 

- Maga hozzátartozó? Nem! Csak hozzátartozók mehetnek be hozzá! 

*Már lendült volna a nővérke felé amikor Carla hangját meghallotta.*

- Ugyan... Levi bejöhet velünk, ahogyan Mikasa is. 

- Vedd le a gatyádat!

- Levi hagyd abba.

- Ha még egyszer is hozzám mersz érni. Megöllek Levi. Hallod? Megöllek.

Levi már nem tudta visszatartani. Nem is akarta. Torkában a csomó már a kétszeresére nőt. Idegesen törölte le pulcsijával az arcát. Szakadozottan fellélegzett.

- Levi...- hallott egy gyenge rekedt hangot maga mögött 

A tengelye körül megfordult és olyan gyorsan ugrott az ágyhoz, hogy levert egy virágot.

- Eren? - fogta meg a fiú kezét és felé hajolt

Erennek még mindig csukva volt a szeme. Száraz ajkai erőtlenül mozogtak.

- Köszönöm...- suttogta

- Eren! Saj-sajnálom. - szipogott Levi - Nem kellett volna ezt tennem. 

Eren szeme lassan kinyílt. Hunyorogva nézett a férfira.

- Szeretlek Levi - mosolyodott el halványan

Levi tüdejéből olyan sírás tört elő, hogy azt hitte megfullad. Reszkető vállal borult a fiúra aki beletúrt fekete hajába.

- Én... Én is... Szeretlek. 

Eren gyengéden felnevetett amit rögtön köhögés váltott fel. 

- Levi? 

- Hm? - hunyta be Levi a szemét