Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

32. fejezet

Egész héten próbáltunk és mivel már a lábam is rendbe jött ezért Levi még futni is rángat mindennap. Juhé...

A felálláson egy csomó változtatás lett. Levivel a végén nem Krista hanem Mikasa énekel. Apropó Krista. Tökéletesen ráillik Csipkerózsika szerepe, egyszerűen fantasztikusan játszik... de mostanában mintha szét lenne esve. Petra beszélt is vele de azt mondta, hogy semmit sem mondott. Ymir meg ezért baromira frusztrált. Levi meg egyre furcsábban viselkedik. Még a megszokottnál is zárkózottabb. Sokszor eljár és amikor megkérdezem, hogy hol volt csak annyit felel, hogy dolga volt. Én meg nem vagyok az anyja, hogy faggassam. De nem tetszik ez nekem. Mindig megtört lesz az arca és már kétszer is előfordult, hogy olyan keményen ír a táblára, hogy beletört a krétája. Persze ez nem tűnt fel senkinek de nekem elég ok arra, hogy aggódjak. Továbbá ma lesz a februári próbánk amire rengeteget gyakoroltunk, mivel erőnléti és logikai. Kaptunk egy térképet amin csak furcsa leírások szerepelnek egy helyről az egyetem területén és oda kell mennünk, majd a zászlónkat kitűzni. Ebből van nyolc.

Éppen a kis csapatunkkal ültünk a társalgóban és próbáltunk lazítani. Itt a tavasz a nyakunkon és a vizsgák is. Conny és Sasha karaokéztak. Jean Arminnal és Annievel társalgot. Én Mikasával és Ymirrel kártyáztam. Krista meg a telefonját bújta. 

- Srácok - nézett fel ránk - Jövőhét keddre mehetünk próbálni élesben. És március 20.-ra vagyunk kiírva, hogy akkor  adjuk elő.

- Szuper. - nézett hátra Conny - Elküldenéd a kapitánynak? 

- Persze - mosolyodott el Krista

Pár perc múlva felállt, majd kiszaladt mosdóba. Elsőnek azt hittük, hogy hosszabb dolga van de miután nem jött vissza tíz perc elteltével sem ijedten egymásra néztünk. Ymir, Conny, Jean és én egyszerre pattantunk fel és rohantunk ki a folyosóra. Pár beszívott 20-as lány sikítva ugrott el előlünk, mikor sebes léptekkel a női mosdó felé vettük az irányt. Ymir berontott de Krista nem volt ott. Na itt kezdődött el az aggódás. Armin utánunk rohanva mondta, hogy felhívja Levit, mire leintettem az ötletet. 

- Így is van elég problémája. - mondtam - Ha nem találjuk hívhatjuk.

Mikasa, Armin és Sasha elmentek kint körülnézni mi meg bent maradtunk. Ymir megállás nélkül hívogatta de nem vette fel. Éppen mentünk le az alagsorba, mikor felvette Krista a telefont.

- HOL VAGY?? - kérdezte Ymir üvöltve mi meg odanyomultunk hozzá

- Jól vagyok...- suttogta a telefonba ijesztően vékony hangon 

Hallottunk egy hatalmas sóhajtást a vonal túlsó végéről, majd egyszerre ugrottunk egyet hátra.

- SEGÍTSETEK ITT VAGYOK LENT A PI...- sikított Krista és megszakadt a hívás

Ymir kiejtette a kezéből a telefont és fejvesztve rohant lefelé. Mi is követtük és a szürke alagsorban egyesével nyitottunk be a szobákba. Jean és én berúgtunk egy zárt ajtót és megpillantottuk a földön fekvő Kristát. A szívem majd kiugrott a helyéről és olyan dühös lettem, hogy alig jutott oxigén a tüdőmbe. Krista körül 6 fiú állt és az érkezésünkre ránk néztek. Olyan lendülettel feszültünk nekik, hogy úgy neki vágtam az egyik fiú fejét a kőfalnak, hogy megéreztem a kezemen a meleg vérét. De nem érdekelt. Láttam, hogy Ymir hozzávágott valakihez egy régi széket és Mikasáék is berontanak. De nem volt időm mással törődni mert Jeant valaki fojtogatni kezdte így leszedtem róla. Mikasa meg belevágott egyet az arcába, mire hátra tántorodott a melák és Sasha kihasználva az alkalmat egy baseball ütővel tarkón vágta. Conny egy festményt vágott az egyik arcába. Együttes erővel mindenkit a földre terítettünk és Kristához szaladtam akit elengedtem. Azt hittem, hogy megtört arca lesz de pont az ellenkezője volt. Ökölbe szorított kézzel állt fel és igazította vissza a szoknyáját. Odament az egyikhez aki lábra próbált állni és a magas sarkújával az arcába lépett. Az ember fájdalmasan felüvöltött.
- Nem tudom...- lihegett Conny - Hogy mi folyik ezen az egyetemen de már rohadtul idegesít. Elsőnek Eren most Krista.
- Hívom a rendőröket - dobta el Armin a fegyverét ami egy régi sétapálca volt és remegve kitántorodott
Oda mentem ahhoz az emberhez akinek a fejét a falba vágtam és kitapogattam a pulzusát.
- Egy mentőt is - kiabáltam Armin után
- Igaza van Connynak...- szólalt meg Krista - Elegem van már ebből.