Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

34. fejezet

- Énekeld ki jobban! - kiabáltam a színpadra megállítva a zenét

- Ennél, hogy jobban? - tűrte fel Sasha a pulcsi úját

Felugrottam a kis színpadra és megálltam Sasha előtt.

- Énekelj - kértem a hasára rakva a kezem és benyomtam rajta egy pontott

Olyan hang jött ki a torkán amin még ő is meglepődött. 

- Mint az apáca showban - tátotta a száját 

- Szerinted honnan vettem? - sétáltam vissza a gépemhez

Mindenki fent volt a kis színpadon ami az énekszakkör termében helyezkedett el. Csak a felállásokat próbáljuk. Az első sor székein ült Levi és Mikasa és várták az ő részüket. Messze egymástól ültek. Túl messze. Néha Mikasa dühös pillantásokat lövelt Levi felé amit Levi figyelmen kívül hagyott.

- Armin...- töprengtem - Állj át Mike és Hanji közé.

Megvártam még oda megy és újra elindítottam a zenét. Sokkal jobb volt. Örülök, hogy tehetséges emberekkel vagyok körülvéve... Mindig elcsodálkozhatok rajtuk. Mikor befejeztük az ő részüket Levi és Mikasa is felsétált. Az újaimmal vissza számoltam és indítottam. Oké Levi hangja megint ütött mindent és Mikasa csodálatosan csengett, de amikor jött a duett rész na az katasztrófa volt. Az egyik kiesett a másik meg amikor, úgy hallotta, hogy jól passzolna össze direkt elrontotta.

- Álljunk le! - tette fel mellettem Conny a kezét

Ő dobolni fog azért nem próbál most.

- Mi ez? Gyönyörűen énekeltek mindketten de egyszerűen tükröződik az utálat a sorokban. Ez egy megható és szeretet teljes rész. Mégis mi a bajtok? 

- Semmi - rázta a fejét Mikasa 

- Most mondjátok el, hogy mind itt vagyunk, mert néha elég fullasztó tud lenni a társaságotok - mondta komolyan Hanji

- Hátha tudunk segíteni - szólalt meg csendesen Krista mögöllük

- Nincs problémám vele - nézett rájuk Mikasa

- Most forgatnám a szemem csak nem tudom - tette fel Levi a kezét

Mikasa rákapta dühös tekintetét és nekem a szívem, majd kiszakadt a helyéről. A két ember akiket az életben a legjobban szeretek konkrétan gyűlölik egymást. 

- Fogd be - suttogta Mikasa ijesztő hangon

- Tch - fonta keresztbe Levi a karját

- Te...- indult meg dühösen Levi felé, mire az asztalra csaptam

- Elég! - kiabáltam - Ez nekem így nem megy... Sajnálom, de feladom. 

Fogtam magam, majd ott hagytam őket.

Levi szemszög:

- Most nézd meg...- kezdte Mikasa de elkaptam a pulcsijánál fogva és magamhoz rántottam

- Most befogod a szád és végig hallgatsz! - löktem le egy székhez

Mikasa arcán ezernyi érzés száguldott át de a keménység az megmaradt. Ezért is tudom, hogy most feszegethetem a határokat anélkül, hogy megbántanám.

- Ide figyelj - hajoltam felé - Nem tudom mi a bajod, de 

- Az hogy itt vagy!

- Ne szakíts félbe! - fogtam meg újra a pulcsiját 

Láttam, hogy most értem el azt, hogy meghallja amit mondok.

- Vagy megerőlteted magad és nem cseszed fel ennél is jobban Eren érzéseit vagy én fogok róla gondoskodni, hogy többet ne csinálj neki rosszat. Megértetted? Mert tököm tele van azzal, hogy a te nyávogásodat hallgassam és azon gondolkozzak, hogy mégis mi a szar gond van ezzel a lánnyal! Rohadtul nem érdekel, hogy velem vagy magaddal van a gond de erőltesd meg magadat, mert én is megerőltetem és elviselek! Mondhatnám azt is, hogy kint vagy a csapatból, mert nem tudsz velünk együtt működni de nem fogom ezt mondani! Már csak azért is nem, mert jó képességeid vannak! Meg az én szememben Eren az első és ha kell felégetem mögötte azt a hidat is amiről azt hiszi, hogy rohadt stabil az életébe, de én tudom, hogy napok kérdése és leszakadhat! Van valami hozzáfűzni valód? 

Mikasa szemében apró csillogás villant és megrázta a fejét.

- Helyes - biccentettem és elengedtem, majd a lábammal kirúgtam alóla a széket amiről felállt épp időben - Most menj utána és beszélj vele! 10 perced van. 

- Igenis Heichou - hajtotta le a fejét és Eren után szaladt

A többiek a fal mellett elkerekedett szemmel néztek engem. 

- De lettem volna Mikasa helyébe most...- suttogta Sasha, mire Conny fejbe kólintotta