Soha már (AoT Fanfiction) (Ereri)

10-Vihar

Annyira jól érzem magam amikor vele lehetek. Az, hogy a példaképpel és az egyetem legtehetségesebb emberével.... Várjunk. De mi ez az érzés amikor ránézek? Mintha a gyomrom mogyoró méretűre összeugrana. Mintha nem tudnék az érzéseimnek parancsolni.

Pár nap múlva:

- Nem megy! - nyögtem a földrajz füzetre rácsapva,mire Levi kérdőn rám nézett a konyhából.

- Mi nem megy? - kérdezte a mellém lévő székre leülve

- Ez a domborzati térkép rajzolás.

Levi türelmesen kivette a kezemből a ceruzát és elkezdte.

- Ha domborzati térképet akarsz, elsőnek is egy vázlat kell hozzá. - magyarázta

Elmélyülten csinálta amíg én az arcát néztem. Miért ilyen türelmes? Minden órán. Pedig valamit soha sem értek. Olyan szép az arca. Az arcéle. A sötét szeme. A haja. Egyszerűen gyönyörű. Levi ránézett. Nem kaptam el a tekintetem, mint ahogyan szoktam. Mi ez a fura érzés? Mintha a gyomromban ezernyi madár repdesne. Levi közelebb hajolt még mindig tartva a szemkontaktust. Kicsit eldöntötte a fejét. A következő egy percben elfelejtettem levegőt is venni. Levi olyan gyengén ért az ajkaimhoz mintha csak egy tollat rakott volna rá. Az illata teljesen belekúszott a fejembe ezzel megnyugtató érzés szállt rám. Kicsit kijjebb nyitottam a szám ezzel utat engedtem neki. Görcsösen belekapaszkodtam a lábammal a székbe mert azt hittem, hogy mohóbb lesz de nem. Lassan és gyengén éreztem. Kint feldördült az ég én meg elkaptam a fejem. Mintha az ég meglátná, hogy mit csinálunk. De nem akartam elkapni. Hülye Eren. Csak egy percet még...

Levi arcáról semmit sem lehetett leolvasni. Odaadta a ceruzát amit eddig fogott én meg visszasüppedtem a munkába. De most ki tud ilyen szarra koncentrálni? Levi felállt majd újra a tea készítéssel foglalta el magát, mintha mi sem történt volna. DE IGEN IS TÖRTÉNT!!

Eren te idióta!

- Sajnálom! - pattantam fel és mélyen meghajoltam

Levi megfordult majd a konyha pulton támaszkodva nézett engem.

- Micsodát? - kérdezte

- H-hát... A-az előbbit... - hebegtem a szemébe nézve amitől újra úgy éreztem, higy kiugrik a szívem

- Nem úgy rémlik mintha te kezdted volna. - suttogta

- De... - éreztem, hogy a hátamon kezd a víz lefolyni

Kinnt egyre jobban kezdett rá az eső magával hozva villámait.

- Kész vagy?

- I-igen. Azt hiszem. - Levi elsétált mellettem majd belenézett a füzetembe

- Egész jó. Máskor egyedül csinálod az egészet.

Bólintottam, majd szedelőcködni kezdtem. Levi unottan nézett.

- Mi csinálsz? - kérdezte végül

- Öhm... Pakolok és megyek.