True or Fake love? [BEFEJEZETT]

1. Fejezet

Szeptember 1.

6:30-kor megszólalt a telomon az ébresztő én csak kinyomtam.

Egyszer csak benyitott apukám:

- Jó reggelt kicsim, tudod milyen nap van ma!?

- Szia... igen tudom...sajnos.

-Akkor gyere és öltözz fel és reggelizz meg aztán irány a suli!

-Jó megyek.

Kiszálltam az ágyamból lementem gyors megreggeliztem, aztán elmentem felöltözni, mivel az iskolának van külön ünneplős öltözéket, ezért kénytelen vagyok azt felvenni. A suli úgy fél órára van tőlünk így reggelente apum visz suliba, mert anyukám már korán reggel dolgozik. Beültem a kocsiba és elindultunk. Az úton nem beszéltünk, ami nem is baj nem szeretek reggelente a szüleimmel beszélgetni ne kérdezzétek, hogy miért. Egyszer csak megláttam a börtönömet.

Miután apu kitett bementem, egyenlőre semmi sem változott meg. Az évnyitó unalmas volt, mint mindig. Miután az igazgató befejezte a mondandóját, felmentünk az osztálytermünkbe. Minden évben egyedül ülök aminek őszintén nagyon örülök. Hirtelen megszólalt az a szörnyű csengő, és bejött az ofő.

-Jó reggelt, gyerekek remélem jól telt a szünetetek!-mondta nagy örömmel.

-Jó reggelt, igen!!-válaszolt az osztály kórusban rajtam kívül.

-Idén jött egy új diák, kérlek fogadjátok nagy szeretettel!-mondta mosollyal a száján majd behívta a gyereket.

Egyszer csak nyílt az ajtó és bejött egy elég magas fiú, gyönyörű kék szeme valami csodálatos volt és az a szökésbarna haj^-^

-Kérlek mutatkozz be.

-Hello, a nevem  Takács Márk, 17 éves vagyok, azért váltottam sulit, mert az előző iskolámból kicsaptak.

-Köszönjük szépen, nos kérlek foglalj helyet.... ott hátul Laura mellet.

Hirtelen felkaptam a fejemet, miért pont mellettem??? :C 

Leült mellém, de én csak néztem ki az ablakon.

-Szia, Márk vagyok!

-Hello....-mondtam unottan.

Erre nem válaszolt, nem láttam az arcát, de eltudtam képzelni, hogy milyen fejet vágott

Pontos időben megszólalt a csengő ezzel jelezve hogy végre mehetek haza. Mielőtt felálltam láttam, hogy közelednek a ribik és a "menők". Hála Istennek nem hozzám jöttek hanem Márkhoz.

Felálltam és elindultam kifelé, de persze nem uzhattam meg azt hogy piszkáljanak. Sétáltam és egyszer csak elestem az egyik idióta fiú lábában.

-Na mivan nyominger nem tudsz járni??-mondta az Rebeka akit talán a legjobban utálok.

Erre mindenki elkezdet röhögni, viszont nagy meglepetésemre Márk nem röhögött és még fel is segített. De én kifutva az osztályteremből mentem haza. Annyit még hallottam, hogy mindenki engem cikizett.

Hazaérve dühömben ledobtam a cuccaimat és leültem az asztalomhoz. Bekapcsoltam a hangszórókat és elkezdtem rajzolni. Miközben rajzoltam Márkon járt az agyam miért segített nekem elvégre ő is "menő", lehet csak azért segített rajtam, mert még nem tudja, hogy engem csak cikizni szabad.Biztos vagyok benne, hogy miután kimentem ő is cikizett illetve röhögött rajtam, mint mindenki más...

Már a negyedik rajzomat kezdtem el mikor felnéztem és megláttam, hogy már elmúlt kilenc óra. Gyors elmentem vacsorázni majd fürdeni. Végül befeküdtem az ágyamba és elaludtam.

--------------------------------

Sziasztok!!! 

Ez lenne az első rész remélem tetszett !