True or Fake love? [BEFEJEZETT]

12.Fejezet

"Megragadt a kezemnél fogva, és megölelt....

És ebben a pillanatban tett mindent tönkre..."

Márk szemszöge:

Miután elköszöntem Lautól, elindultam edzésre. Már egy negyed órája gyalogolok mikor jön egy üzenet az edzőtől, amiben az állt, hogy a mai edzés elmarad... Remek neki is ilyenkor jutt eszébe...

Túl téve ezen magam, gondoltam meglátogatom Laut, így hát elkezdtem futni feléje.

Már éppen fordultam volna be az utcájába, amikor a kereszteződésben megtorpantam. Máté Laut ölelte... A látvány fájt a szívemnek. Először oda akartam menni hozzá és jól kioktatni, de végül úgy döntöttem, hogy inkább haza megyek, Lau nem örült volna annak, ha itt jelenetet rendezek... Majd holnap megkapja a magáét.

Haza indultam... Minnél gyorsabban akartam innen elmenni... Fájó szívvel.... Még soha nem éreztem így magam.... Egész úton az előző jelenet lebegett a szemem előtt...

Lau szemszöge:

Máté öleléséből amilyen gyorsan csak tudtam kimásztam.

-Mi a franc bajod van?? - kérdeztem tőle.

-Hát én csak... gondoltam, hogy ha Márkot is megöleled akkor engem is megölelhetnél. - mondta, amire én csak még jobban mérges lettem.

-Hát rosszul gondoltad... Márkot azért ölelem, mert már ismerem és jóban vagyunk. De te... téged még csak ma ismertelek meg!

-Igaz, sajnálom... Azt hiszem egy kicsit gyors voltam - mondta tök nyugodtan.

-Huh... jó... de ha lehet még egyszer ne csinálj ilyet.

-Jó...

-Akkor én most megyek... Viszlát - mondtam, majd besiettem.

-Szia - hallottam egy szomorú köszönést, majd Máté is elment.

Ezek után én csak felmentem a szobámba és bezárkoztam... Most komolyan mi van ezekkel a fiúkkal. Máté tényleg aranyos, de én Márkot szeretem... akinek meg nem merem elmondani mit érzek, és úgy kezel engem mint egy barátot... Gratu Lau nem is te lennél... Istenem.... Elegem van...

Ez után tanultam másnapra, majd rajzoltam. Néha jött egy-egy üzenet a lányoktól, de most nem volt nagy kedvem, velük beszélni. De azért megirtam nekik, hogy Máté mit művelt. Ők erre elkezdték szidni. Imádom őket.

Este megvacsoráztam, megfürödtem, majd befeküdtem az ágyamba, és még alvás előtt gondolkodtam. Leginkább a mai napon, Márkról és Mátéról. Nagyon nem értem őket.... A sok gondolkodás közben elaludtam.

Másnap reggel:

Kint állok már megint és várok Márkra, de ő sehol... Már egy negyed órája várok rá mikor úgy döntök inkább elindulok nélküle.

Éppen beértem az iskolába, mikor kiabálásokra lettem figyelmes. Majd Vera szaladt velem szembe és mikor meglátott a karomnál fogva húzott el a termünkig. Ahol mindenki kintről figyelte a termet. Kíváncsi voltam mi folyik ott bent, ezért megnéztem, de amit láttam attól megijedtem. Márk és Máté verekedtek...