True or Fake love? [BEFEJEZETT]

15.Fejezet

A következő napok átlagosan teltek el. Rengeteget hülyéskedtünk együtt. Délutánként mindig kimentünk és a többiek síeltek én addig könyvet olvastam, majd haza menve mindig készítettem nekik vacsorát.

December 30.

Ez a nap is úgy telt el ahogy a többi. A délelőttöt a házban töltöttük el, délután kimentünk a sí pályákhoz. Este főztem levest a többieknek, majd miután elfogyasztottuk kimentem a konyhába és elmosogattam. Márk pedig megint átölelt hátulról, amióta összejöttünk mindig ezt csinálja, ha mosogatok.

Végeztem, majd Hercegem kapott egy puszit, megindultam a szobámba út közben elköszöntem barátaimtól. Mikor beértem a helyiségbe bele döltem pihe-puha ágyikómba. Szinte azonnal elaludtam.

Este zihálva és kisírt szemekkel keltem fel.... Már megint egy rossz álom.... Kimentem a fürdőbe megmostam arcomat, majd visszabagtattam szobámba. Ahol egy ágyon ülő Márkot láttam meg.

-Egy rossz álom? - kérdezte.

Én csak bológatva válaszoltam, mire ő odajött és átölelt. Elkezdtem sírni, ő csak csitítgatott, és simogatott. Ledőltünk az ágyamra, majd betakart engem és átkarolva ölelt, majd így aludtam el. Reggel arra keltem, hogy életem szerelme az arcomat puszilva cirógatta karomat.

-Neked is jó reggelt - fordultam felé mosolyogva, majd adtam egy puszit szájára.

-Jól aludtál Manó?? - kérdezte arcomat fürkészve.

-Miután veled aludtam sokkal jobban - válaszoltam kómásan.

-Ennek örülök - mondta, majd arcát hajamba fúrta.

Egy fél óra múlva nagy nehezen kikeltünk az ágyból, szép lassan lecsoszogtunk az emeletről, a földszintre ahol a többiek már ott voltak.

-Sziasztok! - köszöntünk nekik, majd ők is üdvözöltek minket.

A lányokkal bementünk a konyhába és elkészítettük a reggelit. Miután elfogyasztottuk azt, a barátnőimmel elmentünk bevásárolni, a ma estére. Elég gyorsan megtettük az oda-vissza utat, mikor haza értünk egy futkározó fiú csapatot, és egy őket kezében fakanálla üldöző Zsófit láttunk meg. Megpróbáltuk úgy bevinni a szatyrokat, hogy lehetőleg nem löknek fel. Ez majdnem össze is jött, az idióta Miki neki ment Hannának aki így elesett, volna, ha Levi nem kapja el derekánál. Egy szívroham után feleszmélt, majd mint a paradicsom olyan vörös lett. Mi a Verával csak összenéztünk....

 Ezután sikeresen eljutottunk a konyhába ahol kipakoltunk. Miután ezzel végeztünk kimentünk a srácokhoz, az egész délutánt a házban töltöttük, majd késő délután elkezdtünk készülődni az estére. Mikor mindennel elkészültünk felmentünk és átöltöztünk egy kicsit bulisabb ruhába, elvégre ez lesz az első közös új éve a kis csapatunknak.

Mikor kiléptem a fürdőből egy Márkot láttam meg aki a telefonját nyomogatta, majd miután észrevett felnézett és tátva maradt a szája.

-Wow, gyönyörű vagy Manóm - mondta mire én csak elpirultam.

-Köszönöm - válaszoltam majd a tájat kezdtem el nézni.

-Min gondolkodsz?? - kérdezte mire én feleszméltem a bambulásból.

-Csak azon, hogy vajon milyen lesz visszamenni... Mármint olyan szempontból, hogy együtt vagyunk.

-Hát mindenki féltékeny lesz rám, hogy ilyen jó barátnőm van - mondta, majd az ölébe húzott.

Fejemet mellkasára tettem és így élveztük a csendet. Miután meghallottuk a bönbölő zenét úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a barátainkhoz. Lent már nagyon jó volt a hangulat. Egész gyorsan lett éjfél, mindenki jól érzi magát táncolunk, énekelünk, mikor meghalljuk, hogy kint tüzijátékoznak, felvettünk egy-egy pulcsit, majd kiléptünk az erkélyre. A látvány gyönyörű volt, Márk szorosan magához ölelt én pedig elgondolkodtam ezen az éven. Azt hiszem kijelenthetem, hogy ez volt életem legjobb éve, szereztem új barátokat, akikkel sokat hülyéskedtünk, és a szerelem is megtalált. Azt kívánom, hogy a következő évek is ilyenek legyenek. 

Miután befejezték visszamentünk, majd olyan hajnali kettőkor elmentünk aludni. Boldogan aludtam el Márk karjai közt.

Másnap vagyis ma elég későn keltünk, olyan 11 órakor már mindenki fent volt és megreggeliztünk, ami igazából ebéd volt, de minket ez nem zavart. A mai napot inkább a házban töltöttük, beszélgettünk, társasoztunk, a lényeg az, hogy nagyon jó volt a hangulat. 

Január 3.

Szomorúan keltünk fel tudván ez az utolsó napunk itt... A délelőtt nagyon gyorsan eltelt, megint sokat hülyéskedtünk. Délután pedig megindultunk haza... Könnyes szemmel vettünk búcsút a kis házikótól, gyorsan kiértünk a vasútállomásra. Felszálltunk a vonatra, én Márk mellé ültem. Hanna Levi mellé, Vera pedig Peti mellé ültek, időközben ők is összejöttek. Boldogan néztem magunkra, még soha nem éreztem magam ilyen jól. Fejemet Márk vállára döntöttem, majd elszunyókáltam...

Arra keltem, hogy barátom egy puszit ad a nózimra. Feleszmélve összeszedtem magam, majd meg is érkeztünk. Alig várom, hogy újra láthassam a szüleimet.

 Leszállva a vonatról, elbúcsúzott mindenki egymástól, majd én és Márk megindultunk szüleink felé. Amikor már közel voltam hozzájuk a nyakukba ugrottam és szorosan magamhoz öleltem őket. Márk is ezt tette szüleivel, majd összehívtuk őket, és bejelentettük a jó hírt. Mind a négyen nagyon boldogok lettek a hír hallatán. Ezután hazamentünk, majd mikor beértünk a házba a házba apukám felvitte a böröndömet, és segített kipakolni, azután leültünk a kanapéra és elmeséltem nekik mindent. Majd vacsi után elmentem aludni, de még azért előtte beszélgettem hercegemmel. 

A kövi nap volt az utolsó nap a szünetből, ezért tanulással töltöttem el, szóval ja elég uncsi volt. Másnap boldogan léptem ki a kapuból, majd mikor Márk is megérkezett elindultunk a suliba. Amikor beértünk a terembe mindenki lefagyva nézett ránk, miután meglátták, hogy fogjuk egymás kezét. Márk ezzel nem foglalkozva foglalt helyett.

 Végre nem piszkált senki, végre igazán boldog voltam. Már semmi mást nem akartam csak a barátaimmal és Hercegemmel együtt eltölteni az időt.

10 év múlva

A kis csapatunk sikeresen leérettségizett, mindannyian egyetemre mentünk. Hál Istennek Hanna, Vera , és Márk is ugyanoda jártak, így kapcsolatunk nem romlott meg. A diploma osztó után Márk megkérte kezemet amire természetesen igent mondtam. Az esküvőt egész gyorsan megszerveztük, nászútként Németországba mentünk, elvégre ott jöttünk össze. Természetesen akkor sem síeltem. Még abban az évben megszületett első gyerekünk, a kis Anett. Mikor kislányom megkérdezte tőlünk, hogy hogyan jöttünk össze mindig boldogan meséltük el neki. Most pedig itt ülünk Hannáékkal, és mintha semmi nem is telt volna el ennyi év beszélgettünk tovább, s közben gyerekeinket figyeljük, és reméljük nekik is ilyen jó életük lesz. Ez az én életem és nem akarom, hogy valaha is vége legyen. Az eltelt évek minden napját boldogan töltöttem el és remélem ez továbbra is így marad.

~Vége~

---------------------------------------

Sziasztok!!!

Hát igen ez volt az utolsó rész. Az igazság az, hogy már nem tudom hova húzni, illetve lesz egy új könyvem amit már elszeretnék kezdeni, de addig nem akartam amíg ennek nem lesz vége. Viszont nem akartam össze csapni ezt, és remélem nem is lett így. 

Köszönöm, hogy eddig velem voltatok, és ha kíváncsiak vagytok az új könyvemmel kapcsolatban akkor, ha minden igaz a hétvégén kihozom az első részét. Tényleg nagyon köszönöm, hogy elolvastátok ezt a könyvemet.

Bye!!!!!