True or Fake love? [BEFEJEZETT]

7.Fejezet

  "A lányok pont akkor értek, oda és elindultunk Márkhoz."

Már egy háromnegyed órája biztos, hogy sétáltunk mikor megtaláltuk az utcát.

-Na végre itt vagyunk - szólt Hanna.

-Ja... az utcában és most kereshetjük meg a házat.... - mondtam miközben végig néztem az utcán, rengeteg ház volt.

-Remélem pont a másik felén lesz - szólalt meg szarkaztikusan Vera.

-Lau mi van a papírra írva??? - kérdezte Hanna és közben a fecnire mutatott.

-Hát az utca, és a telefonszáma, ahogy mondta....

-Nem a másik felén mi van?

S ekkor megfordítottam, majd magamban felolvastam:

"A telefonszámomat nyugodtan mentsd el, és ha bármikor szükséged lenne rám akkor csak hívj vagy ha gondolod át is jöhetsz, én mindig szívesen látlak!"

-Ez teljesen meg van hülyülve - mondtam tágra nyílt szemekkel - ez most komolyan azt hiszi hogy majd csak úgy átmegyek valaha is, hozzá... - ezután megmutattam a csajoknak.

-Miért tök ari ^-^ 

-Én eddig azthittem, hogy tetszik...

-Tetszik is - szakítottam félbe Verát, majd miután kuss lett leesett, hogy ezt hangosan mondtam ki.....

-Miiiiiii?????

-Tényleg?????????? - hangoztak ezek a kérdések.

-Ahh, igen tetszik,de attól, hogy tetszik még nem szeretem, ennyi, nem akarok tőle semmit, és ő se tőlem....

-Hát szerintem nem írta volna ezt ha nem akarna tőled valamit - mondta Hanna.

-De...de...nincs nála esélyem, gondoljatok bele, ha a ribi megtudná, nemhogy rosszabb lenne az életem, de simán végezne velem, elvégre láttátok mennyire bele van esve Márkba.... még úgy is, hogy ott van neki Áron.... - mondtam szomorúan.

Ezután csönd volt még mindig azt a hülye üzenetett néztem, már majdnem sírtam. Felnéztem a lányokra kivételesen nem az a bizonyos vigyor volt az arcukon, hanem láttam, hogy megértőek, hát igen asszem ez jelenti azt, hogy a barátokra mindig számíthatsz.

-Na jó csajok nem azért jöttünk, hogy bőgjünk együtt - szólt Vera erre mondatára elnevettük magunkat, igen látszik, hogy hármunk közül ő a legérettebb.

-Igazad van - értettem vele egyett.

-Majd legközelebb ezt megbeszéljük és panaszkodunk egymásnak, hogy a fiúk milyen hülyék - mondta Hanna majd az elöbbin megint csak nevettünk - de most menjünk keressük meg és érezzük jól magunkat, még akkoris ha Ő is ott lesz - nézett rám mosolyogva.

-Rendben megprobálok nem erre gondolni - szóltam és a papírt begyűrtem a zsebembe - nem kell tudnia arról, hogy láttam...

Erre a lányok csak bólintottak, és elindultunk megkeresni a házikót. Nem kellet olyan nagyon sokat menni, egy szép nagy házhoz értünk, halványsárga falai már inkább a bőr színhez hasonlított, az ablakok szép nagyok voltak, a házat  körül vevő kerítés sima vas volt. A ház elött volt egy kis kert, biztos Márk anyukájáé. Hirtelen két kutya jött elő és elkezdtek ugatni ránk.

-Asszem nem kell telefonálnunk - szólaltam meg mikor nyitódott az ajtó. 

Márk jött ki, a tenkintetemet visszahelyeztem a kutyákra, akik addigra elhallgattak.