True or Fake love? [BEFEJEZETT]

11.Fejezet

Teltek múltak a napok, vége lett az őszi szünetnek így hát visszamentünk az iskolába. Azok a napok is gyorsan elteltek, sajnos, ezekben az időkben nem is gondoltam volna, hogy hamarosan magamnak és annak az embernek is fájdalmat okozok akit a legjobban szeretek.

Miután újra kezdődött az iskola, Márkkal nagyon sok időt töltöttünk együtt, de nem úgy ahogy azt gondoltam. Még mindig nem beszéltük meg, hogy akkor most mi is van kettőnkkel. Igazából amilyen messziről csak tudtuk elkerültük...

Tél van... Lassan újra itt a szünet, úgy terveztük a többiekkel, hogy elmegyünk síelni. Azt még nem tudjuk, hogy mettől meddig megyünk, de valószínűleg karácsony után és csak jövőre jövünk haza. Már anyumékkal is megbeszéltem, szerencsére bele egyeztek, és a többieknek is. Igaz nem tudok síelni úgy hogy majd meglátjuk, hogy mi fog ebből kisülni.

Éppen a kapunk előtt állok, és várok. A hideg már csípi az arcomat. És, hogy miért állok itt kint a fagyban, éppen Márkra várok. Ugyanis az őszi szünet után reggelente ő vitt iskolába, a motorjával, de mivel már tél van ezért nem motorozhat. Ezáltal gyalogolunk, jó mondjuk nem mindig ez a legjobb megoldás, mert egy csomószor volt az, hogy majd szét fagytunk. De olyan jó  kettesben lenni vele, hogy az sem érdekel, ha lefagy a kezem.

A gondolatomat megzavarta egy köszönés.

-Szia Lau! - üdvözölt Márk.

-Szia! - köszöntem neki vissza nagy mosollyal az arcomon, majd megöleltem.

Igen mostanában ez történik reggelente és délutánonként. Persze, ha ezt anyu vagy apu meglátja, akkor munka után egyből első dolguk megkérdezni, hogy együtt vagyunk. Még ha százszor is elmondtam neki, hogy nem akkor is megkérdezik. Én pedig legbelül abban reménykedek, hogy egyszer azt felelhetem, hogy igen.

-Min töröd a kis buksidat? - kérdezte Márk, miután már egy ideje csak csendben sétálunk.

-Honnan veszed, hogy bármin is gondolkodnék? - kérdeztem vissza.

-Először is nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni - mondta full komolyan, majd miután kimondta mind a kettőnkből kitört a nevetés - Másodszor pedig, látszik a pofidon.

-Megfogtál, igazából.... - elgondolkodtam, hogy mit is mondjak -.... azon gondolkodtam... hogy.... hogy... milyen lesz máshol és másokkal töltenem a szilvesztert - mondtam ki végre valahára.

-Hát biztos más lesz, de majd úgyis megtudod.

Az út további részében arról beszéltünk, hogy mit fogunk csinálni a szünetben.
Mikor a sulihoz értünk Hannáék kint vártak, majd amikor észre vettek a nyakamba ugorva üdvözöltek.

A nagy ölelés után bementünk, a termünkbe, majd helyett foglaltunk.

Már egy ideje becsengettek, de a tanár sehol. Ekkor ajtó csapódásra lettünk figyelmesek. Az osztalyfönök lépett be, mögötte egy sráccal.

-Jó reggelt gyerekek! - köszönt mire mi is köszöntünk - tudom, hogy már december van illetve mindjárt szünet, de jött egy új fiú akit remélem örömmel fogadtok. - mondta majd a fiúra mutatott.

Egész helyes volt, amit Veráék észre is vettek. És ezt miből gondolom, abból, hogy a Hanna elkezdte ütőgetni Vera karját, (tudjátok mint amikor fangörcsöt kapsz és épp nem tudod mit csinálj magaddal😂) mire ő is elkezdte ütőgetni. Asszem ha most szólnék nekik nem nagyon hallanák meg.

-Sziasztok! A nevem Varga Máté. - mutatkozott be, és ahogy ezt mondta végig engem nézett...

Amit Márk észre is vett, ezért fogta a fejem és elfordította a másik irányba... Nem értem ezeket a fiúkat... Bár egy kicsit jól esett Márktól, elvégre úgy viselkedett mint egy féltékeny barát... Mindenki azt hitte mond még valamit, de ő csak ott állt.

-Jól van, most akkor keress egy helyet magadnak. - mondta a tanár, majd meg... meg... megindult felém....

És ekkor nem örültem először annak, hogy az iskola kicserélt minden padot, már nem ketten lehet ott ülni hanem hárman....

Márk ült a legszélén, én pedig közepén. Máté fogta magát és leült mellém, túl közel ült. Amit Márk észre is vett ugyanis ő is közelebb jött,és elkezdte Mátét nézni olyan mindjárt megöllek nézéssel. Mire Máté szintén így nézett, én pedig úgy éreztem magam mintha valami nyálas szappanoperában lennék.

Ezt a "harcot" Hanna szakította meg.

-Szia Máté én Hanna vagyok! - mutatkozott be neki olyan hangon amin még soha életemben nem hallottam.

-Szia! - köszönt neki vissza, de a szemeit még  mindig a mellettem ülő fiúra szegezte.

-Hogy-hogy most váltottál sulit? - kérdeztem, mire teljesen elfeletkezett a másik srácról.

-Utált az új osztályfönököm, és kicsapatott - mondta, s közben az arcomat fürkészte, mire én csak elpirultam.

-Hát a helyébe én is ezt csináltam volna - szólalt meg Márk mire én csak hasba vágtam.

Hát igen amióta közelebb kerültünk egymáshoz sokkal jobban kibontakozok más emberek előtt.

És megszólalt a sokadjára is megmentő csengő. Az órák dög unalmasak lettek volna ha nem két srác között ültem volna... Tényleg nem értem miért ilyenek, mármint Márk oke... bár ő sem de neki örülök, de ez a Máté furi. Tény és való, hogy cuki megminden, de eléggé közeledik, ami részben jól esik mert még egy fiú sem közeledett ennyire nyíltan hozzám. Másrészt viszont én nem akarok tőle semmit...

Végre kicsengettek az utolsó óráról én pedig összeszedtem a cuccaimat. Majd a lányokkal és a két barommal elindultunk kifelé. A kapuban elköszöntem Veráéktól, majd Márkhoz fordultam.

-Holnap reggel? - kérdeztem tőle.

-Persze - mondta mosolyogva, amitől lepkék keletkeztem a gyomromban.

Megöleltük egymást, majd olyan érzésem volt mintha valamit mutogatna a mögöttem álló Máténak... Ezek még ilyenkor is ezt csinálják... Pedig még csak most jött...

-Na, jó edzést - mondtam neki mire feleszmélt, hogy sietnije kell.

-Szia, vigyázz magadra.

-Rendben te is. Szia! - integettem neki mint valami idióta.

Ezután elindultam a saját irányomba. Hirtelen egy alak sétált mellettem.

-Mit akarsz? - kérdeztem, majd Mátéra néztem.

-Öhm... én is erre lakok és gondoltam mehetnénk együtt - felelte megszeppenve.

-Oké - válaszoltam mosolyogva.

Egy kis idő múlva így szólt:

-Ti együtt vagytok Márkkal? - kérdezte mire én csak szokás szerint elpirultam.

-Öhm... nem - mondtam miután észhez tértem.

-Ohh... - szólt, majd mintha őrült volna neki úgy ugrándozott, lehet csak beképzeltem.

Ezután már nem beszéltünk, ami nem volt újdonság. Majd elértük a házunkat.

-Nos itt vagyunk... Öhm akkor én most megyek - indultam volna mikor Máté olyat tett amin magam is meg lepődtem.

-Várj - szólt majd megragadt a kezemnél fogva, és megölelt....

És ebben a pillanatban tett mindent tönkre...

--------------------------------------
Sziasztok!

Na itt is van az uj rész remélem, hogy tetszett! És egy kicsit megcsúszva szeretnék Boldog Új Évet kívánni mindenkinek!!

Nem sokára hozom az  új részt!