∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀13🥀

-Komolyan kint aludt? -hallottam meg egy bársonyos hangot mellőlem.

-Úgy látszik, de nem fázott? -kérdezett vissza egy mélyebb hangforrás.

Minimálisan kinyitottam szemeimet, de amint a nap sűrű fényét érzékelte íriszem reflexből vissza hunytam.

-Nem kéne felkeltenünk? -ismertem fel anya hangját.

-Már úgyis fent vagyok... -motyogtam egy ásítás közepette, majd megdörzsöltem szemeimet. -Mennyi az idő? -kérdeztem rájuk nézve nagyokat pislogva, hogy vissza ne aludjak és, hogy szokjam a fényt. Igazából még mindig nagyon fáradt voltam.

-Dél van kicsim! -rázta meg fejét anya mosolyogva.

A szemeim nyomban kipattantak. Hogy mivan? Elaludtam a fél napomat? Remek...

Morcosan néztem rájuk. Ez már nagyon nem jót jelent számomra.

-És nem vettétek észre, hogy nem vagyok a szobába? -húztam össze szemöldökömet.

-Igazából nég este láttuk, hogy beszéltél Susannal, de nem akartunk megzavarni, így még hagytuk, hogy dumcsizz kicsit, aztán bealudtunk... -vonta meg a vállát lazán anya.

Végig néztem rövid egybe ruháján és csak akkor tudatosult bennem, hogy milyen meleg is van ebbe a nagy pulóverbe. Apára néztem. Tekintetünk találkozott. Kitudtam olvasni, hogy semmi kedve nincs a mai naphoz és, hogy még mindig megvan törve a tegnap esti beszólásom miatt. Nem akartam neki rosszat, csak egyszerűen kifutott a számon. A tekintetembe minden bocsánat kérő jelet sűrítettem, s fúrtam bele övéibe. Egy ideig még farkas szemet néztünk, majd arcvonásai megenyhűltek és egy mosoly terült szét arcán.

Én is mosolyt varázsoltam orcámra, s eleresztettem egy megkönnyebbült sóhajt. Beszerettem volna illeszkedni nem pedig haragba lenni. Nem szeretem, ha haragszanak rám, így mindig megpróbálok valahogy bocsánat kérésért esedezni.

-Figyu Pam, nekem elkell mennem forgatásra körülbelül negyed óra múlva, de jönnek Elsa-ék is, te is jössz? -fürkészett apa.

Megráztam a fejem mosolyogva a nem irányba.

-Lekéne még fürödnöm meg minden más, így nem készülnék el negyed óra alatt! -néztem rájuk, majd felállva nyújtózkodtam egyet. -Majd legközelebb!

-Rendben, de mit fogsz csinálni? -kíváncsískodott. Megvontam a vállam.

-Elmegyek sétálni egyet, úgyis olyan szép a táj! -néztem el az óceán felé.

-Jólvan, de nehogy essen valami bajod! -emelte fel fenyegetés képpen anya mutatóujját.

-Nem fog semmi bajom esni ígérem! -helyeztem bal kezemet szívem felé, jobb kezemet pedig felemelve ígéretet tettem. -Meg alapjáraton 18 éves vagyok tehát... -húztam el számat, hogy amúgy nagykorúságban szenvedek.

Lelegyintettek.

-Jobb félni, mint megijedni! -válaszolt egy mondással anyu.

Bementem a szobába, ittam egy korty vizet, mert tegnap alig ittam valamit, majd egy tiszta törölközőt felkapva bevágódtam a fürdőbe. Egy kis székre helyeztem ruháimat, s ami alapjáraton rajtam volt levetettem. Beálltam a zuhany alá és hagytam, hogy a hideg víz levigye az izzadságot.

-Milyen tusfürdők vannak? -néztem meg őket, de mintha több férfi lett volna, mint női. -Borotva hab, sampon, mégegy sampon, testápoló, sampon, férfi tusfürdők.... -emelgettem fel a flakonokat. Ennyi sampon minek kell? Valaki két nap alatt elhasznál egyet? -ANYA! -kiabáltam ki. Hátha itt vannak még.