∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀30🥀

Úgytűnt mintha órákon keresztül ölelnénk egymást, de csak 2 perc volt. A tapsvihar és az ovációk együttes hangja lepte el az egész termet.

-Annyira, de annyira Szeretlek Pamela! -suttogta fülembe apa. Felfedeztem a hangjába a meghatódást.

-Én is apa, szeretlek! -szorítottam ölelésemen.

Eltolt magától, felállt, majd kezemet megragadva visszavezetett a színpadhoz. Megállított a "közönséggel" szemben, majd beszélni kezdett.

-Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy-e csodás napot a legjobb emberekkel együtt ünnepelhessem! Hogy végre teljes lehet a családom! -nézett rám büszkeséggel szemében. -Hogy végre az én csodálatos nagylányom is velem ünnepelhet! És azt végképp nem tudom, hogy-hogyan érdemeltem ki ezt a gyönyörű, szívbemarkoló szöveget! -nevette el magát meghatottan. -Nagyon szépen köszönöm, hogy velem vagytok és családként tekinthetek rátok! -puszilta meg homlokomat. -A lanyomra és a születésnapomra! -ordította el magát, miközben magasra emelte poharát.

Újra ellepte a taps és füttyvihar a termet, amit én széles mosollyal arcomon hallgattam, miközben végignéztem a termen. Tekintetem találkozott Tom barna íriszeivel, aki tetőtöl talpig végigmért, majd pajkosan elmosolyodott, ami vörösséget váltott ki belőlem. Mintha magamra vartam volna anya ruhájának egy darabját. Zavartan elkaptam tekintetem és inkább Liamre néztem. Elismerően biccentett én pedig fülemmögé rejtettem egy kusza tincsemet, mégis alsó pittyemet beharapva levakarhatatlan mosoly terült szét arcomon. Arattam azzal, hogy kiöntöttem a szívemet.

-Bulizzunk! -kiabálta el magát hirtelen Paul, majd egyből megítta a pezsgőt.

Egyszerre nevettünk fel, majd a plafonra felszerelt hangfalakból felcsendültek a mai slágerek egyike, mégpedig Demi Lovatotól a Solo című zene. Nekem pedig autómatikusan beugrott a tegnap este. Mintha apa fejébe is lejátszódott volna, csillogó szemekkel fordult felém, én pedig nevetve bólintottam a felsem tett kérdésére. Megfogta kezemet és idétlenül táncra perdültünk. Forogtunk jobbra-balra, lépdeltünk előre-hátra, csacsacsáztunk (!) és apa lenyomott egy olyan csípő mozgást, hogy fulladoztam a nevetéstől éppúgy mint a többiek. Aztán vége lett a zenének, s anyu mondta, hogy tortázzunk. Tornyos volt, hogy mindenkinek jusson legalább egy szelet a finom citromtortából. Alig vártam, hogy magamba tudhassam azt az egyet szeletet. Elsa elsietett, a lámpák leoltódtak, majd felcsendült a Boldog szülinapot! című muzsika, s a sötétséget átvette két pislákoló fény. Elkezdtünk egyszerre énekelni közben ritmusra csaptuk össze tenyereinket. Chris csak a fejét fogva nevetett a sok siralmas énekhang miatt. Remélem a dobhártyája túlélte. Anya lerakta elé a tortát, majd szerelmesen megcsókolta férjét. Apu utána pedig elfújta a két viasz anyagot. Esküszöm fáj a tenyerem.

-Köszönöm, köszönöm! -állt fel széttárva kezeit.

-Éljen a vén fószer! -kiabálta be Pratt.

-Vénebb vagy hülyegyerek! -vágta vissza reflexből.

Egy itt dolgozó elkezdte felvágni a tortát. Az első szeletet apa kapta meg, majd anya, az ikrek, India, én, utánam következett a nagyim, papám, Luke és Liam. És így utánunk kapták a többiek is sorra.

°°°

A torta isteni volt alig tudtam betelni vele, de sajnos az egész elfogyott. A zene folyamatosan adott hangokat, s a helyiséget színes, diszkó fények vették át, amik össze-vissza cikáztak. A színpad mellett áldogálva pezsgőmet szürcsölgetve figyeltem a tomboló népséget, akiknek már valami beütött. Tristan és Sasha fogócskáztak néha elcsúszva a csúszós padlón. Vagy Tris vagy Sas sírt, akkor pedig Elsa idegesen rájukszólt. Paul a lassúbb zenékre is pörgősen táncolt én pedig csak kuncogtam rajta. A három Chris beszélgetésbe elegyedtek. Liam Lukekkal nevetett gondoltam, akkor inkább nem zavarom őket. Tom és Haz az asztalnál ülve beszélgettek. Sophiát sehol se találtam. Éreztem, hogy valaki megáll mellettem hátra tett kezekkel.