∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀41🥀

-Mi a faszt képzeltetek? -üvöltötte.

Na igen, ha jól számolom, akkor már egy fél órája folyik a vitatkozás, természetesen az étkezőben, természetesen az éjjszaka közepén és természetes a hotelben megszállt emberek legnagyobb tiszteletére. Apa ordít, anya mosolyog. Apa mérges, anya boldog. Apa mindjárt megver, anya mindjárt megölel. Apa csalódott, anya büszke. Igazából, ezt vontam le a két fél számáról. Apu totálisan kivan borulva, míg anya szárnyal a boldogságtól, hogy Tommal voltam.

-Válaszokat akarok! -kiabálta olyan közel, hogy testem megrándult a félelemtől.

Holland mellettem totál megsemmisülve hallgatja az ordibálást, én pedig csak állok, behúzot nyakkal, egy hang nélkül és hallgatom a fejmosást.

-Érdekes mostmár nincs nyelvetek? -kocoktatta meg enyhén borostás állkapcsát elgondolkozva. Már egy fél órája tűröm a megalázó hozzászólásait. De egyszer nekem is elfogy a türelmem.

-Nem értem miért fújod fel ennyire! -fontam keresztbe karomat. Még akkor is tartottam a szemkontaktust, mikor habzó szájjal felém fordult.

-Mit fújom fel? -fújtatta szikrázó tekintettel.

-Mi a problémád? Oké lekoccoltunk úgy, hogy nem szóltunk... Igen ebbe egyetértek! Másik indok? -vontam föl szemöldököm. Természetesen nekem most kellett megmakacsolnom magam.

-Mi is a másik indok? -kérdezett vissza cinikusan. -Talán az, hogy pár nappal ezelőtt karjaimban bőgve siránkoztál, hogy ,,Jaj Sophia és Tom így!" ,,Jaj Sophia és Tom úgy!" ,,Jaj Sophia és Tom amúgy!"... Ezt csináltad most meg a tudtom nélkül elmész vele? -fordult a fiú felé szúrós tekintettel. Tom csak mégjobban összehúzta magát.

-Apa állj már le! -fogtam meg kezét félve, mielőtt még kidobja az ablakon Hollandot. -Totálisan elfelejted, hogy 18 éves vagyok! Felnőtt! Nem is értem, hogy-hogy képzelted azt, hogy 18 évesen elhozol! Már rohadtul nem kéne veletek élnem! -morogtam ingerülten.

Csak, hogy hozzá tegyem... Természetesen nem négyen voltunk lent. Az egész kis pagázs itt volt. Még Sophia is, aki gúnyos mosolyra húzta ajkait.

-De akkor is! Szidod, utálod... Mostmeg egymás szájában turkáltok! -maszírozta meg orrnyergét nyugodtabban.

-Nincs beleszólásod az életemben! Mostmár nincs! -néztem mélyen szemébe. -Én szeretem őt! Szeretnék vele lenni! Szeretném érezni az illatát, átölelni, megcsókolni! Ha neked valamelyik nem tetszik, akkor inkább keress egy olyan lányt, aki nincs totálisan rózsaszín felhő alatt! -mutattam a fiú irányában.

Apu állkapcsa megfeszült, szája méregtől remegett. Tenyerét ökölbe fűzte és gyilkos tekintettel méregette a mellettem álló angol fiút. Anyára néztem. Arca semmilyen érzelmet nem tükrözött, csak engem figyelt.

-Vége a drámának? Kicsit unalmas volt... Rosszabb mint egy szappanopera! -jegyezte meg Pratt, mármint a ribanc Pratt, s a láthatattlan órájára nézett.

-Már bocs, de te inkább kussolj! Semmi beleszólásod sincs ebbe az egészbe! Nem voltál már elég szánalmas? -fordultam felé vérszemet kapva.

-Szerinted mennyire érdekel az, hogy a te családi és baráti drámád hogyan alakul? -forgatta meg sötétbarna íriszét.

-Talán -kezdtem el gügyögni. -nem lenne ez, ha nem jöttél volna össze Tommal nem?

-Sajnálom, hogy nem érzett irántad többet, mint barátság! Engem szeretett, téged nem, ez van! -vonta meg vállát, miközben körmeit tanulmányozta.

Ledöbbentem. Egy hang se jött ki a torkomon. Csak meredtem magam elé bambán és a hallottakat emészgettem.

-Sophia fejezd be! -szólt rá élesen Chris Pratt. -Elég galibát okoztál nekik! Szerintem inkább ne feszegesd a határaidat, mert mostmár nem Pamela fog megütni, hanem Chris! -intett apa irányába.