∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀12🥀

Az aquatikumi incidens után, mindenki halkan sétált vissza a hotelbe. Belül teljesen mardosott a lelkiismeret- furdalás, hogy így elcsesztem mások estéjét. Megköszörültem torkomat, majd hirtelen megtorpanva megszólaltam.

-Nagyon sajnálom! -néztem el oldalra, kezeimet keresztbe fonva.

-Mégis micsodát? -kérdezte Anthony, majd felém fordultak egyszerre.

-Hogy tönkre vágtam az aquatikumi kikapcsolódást! -túrtam hajamba.

-Jajj, Pamela ne légy miatta szomi, amúgy is voltunk már 1000-szer, halak mindenhol, persze delfin vagy bálna nincsen! -mérgelődött.

-És amúgy is fáradtak vagyunk sokat utaztunk mi is! -ölelte át vállamat Elizabeth.

-Jó, de akkor sem igazságos! -vakartam meg tarkómat.

-Ne rágódj ezen csaje, majd bepótoljuk, úgyis itt leszünk 1 hónapig lesz rá alkalmunk! -nézett rám bíztatóan Robert egy mosollyal arcán. A többiek helyeselően bólogattak.

Kifújtam a levegőt, s a kedvem egyből jobb hangulatra kelt. Nem rég ismertem meg őket, de már most bízok bennük. Jó érzéssel töltött el, hogy mellettem álltak. Újra lépésbe kezdtünk én pedig levakarhatatlan mosollyal az arcomon pásztáztam a földet.

-Hé Mel! -lépett mellém Tomi.

-Hmm? -néztem bele csokibarna szemeibe.

-Nagyon sajnálom, hogy úgy beszéltem veled, ahogy! -dörzsölte meg tarkóját.

-Semmi baj! -vontam meg a vállamat.

-De komolyan nagyon bánt az eset! -mondta szomorúan, bűnbánó tekintettel.

-De komolyan nem haragszom! Ne rágd magad ezen! -boxoltam bele izmos vállába játékosan.

-Kössz Mel! -enyhültek meg arcvonásai.

-Mi ez a becenév? -húztam fel szemöldökeimet beharapva alsó ajkamat.

-Ja, csak gondoltam adok neked egyet! Pamela és középen ott van a Mel! Úgyis mindenki Pamnek becéz! -vont lazán vállat, majd kezét elrejtette nadrágja zsebébe.

-Tehát kivétel akarsz lenni? -csillantak fel szemeim, arcomra pedig egy enyhe pír szökött.

-Aha, de ha nem szeretnéd, akkor nem hívlak így... -nézett mélyen íriszembe.

-Szeretném, hogy így hívj Tom Holland! -ejtettem ki teljesen nevét.

-Rendben Pamela Hemsworth! -kacsintott. Ajkai édesen csengték nevemet.

A hotelig való utat teljes némaságban folytattuk kivétel a felnőttek dizskuráltak a forgatásról. Néha-néha oldalra pillantottam és Tom arcát fürkésztem. Valóságban még helyesebben festett, mint a képen, amit tegnap néztünk anyáékkal. Sötétbarna haja enyhe hullámokat takart, de nagy része hátra volt zselézve. Tekintete sugárzott, boldog volt, de egyben a fáradtság jelei is előbukkantak. Csak egy trikó volt rajta, s bicepsze szemem elé tárult. Kezén libabőr futott végig, ahogy egy hűvös szellő suhant el. Rám emelte tekintetét én pedig azonnal elkaptam róla. Remélem nem vette észre, hogy őt bámultam. A gondolattól is szívem hevesebben kezdett dobogni. Soha nem tudott senki ennyire zavarba hozni, mint Tom Holland. Megráztam fejemet gondolataimat ezzel elhesegetve. A hotelhez érve megcsodáltam az esti fénybe tündöklő épületet. Még aki nem is akarja az is észre veszi. Emberek nyüzsögtek a recepción, valaki még most foglalta el szobáját.

-Hey! -intett felénk egy néger férfi. -Szasztok rég találkoztunk! -fogott kezet színésztagjaival. Köszönt a kicsiknek is, majd tekintete átsiklott rám. - Szia Idris Elba! -nyújtotta felém kezét, amit én mosolyogva elfogadtam.

-Pamela Hemsworth! -ráztam meg.

-Ő a te lányod Chris? -nézett az említett személy felé nagy szemekkel.

-Hahh, valaki nem tud rólam! -ejtettem ki véletlenül. Kezeimet egyből számra tapasztottam.

Apa rám nézett, s szeméből tükröződött a csalódotság, amit maga iránt érzett. Ajkai lefelé bigyesztve helyezkedtek el egy hang se jött ki rajta. (Írói megjegyzés: a fent található gif ezt szeretné jelképezni! 🤫) Gondolatban jól tarkón vágtam magamat, amiért ilyet merészeltem mondani. Akit a legjobban megviselt, hogy elveszített, az apa volt. Látni lehetett, minden egyes tekintetében hiába voltam már itt, mindig, amikor rámnézett szemében ott virított a szomorúság. Anya mellé lépett, kezét férje felkarja köré fonta és mosolyogva válaszolt.

-Igen ő a mi nagylányunk! -intett felém fejével.

-Örvendek a találkozásnak Pamela! -eresztett el egy halvány mosolyt.

-Részemről a szerencse! -biccentettem, majd elindultam a lift irányába. -Én már felmegyek még van egykis beszélgetni valóm Susannal! -jelentettem ki hátrálva.

-Rendben! -bólintott anya. Apára néztem, aki csak rámnézett, majd vissza a hozzá beszélő Idris Elbához.

A lift jelezte, hogy megérkeztem a 3. emeletre. A kulcsot előhúzva zsebemből kinyitottam az ajtót, s belépve a helyiségbe becsuktam magam után. A lámpát fel se oltva haladtam végig a lakájos szobán egyenest az erkélyhez. Elhúztam a függönyt, majd az oda kivezető ajtót kitártam. Az enyhe szellő megcsapta arcomat huzatot hagyva maga után. Kiléptem, majd egy kicsit beljebb húztam az ajtót. Leültem a kint található heverőre, s telefonomat elővéve felhívtam Susant egy videóchat kíséretében. Hallgattam a hívás irritáló csörgését, majd megláttam Su boldog arcát.

-Szia! -intettem. Arcomat megvilágította az épület hatalmas fényáradata.

-Szia Drágám! Hogy vagy? -dobódott fel.

-Huhh, hát képzeld Argentínába vagyok egy ötcsillagos hotelben! -mondtam, de így kiejtve teljesen hihetetlen volt.

-Na az szuper! És milyen velük? -kerdezte kíváncsian, szemei mégis felcsillantak.

-Még nem szoktam hozzá a helyzethez, de nincs bajom velük.... Igazából nagyon is törekednek, hogy betudjak illeszkedni és otthon érezzem magam! -néztem el a sötétségbe, majd akkor esett le, hogy hol is vagyok. Velem szembe helyezkedett el az Atlanti -óceán. A Hold fénye visszaverődött rajta.

-Pami itt vagy? -intett a kamerába vigyorogva.

-Ja igen itt vagyok, bocsánat! -ráztam meg fejemet, majd újra Su felé tekintettem.

-Aranyos, ahogy így eltudsz merengni a semmibe. -gyöngyözött meg szemzugába a könny.

-Elég sokszor volt már, amióta eljöttem tőletek... Nagyon hiányoztok! -töröltem le egy buci cseppet.

-Kérlek ne sírj! Fogunk még találkozni rendben? -emelte égnek fejét, hogy a könnycsepp ne csorduljon ki.

Bólintottam. A torkomban lévő gombóc egyre nagyobbra nőtt, azt hittem kiszakítja torkomat.

-Mesélj valamit! -terelte a témát én meg hálás tekintettel kezdtem bele a mai napba.

Perceken át beszélgettünk a semmiről párszor elküldött aludni, hogy holnapra kipihenjem magam, de én egyátalán nem akartam tőle elválni.

-Na jólvan kicsim menjél aludni még a végén leszidnak! -rázta meg fejét kuncogva.

-Rendben! -ásítottam egy óriásit.

-Jó éjjszakát Pamela! -küldött puszit a kamerába.

-Nektek meg szép napot Su! -dörzsöltem meg szemeimet ezzel bontva a kapcsolatot.

Még egy ideig figyeltem az elsötétült képernyőt, majd hátradőlve a kanapén egy ideig vizslattam kedvenc égi testemet. A pilláim elnehezedtek, majd az álomvilág magával ragadott.

Sziasztok!

Meghoztam az újabb részt! Remélem tetszeni fog és várom a véleményeiteket! ❤️ További szép napot!