∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀16🥀

Sziasztok!❤️
Mivel láthattátok letöröltem a részt, aminek oka az volt, hogy a wattpad a fél irományomat levágta, s amikor én kiposztoltam, akkor még megvolt, majd a kommentekre válaszolva vettem csak észre a bakit! Úgyhogy elnézést kérek miatta, de most ittvan teljesen megírva, így nem húzva a szót jó olvasást kívánok!❤️

A forgatás egyszerűen fantasztikus volt! Ahogy a színészek beleélték magukat a nekik szánt szerepbe! Robert Downey Jr. -nak nagyon jól áll Tony Stark szerepe, más színészt nem is tudtam volna elképzelni az ő milliárdos, playboy, ember barát, meg mit tudjam én még mi helyére. Kiderült, hogy Vin Diesel Grootot fogja játszani, egy aranyos fatörzset. Apának is jólállt a jobb szemén elhelyezkedő szemkötő, amit állítólag -Sophia mesélte közbe-,hogy a Thor: Ragnarökbe egy Hela nevű istenség csapott ki neki. De a Bosszúállók Végtelen Háborúban Mordály a mosómedve szerez neki egy új "műszemet". Természetesen a poénok se maradhattak ki, amit most leginkább Mark Ruffalo szerepe adja. Voltak benne fárasztó viccek, de olyanok is, amiken szívből felnevettem. Összefoglalva bekell hoznom a Marvel filmek lemaradásait.

Már az esti idő felé járva, a forgatás végett elindultunk a sétára, amit megbeszéltünk. Mi Sophia-val az embereket kerülgettük, néha hátra gurulva a kiscsapat mögé. Érdekes volt, hogy Sop-nak és nekem nem kellett álruhát viselnünk, míg a többieknek szinte már kötelezővé vált. De az indok az volt, hogy nem akartak lesifotósokkal összetalálkozni.

A nap már teljesen eltűnt, a volt világoskék eget, átvette a sötétkék és a ragyogó csillagok milliói. A csapat előtt haladva összéneztem Sophiaval, s elengedtem egy huncut mosolyt. Jelzett, majd egy nagy kanyarral a társaság mögé kerültem, s Tom Holland mellé érve lekaptam fejtetőjére helyezett napszemüvegét és magamra helyeztem. Sophia, Harrizonról kapta le a baseball sapkáját, s megfordítva tette fel feje tetejére. Nevetve gurultunk előre, majd megfordulva intettünk nekik egyet.

-Örülök, hogy ennyire jóba lettetek, de ti ketten nagyon rosszak vagytok együtt! -jegyezte meg fejcsóválva Chris Pratt, amit mi nevetve konstalláltunk.

Igazából fogalmam sincs, hogy mi ütött belém... Nem voltam még soha ennyire felpörögve, régen se. Nem nagyon voltam az a barátkozó típus, inkább elvont személyiség voltam, aki nagyon jól érezte magát a saját kis álomvilágában. Megint elgondolkoztam, így arra eszméltem fel, hogy a hátam mögül kiabálják, hogy menjek arrébb.

Mire teljesen felocsúdtam a bambulásból, egy íves kanyarral kerültem ki az elém kiugrott kiskutyát. Azt hittem a kanyar bevétele miatt, majd zakózni fogok egy nagyot, de hála istennek sikerült megtartanom az egyensúlyomat.

Megálltam a házsorok egyik ajtaja előtt, s bocsánat kérő tekintettel néztem a szúrós szemű kutyus gazdájára.

-Nem ismerlek olyan rég csaje, de azt már tudom, hogy te igazán elszoktál lenni a saját kis álomvilágodban! -jegyezte meg Robert, mire oda értek hozzám. Egyedül ő nevez csaje-nak.

-Tudom -temettem tenyereimbe arcomat, de kezemmel egyből a fejemen lévő napszemüveghez kaptam, nehogy leessen és eltörjön. -, de egyszerűen olyan jó érzés néha egy saját álomvilágba esni, amit te képzeltél el és építettél fel! Hogy nem tudod, mivan ebben az elcseszett világban csak pár percre is, mert nem vagy itt lelkileg! Hogy csak te létezel senki más, úgyérzed, hogy akkor egyedül vagy! Ilyen a személyiségem, s néha bajba is sodor! -sóhajtottam föl, s felemelve fejemet végignéztem a társaságon.

Találkozott a tekintetem Tomiéval. Aggodalmat és feszültséget fedeztem fel barna íriszeibe. Bíztatás képpen rámosolyogtam. Láttam, hogy feszült teste megenyhül, s viszonozta mosolyomat.

-Szerintem menjünk vissza a szállásra! -ajánlotta föl az ötletet Sebastian.

-Szerintem is! -helyeselt apa, majd végigsimított hátamon.

Félve ránéztem, de ő a tekintetét közvetlen előre szegezte.
Felkaptam a deszkámat, majd elindultunk a haza fele úton.

°°°

Vissza érve a szállásra, mindenki elbúcsúzott mindenkitől, majd a saját szobályukba indultak meg, mit ahogy mi is. Felérve felkaptam a pizsamámat meg a törölközőmet, s bevágodtam a fürdőszobába. Annak ellenére, hogy reggel fürödtem, attól a nagy hőség hatására, mégegyszer megmosakodtam, hogy az izzadságot levigyem felmelegedett testemről.

Elzártam a csapot, megtörölköztem, felvettem száraz bőrömre ruhámat, s megmostam fogamat. Mikor teljesen végeztem kimentem a fürdőből, és a szokásos helyemre mentem, mégpedig az erkélyre. Leültem a kanapéra és az óceán hullámzó vízét kémleltem.

-Csak nem egymás mellett vannak a szobáink? -hallottam meg mellőlem egy kevésbé férfias hangot.

-Hát nagy sajnálatunkra, de! -álltam fel, majd a korláthoz sétáltam, kezemet ráhelyeztem, majd fejemet oldalra billentve néztem bele Tom Holland szemeibe.

-Legalább, majd itt is tudjuk egymás életét boldogítani! -vázolta fel egy kacér mosoly kíséretében.

-Jaj, annyira várom, hogy azt else tudod képzelni! -válaszoltam cinikusan, s megforgattam kék szemeimet.

-Na jólvan Mel, ne játszd itt a nagy bunkót! Mindenki tudja, hogy kedves vagy! -húzta össze szemöldökeit.

Odasétáltam hozzá, majd ő is a kis kerítéshez lépett, ami a két erkélyt választotta el egymástól.

-Tehát te 1 nap alatt megismertél és már így tudsz rólam mindent! -csettintettem.

Tom közelebb hajolt hozzám és figyelte zavarodott arcomat, de én nem tántorodtam meg, hanem végig az arcát és szemét fürkésztem.

-Könnyű volt! Főleg, hogy elég néha csak meg hallgatni a beszédedett! Annyira... -akadt meg. -nem is tudom, hogy fogalmazzam meg! -túrt bele hajába. -Olyan gyönyörűen beszélsz, olyan szép akcentusod van, olyan ügyesen fogalmazol meg dolgokat! Olyan jó hallgatni, amikor a Holdról, csillagokról vagy esetleg az álmodozásaidról áradozol! Elszoktam gondolkodni, hogy én miért nem tudok ilyet, hogy kevés vagyok melletted, mert attól, hogy színész vagyok nem rendelkezek olyan személyiséggel mint te! -mondta végig a szemembe nézve, amitől gombóc keletkezett torkomba. -Hogy nem rég kerültél a valódi szüleidhez, s hogy már így bánsz, beszélsz velük! Nem vagy bunkó, hanem elfogadod a kialakult helyzetet! Felnézek rád Pamela és tisztellek is miatta! -hajtotta le fejét, majd onnan koslalta arcomat.

Nem tudtam megszólalni, egy hang se jött ki torkomon. Sose mondott nekem senki ilyet, ebben a mai világban... Tom Holland örök hálámat adom neked!

-Természetesen megtudtam rólad sok mindent Pamela Gwyneth Hemsworth! Te más vagy, mint a többi lány! -húzta gonosz vigyorra ajkait, ezzel elcseszve ezt a szép és romantikus pillanatot...

Arcom eltorzult. Azt hiszi, hogy ezzel legyőzhet? Mikor megláttam a már diadalmas mosolyát, akkor felment bennem a pumpa. Ha te így, akkor én is, csak én nem szóval cselekedem, hanem tettel.

Közelebb hajoltam a fiúhoz arcunkat pár centi választotta el egymástól. Tekintetemet mélyen övébe fúrtam. Láttam, hogy arcvonásai megrándulnak.

-Köszönöm Thomas a kedves szavakat! -mosolyodtam el kedvesen.

Tekintetem átsiklott félig szétnyílt ajkaira, majd vissza szemeibe. A vágy tüze lángra robbant, azokban a barna íriszekben.
Még párszor eljátszottam vele ezt a szituációt, majd mielőtt bármi hülyeséget vagy amit a végén megbánok tehettem volna a fejemen lévő szemüveget fejére tettem, s elléptem tőle.

-Igazad van Holland! Más vagyok! -néztem döbbent orcájára, amin elnevettem magam. -Jóéjjszakát! -intettem, majd bementem az erkélyről.

Csöndben lépdeltem a sötét szobába, s ágyamat megtalálva levakarhatatlan mosollyal aludtam el.