∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀38🥀

Miután kinevettem rajta magam én is belementem a vízbe. Kellemes volt se túl hideg, se túl meleg. Testemet átjárta a folyadék, hagytam, hogy nyakamig ellepjen. Lehunytam szemeimet, s közben az emberek zsivalyát hallgattam.

-Remélem nem kap el egy cápa... -fordult körbe Lizza. Szemeim egyből kipattantak és útnak is eredtem a part felé. -Bocsi Pam! -kiáltott utánam nevetve. Bemutattam neki egyet, majd egy törölközőhöz kaptam.

°°°

A szállodához visszaérve elmentem letusolni, megmostam hajam, s mikor végeztem fogamat is megmostam, majd pizsamámat felvéve kimentem a szobába. Automatikusan az erkély felé mentem, de valaki megfogta csuklómat. Felénéztem. Apa volt az.

-Ne maradj fent sokáig! -fúrta tekintetét enyémbe.

-Rendben! -bólintottam.

-Nem tudom jelenleg mi van köztetek, de okosan csináld! Jelenleg nem vagyok jóba Tomikával, de szeretem, mert nagy arc és jó barátom! -suttogott, mert a többiek pihentek. -A legnagyobb vágyam az, hogy ő mellett tudhassalak! -vont ölelésébe.

Szorosan lehunytam szemeimet, hogy a meghatódástól, nehogy kicsorduljon egy könnycseppem. Augusztus utolsó hetét írjuk, ami a mestruációs dolgaimat jelenti...

-Köszönöm! -fúrtam arcom mellkasába.

-Cselekedj! -nyomott homlokomra egy puszit, én pedig kimentem a megszokott helyemre.

Nem volt még kint. Igazából nem is biztos, hogy kint lesz, így megálltam a "kerítésnél" kezemet rá helyeztem, s úgy néztem az éjjszakába borult óceánt.

-Szia! -hallottam halk hangját.

Felé fordultam. Zsebre dugott kézzel nézett felrám enyhén hullámos haja alól. Barna íriszei olyanok voltak, mintha sötétségbe borkulóztak volna.

-Szia... -kaptam el róla tekintetem.

-Nem hittem volna, hogy Pamela Hemsworth a komolyság királynője megteszi az első lépést! -vigyorodott el ördögien.

-Nem is vagyok komoly! -tagadtam. Komoly vagyok?

-Dede! -intett felém mutatóujjával.

Keresztbe fontam karom durcisan, majd az elválasztó kerítéshez lépve elsőnek jobb, majd ballábamat átléptem az ő teraszára, csakhogy háttal állva neki érkeztem, így vettem 180°-os fordulatot, majd ezzel szembekerültem vele, de beleütköztem izmos mellkasába. Emlékek foszlánya ugrottak be agyamban. Az első nap... Az első nap így találkoztunk. Kínosan lehajtottam fejemet, s elkezdtem előre-hátra himbálózni lábamon.

-Ez valamire emlékesztet... -hangja komoly volt mégis ott bújkált benne a nevetés.

-Tényleg? -kaptam fel fejemet dünnyögve.

-De, nem is tudom honnan... -lépett közelebb. Tenyerét behajlított könyökömre vezette.

Szívem hevesebben vert érintésére. A vadmacskáim felébredtek, s a rózsaszín felhő is letért agyamba. Fogamat megint elkezdtem belülről csikorgatni, szabad kezemmel hajamat birizgáltam. Tekintetemet a földnek szenteltem.

-Bevagy remegve! -fogta meg államat arra kényszerítve, hogy gyönyörű szemeibe nézzek.

-Nem vagyok! -próbáltam tompítani hangomban a zavartságot.

-Biztos? -vezette kezét derekamra. Mégjobban megfeszültem. -Nem úgy érzem! -hajolt közelebb. Tekintetét enyémbe fúrta.

Ajkam megremegett. Érezni akartam enyémen. Kék íriszem cikázott az övéi és az ajkai között. ,,Cselekedj!" hangzott fel agyamban apa szavai. Tom mintha megérezte volna gondolatomat egyből rácsapódott számra. Nem húzódtam el, hanem visszacsókoltam. És ebben a percben haltam meg. Nem durván csókolt, hanem érzékien, óvatosan, lágyan. Kezemet tarkójára vezettem, s felugrottam ölébe. Lábamat dereka köré fontam. Belemosolygott csókunkba. Kezét fenekem alá vezette, úgy tartott meg. Odavitt a kerítésre, majd ráültett. Csípőmnél szorosan fogott, nehogy a mélybe zuhanjak. Ráharaptam alsó ajkára, majd enyhén meghúztam.
Elszakadtunk egymástól, s kapkodni kezdtem a levegőt. . Arcom a vörös árnyalatott vette fel. Tom duzzadt ajkaira meredtem, s elmosolyodtam. Beletúrt hajába, de szemében még mindig a vágy tükröződött. Mikor feleszmélt a kábulatból újra derekamra vezette tenyerét.

-Nem is tudtam, hogy tudsz ilyen huncut cica lenni! -simogatta derekam kacérán vigyorogva.

-Nem szeretem a macskákat! -válaszoltam szárazon.

-Hmmm... Akkor kitalálok mást! -emelte égnek tekintetét, s úgy eset gondolatmenetbe. Elmosolyodtam. -Akkor huncut fóka! -fordult felém.

-Dagi vagyok? -kaptam hasamhoz.

-Dehogyis! -rázta meg fejét hevesen. -Argh... Akkor huncut görény! -mondta.

-Inkább fejezd be! -nevettem kínosan.

-Jójó, akkor egy Isten! -hajolt közel, majd újra megcsókolt.

-Neeeem... -motyogtam.

-Akkor Huncut Mel! -morogta ajkaimra.

-Ez már jobban tetszik! -vigyorodtam el.

-Cici! -kuncogott végig hasamat cirógatva. Tarkón elhelyezett kezemmel tarkón vágtam. Felnevetett.

-Idióta vagy! -ráztam meg fejem.

-Hát, de Mel... Erről kinek nem ez jut az eszébe? -gonosz mosolyt villantott.

-Kanos vagy! -jelentettem ki. Szemei kikerekedtek.

-Nem vagyok kanos! -túrt bele hajába.

-Dehogyisnem! -húztam mindensejtő vigyorra ajkamat.

-Legalább rád vagyok! -puszilta meg a fülem mögötti érzékeny részt. Emiatt egy kellemes sóhaj hagyta el számat.

Arcomat birizgálta, s csak merenget szemeimbe. Én haját szántottam fel ujjaimmal és tudatosítottam magamban, hogy milyen sejmesek. Aztán tekintetem a bent álló Sophiára vándorolt. Testem és állkapcsom teljesen megfeszült. Szemöldökömet összevontam.
Holland érzékelte, hogy valami nem stimmel, így felhúzott szemöldökkel fordult abba az irányba, amit néztem. Tenyeremet felkarjára vezettem. Visszafordult felém és lehajtotta fejét. Nem tudtam mire vélni cselekedetét, így leugorva a párkányról indultam volna vissza a szobámba.

-Mel várj! -fogta meg vállam, s vissza fordított.

-Miaz? -hangom csalódottságot tükrözött. Azthittem már nincsenek együtt.... Szemgödröm könnybelábadt. Felnézett.

-M... Már nem vagyunk együtt! -jelentette ki. Megdermedtem.

-Ne.. Em? -kérdeztem vissza.

-Már akkor szakítottam vele, mikor átjöttél beverni az orrát! Nem bírtam tűrni, amit rólad mondott! -túrt durván hajába.

Ledöbbentem. Testem remegett. Ezért szakított vele? Másodjára haltam meg. Hirtelen ötlettől vezérelve felé futottam és ráugorva megcsókoltam. Belenevetett csókunkba.

-Szeretlek! -mondtam ki hirtelen, s mikor tudatosult bennem, hogy mit is mondtam köhintettem egyet. -Vagyis... Spanom vagy! -boxoltam vállába.

-Nemnem! -kuncogta. -Nem ezt mondtad! -húzta meg egy hajtincsem.

-Mostmár végképp csak spanok vagyunk! -durciztam, ő pedig átölelte testemet.

-Spanok extrával? -suttogta fülembe, amitól végigfutott a hideg a hátamon.

-Spanok extrával! -suttogtam én is.

Elhúzódott és egy puszit nyomott homlokomra.

-Titokban toljuk! -vonta fel-le szemöldökét.

-Ühüm! -bólintottam, majd egy puszit nyomtam ajkaira.

-Egyébként én is szeretlek! -nézett mélyen szemeimbe.

Elmosolyodtam. Ő is elvigyorodott, s egy édes csókkal bocsáltott álmaimra.

Sziasztok Raptorkáim!🦖

Meghoztam nektek egy részt, úgyhogy ezzel kell betelnetek egy hétre!🙄 Ígérem jövőhéten bepótolom a lemaradásaimat, mint a részekkel, mint a kihívásokkal!❤️ És a ti kedvetekért meghosszabbítom, ezt a történetemet!🌷 Remélem tetszett és köszönöm a megértéseket!💞

Puszil titeket T-rex mama!🦖💋