∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀43🥀

Viszont az agyam és a szívem nem értett egyet. Szívem azt digtálta, hogy IGEN legyek vele, mert az univerzum nekem teremtette, ezt a férfit. Az agyam viszont azt, hogy NE, mert teljesen másik kontinensen élünk és esélj sincs rá, hogy együtt lehessünk max az összeköltözés. De az is teljesen macerás, s még korai lenne. Anya szereti Tomot ő biztos, hogy nagyon akarná a kapcsolatunkat, de apa biztos ellenezné, ami miatt nem is hibáztatnám. A szívem akarja, az eszem ellenzi. Nagyon régen volt már ez az érzés, oly elveszettnek tűnt már, s most hirtelen újra itt termett. Aztán tovább gondolván nekem elkezdődik a suli, neki a forgatások, megy mindenfele, ezzel teljesen szétszakítva egymást, s menne romba a kapcsolatunk. Ami sok veszekedéshez vezetne. Úgyhogy ésszerű döntést kell hoznom. De kimondta, hogy tudok?

-Pamela! -lengette meg szemeim előtt tenyerét Robi. -Hát nem csodálatos? -mosolygott.

-Ja, de igen-igen... -biccentettem kelletlenül feleszmélve gondolataimból.

Megtámasztottam állam tenyeremen, majd hallgattam, ahogy a többiek összesúgnak. Néhány hangfoszlányt  sikerült elcsíptem.

-Talán a sokktól reagál így! -e mondatott Elizabeth súgta Chris Evans füleibe.

Nagyot sóhajtva tekintetem anyára siklott, aki összehúzott szemekkel figyelte reakciómat. Amikor szemeink egybeforrtak felvonta szemöldökét,majd egy halovány biccentéssel jelezte, hogy menjünk. Előre buktattam fejemet, s íriszeimmel szorosan a földet néztem. Nem néztem föl, miközben jól éreztem, hogy a kíváncsi tekintetek lyukat furnak hátamba. Csak gyorsan anya után eredtem.

A bárból kiérve nem szoltunk egymáshoz egészen, addig még a szálloda társalgójába értünk, ahol ugyan ültek emberek, de nem igazán értettem mit beszéltek, mert nem egyezett meg az anyanyelvünk. Elsa leült a kanapéra megpaskolta a mellette lévő helyet, én pedig kelletlenül helyet foglaltam. Felhúzta jobb combját, jobb karját megtámasztotta a kanapé háttámláján, s mutatóujjával egy göndör fürtyét csavargatta. Nem szólt semmit, csak érdeklődve figyelt és várta, hogy egyszer megszólaljak. Ami nem jött el, így megtörte a maró, szinte már kínzó csöndet.

-Nem ezt a reakciót vártam Pamela Hemsworttől! -jelentette ki kimért hangon. -Azthittem, hogy majd könnytől ázott szemekkel várod, hogy Tom Holland visszajöjjön te pedig boldogan ugorhass nyakába és ajkaira forró, romantikus csókokat nyomhass.

-Szerinted szívem szerint nem ezt tenném!?

-Akkor, miért nem ezt teszed?

-Nem ilyen egyszerű anya! -temettem arcom tenyereim közé.

-Dehogyisnem! -fogta meg csuklómat, majd elhúzta orcámból, s államnál megfogva felemelte fejemet, hogy kék szemeibe nézhessek. -Mégse ezt sugalod! -szomorodott el és nagyujjával megsimította állam szélét.

-Az a gond, hogy az eszem és a szívem nem ugyanazt diktálja... Teljes harcba állnak egymással!

-Mit digtál a szíved? -mosolyodott el szelíden.

-Azt, hogy igen! Tommal kell lennem, mert amióta találkoztunk a szívem hozzá húz! -rebegtettem meg pilláimat szerelmesen.

-És mit digtál az eszed?

-Az eszem viszont azt, hogy ne, mert teljesen máshol élünk, ahol még a távkapcsolat se könnyítene és kitudja, hogy Tom hol forgat, ami miatt mégnagyobb akadály az egész. Összeköltözni meg baromság lenne, mert lehet, hogy csak egy hirtelen fellángolás az egész! -biggyesztettem le ajkamat, s tehetetlenül ültem anyával szemben.

Elsa emészgette a hallottakat én pedig vártam, vártam, hogy mint anyuka bölcs tanáccsal lássa el nagylányát szerelem kapcsán. Egy kis idő után megszólalt.