∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀19🥀

Elhelyezkedett mellettem, mint legutóbb anya, s mosolyogva figyelt. Még a mosolya is emlékeztetett valakire, de fogalmam sincs, hogy kire.

-Szia kicsilány! -köszönt kedvesen. Összehúzott szemöldökkel néztem rá.

-Ömm... Hello, tudnom kéne ki vagy? -kérdeztem rá.

-Ja, tényleg egy bemutatkozás nem ártana! -kacagott fel. -Liam! -nyújtotta kezét.

-Pamela... -gondoltam, akkor én se mondom meg a második nevemet.

Jobban feltérképeztem arcát, majd az ismeretség lyukat fúrt agyamba. Ajkaim enyhén elnyíltak, szemeim kikerekedtek.
Liam egy híres színész és én nagyon szeretem.

-Te, te játszol az Az utolsó dalban? -csillantak fel szemeim.

Mosolya szélesebb lett, s biccentett. Tehát igen! A fangirl, amit iránta éreztem feltörni készült, s nagy erőfeszítés kellett, ahoz, hogy ne kezdjek el örömömbe visítani. Azt mondják, hogy milyen hülyeség egy énekes, színész iránt rajongani, akik azt se tudják, hogy létezel, de te akkor is rajongsz értük. Rajzokat, írásokat, esetleg történeteket írsz róluk. Zaklatod őket minden közösségi oldalon, hátha egyszer észrevesznek és visszaírnak. Esténként álmaidban elképzelsz vele egy romantikus helyzetet. Róla áradozol barátaidnak, telefonod tárhelye a róla lementett képekkel van tele. Teljesen gondolatba esel miatta és mikor kirángatnak belőle morcosan rájuk nézel. Féltékeny van, ha van barátnője, mert a tudatalattidba ő a te barátod. Meglátsz róla egy szexi képet, s a hasad görcsbe rándul. A falad tele van a képeivel és egésznap csak őt tudnád nézni. Flúgosak vagyunk? Áááhhh, dehogy csak fanetikusak!

-Kicsilány itt vagy? -legyintett kezével előttem.

Pislogtam párat, majd fejemet megrázva halványan elmosolyodtam.

-Bocsánat, elbambultam! -néztem bele kék szemeibe.

-Ne aggódj észrevettem! -nevetett fel.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer találkozok vele. Mondjuk azt se gondoltam, hogy híresek a szüleim. Amint rájuk gondoltam, szívem összeszorult, s egyből elszomorodtam.

-Mi a baj? -arca elkomolyodott, hangjában érződött az aggodalom.

-Kicsit összekaptam a szüleimmel.... -pislogtam párat, hogy könnyeim ne eredjenek meg.

-Én is rossz viszonyba állok a szüleimmel! -vonta meg a vállát hanyagul, mégis arcán kirajzolódott a megbántás.

-Sajnálom! -kezemet automatikusan alkarjára helyeztem, s szorítottam rajta egyet.

-De legalább a két bátyám velem vannak! Meg a gyerekik, igaz az egyiket elveszítettük 3 évesen, de az teljesen megviselt! Ott voltam 10 évesen és mikor ránéztem a kislány testére, arcára, éreztem belül, hogy teljesen egyformák vagyunk, hogy vigyáznom kell az apró kis lényére! -hadonászott kezeivel meggyötört arcal. -2 évesen már úgyahogy elkezdett érdeklődni, játszani, így engem se tartott vissza játszottam vele! Tanítottam beszélni is, de az első szava egy lónév volt! -húzta oldalas mosolyora ajkát az emlékfoszlányok miatt. Csak szívtam magamba a szavakat, álmulattal figyeltem a férfi minden egyes mondatát. -Aztán 3 éves lett... A bátyám úgy döntött, hogy a karrierje befutása miatt, nem fogja abba a teherbe felnevelni, pedig én mondtam neki, hogy majd vigyázok rá, de nem, oda adta Adaméknek azzal a megbízással, hogy óvják, adjanak meg neki mindent, amit ő nem tud majd... -törölt le egy könnycseppet. Szívem majd meghasadt, amikor megláttam a fiú szomorú tekintetét, ahogy szemében könnyek csillognam.

De valami mégis lyukat fúrt. A történet. 3 évesen odaadták, első szava egy lónév volt, nem akarta kitenni a karrierjének, Adam nevű embernek adta oda! Ez az én történetem is. Egyből felpattantam, s fel-alá kezdtem el járkálni, majd megálltam Liammel szemben, s fejemet fogva kérdeztem tőle meg.