∆Why? - Miért?∆ (Chris Hems., Tom H. Ff.) /BEFEJEZETT/

🥀9🥀

Magán repülőn ülve néztem ki a bolyhos felhők sokaságára, az óceánkék boltozatra, a gyönyörű nap sütésre. Fülembe dübörgő zene hallkította a vágyamat, hogy ne visítsak örömömbe a luxus gép miatt. A bézs színű ülőkék puhasága álmot szenderített fáradt pilláimra.

°°°

Porfelhők szálíngózása vette körbe a leszálló járművet. Egy autó várt minket, ahova cuccainkat kényelmesen betudtuk pakolni. Az időjárás, hát mit is mondjak elég hűvösnek bizonyult. Talán nem volt jó ötlet rövidnadrágba és trikós pólóba jönni....

-Gyerekek gyertek! Nem sokára indulunk! -kiabált nekünk apa.

Reszketve vánszorogtam a kocsihoz.

-Azt hittem melegebb lesz! -makogtam a  7 személyes kocsiba beülve.

-Kár lenne felvenned egy pulóvert! Túlságosan tetszik a felsőd! -ingatta meg fejét, majd a járművet megkerülve beült abba.

-Szereted? -csillantak meg szemeim.

-Még jóhogy! Sia a kedvenc énekesünk! Ez a póló, ami rajtad van, olyan menő, hogy fekete alapon rajta van Sia fekete-fehér haja és egy idézet az egyik zenéjéből. ,, Repülni fogok, mint egy madár át az éjjszakán! " ez a Chandelier című műve. -bólogatott.

-Nagyon szeretjük! -bólintott hevesen anyukánk is.

Boldogság fogott el. Sia a kedvenc énekesnőm, minden zenéje szívemhez nőtt. És, és ők is szeretik. A szívem egyik oldalán lévő jég, megint olvadozni kezdett.

-Melyik hotelbe szállunk meg? -kérdeztem már a szálguldó utat vizslalva.

-Az El Colibriben! 5 csillagos luxus hotel. A többiek is ott vannak már. Jelezték! -emelte fel telefonját Elsa.

-Esetleg valami még luxusabb? - dobtam fel az adu ászt.

-Van jaccuzi és egy helyes srác! -kacsintott a visszapillantó tükörbe Chris.

-Ehhh... Egyik se izgat annyira... -legyintettem le.

Hogy őszinte legyek tényleg nem izgatott annyira a dzsakudzi és a jó pali szituáció. Csak oda akartam érni és fényképeket csinálni Susanék-nek. Aztán ha van rá mód felhívni őket, mondjuk nem tudom mennyi az időeltolódás, de az biztos, hogy Ausztráliába, már esteledik, pedig nemrég indultunk onnan...

Hegyszorosok sokasága magasodott a felhőkön túlra. Ködfátyol terítette be az alatta elhelyezkedő tájat. Gyönyörű látványnak bizonyult. Néhány hegynél, ami kiütötte a szemkápráztató faktort, arról csináltam pár képet telefonommal. Szeretem a Huawei-met, főleg az új P20 lite-mat. Nagyon szép fényképeket csinál, s gyönyörű kék a hátlapja. Mindig nézem, ahogy visszaverődik rajta a nap sugarai.

A domborzatot átvette a modernebnél -modernebb családi házak, majd az emeletes épületek. Autók álltak hegyén-hátán.
Apa bekanyarodott egy utcába, amit a GPS-ből beszélő nő mondott, csakhogy az út felénél megszólalt, hogy újra tervezés.

-Ez most komoly? -fejeltem meg az előttem heverő ülést.

Elegem volt az utazásból, úgyhogy ajánlom annak az 5 csillagos hotelnek, hogy kényelmes ágyal rendelkezzenek és finom kajákkal, mert a hasam már élelemér szólítgat.

Kanyarodtunk jobbra, balra mentünk egy kicsit, majd megint újra tervezett. Közben azon nevettünk, hogy miközben ordibáltunk vele pl.: ,, Miért vezetsz másfele te nyomorék? Miaz, hogy nem tudod az utat? Jó lenne, ha nem feleslegesen pofáznál, hanem a rendes útvonalat motyognád! " - s ezeknél a beszólásoknál vissza szólna, hogy ,, Nélkülem nem mennétek semmire!" vagy valami ehez hasonló válaszokat adna.